Minden albumkönyvecske egy-egy századot mutat be: uralkodó korstílusait, legfontosabb művészi törekvéseit, a szépművészetekre ható történelme mozaikját és érdekességeket. Mindezt pedig kizárólag a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének alkotásaival illusztrálja. Ez a fegyelmezettség óriási ötlet. Az eddig megjelent négy kötet századait, a 17-20. századokat ugyanis, mint kiderült, tökéletesen be lehetett mutatni a mi festményeink, a magyarországi képtár alkotásai alapján. (Még ha a könyvek fülszövege mentegetőzött is egyet ezzel kapcsolatban: "Válogatásunkból összeáll az egész, de ha mégsem, az sem baj, mert a mozaikok önmagukban is szépen csillognak.")

Ha valaki például kézbe veszi a 17. század kötetet, amelyet Deme Edina írt, benne találja Van Dyck Mária Henriettáját (ő van a borítón is), Murillo kenyérosztó kis Jézusát, Poussin Szent Családját, a Jáel és Siserát Artemisia Gentileschitől, még egy Van Dycket, (mértéktartóan csak egy!) El Grecót, meg Velazquezt, Rubenst, Riberát, Zurbarant, Strozzit, Claude Lorraint, több Cuypot, egy Bronzinót, s nem is soroltam fel minden "nagyot". A könyvet lapozva nemcsak összeáll a század művészetének teljes képe, de bármely magyar művészetkedvelő keble csak úgy dagadhat a büszkeségtől, hogy ez mind a miénk, hogy itt élhetünk, karnyújtásnyira ennyi csodától.

Ez volt az első sorozatbeli századkötet, amely megjelent, s pazar anyaga és gyönyörű kiállítása mellett - úgy vélem - egy nagyon fontos szemléletváltozást is hozott. Az azon való szokásos ítészi bánkódás helyett, hogy a Szépművészeti gyűjteményében szereplő adott kép a művész ouvre-jében nem a legkvalitásosabb / fiatalkori műnek számít / nem reneszánsz, "csak" manierista / nem itáliai, "csak" németföldi stb., egy abszolút pozitív hozzáállás jelent meg: ez egy kép, ami különleges, titokzatos, érdekes, nézzük meg! Különösen látszik ez az olyan, "nem teljesen" világhírneves művészek munkáinak bemutatásánál és elemzésénél, mint id. Jan Brueghel, Willem Buytewech, Willem Heda, vagy Michele Desubleo: hirtelen kiderül, hogy a festmények, amelyekkel kapcsolatban például a Remekművek magyarországi gyűjteményekben régi sorozatában szereplő leírások alapján az olvasóban valami hiányérzet merülhetett fel, valójában hihetetlenül izgalmas, (újra)felfedezésre érdemes kincsek.

Igen, igaz, hogy Rembrandttól "csak" rézkarc szerepelhet a kötetben (már ha a József álmát nem mégis ő festette). De a kiállításlátogató, a művészetkedvelő szempontjából ez mégis mit jelent? Hogy ha valakinek eddig tetszett a József álma, most már nem fog? Hiszen Margit Terézia infánsnő, nagy kedvencem sem lett csúfabb, s a kép szinte tapintható bársonyú-selymű-csipkéjű zöld ruhája anyagszerűtlenebb attól, hogy e portréjának nem Velazquez, hanem "csak" Juan Bautista Martinez del Mazo a festője. Vagy emiatt most már kevesebbet érnek az El Grecók vagy a csodálatos barokk csendéletek? Egy-egy ország szépművészeti gyűjteményének nem lehet feladata, hogy minden korszakban és minden nagy művész munkássága terén egyformán erős legyen. Egy Uffizi megteheti, hogy Tiziano Urbinói Vénuszát a "nem-is-olyan-fontos-mint-a-nagy-Botticelli-művek" szekcióba helyezi el (amely az ajánlott rövid túrának nem is része, csak a hosszúnak...), Dürert és Cranachot pedig egy "nem-is-annyira-légkondicionált" átjáróterembe, a lift közelébe: de az ilyesmi ritka. (Meg hát az Uffizinek az átjáróterme is muzeális.) Magyarország klasszikus festményanyaga (az elmúlt évek fantasztikus vásárlásai előtt is) hihetetlenül erős volt (például gyönyörű Tizianóval, Dürerrel, Hans Baldung Griennel és Cranachhal). Ha pedig egy korszakot igazán jól meg szeretnénk ismerni, nem csak a nagyon közkedvelt képeken keresztül vezet az út: sokkal inkább sok-sok különleges kép friss szemű, tüzetes megfigyelésén. Ez kiváló program fiatalnak és idősnek is, így mindannyiuknak való könyvsorozat a Korszakok a Múzeumban!

És kistestvére, a Témák a Múzeumban szintén. Tényleg kis testvér, mert bár a sorozat darabjai a Korszakokéval azonos megformálásúak, azok 204-264 oldalasak és 18x14 cm-esek, míg ezek 128-160 oldalas, 16,6x14 cm-es albumok. S azért is, mert ezek - talán még inkább gyerekeknek szólnak. Nemcsak festményekről beszélnek, hanem történelemről (elég pontatlanul, de remek asszociációkkal, lásd Királyok és királynők), ünnepekről (csodásan, áhítatosan, kreatívan, lásd Karácsony), sőt, a legújabb kötet (Lovak) a természettudományba is bevezet, így egy gyerek valóságos első lóenciklopédiája lehet. Ám mindhárom kis kötetben végül minden út a művészethez visz, a játékos megformálás (a részleteket kiemelő képkivágatok, a szellemes grafikai elemek, a borítókon is látható, színes angyalkák, lovak, királyfigurák variált, ötletes feltűnése) egy felnőttet is pompásan elszórakoztat, az ismeretterjesztő szövegrészek pedig bárkit lebilincselnek. Így én a kisebbik sorozatot is bátran ajánlanám a gyerekek mellett a felnőtteknek.


Már csak azért is, mert teljesen új logikai rendbe foglalva, új kontextusban mutat be nemcsak ismeretlen, de ismert alkotásokat, köszönhetően a tematikus válogatásnak. A friss szellemet remekül szemlélteti, ha a nemrég megjelent Lovak a múzeumbant (Lovass Dóra könyvét) összevetjük Artner Tivadar Ló és lovas a művészetben című, 1982-es kötetével, amely - bár a Corvina adta ki - alapvetően ifjú olvasók számára készült. Annak ellenére, hogy az utóbbi kötet nem csak Magyarországon található alkotásokkal példálózik, sokkal kevésbé fest átfogó képet a lovakról általában és a lovakról a művészetben, oktat, de nem varázsol el, sőt, még egy kutyát is sikerül benne macskának nézni... Igaz, a műleírásai viszont hosszabbak. Mert amit a Korszakok és Témák a Múzeumban esetében elfogadnék, az - még egyszer ennyi szöveg és kép kötetenként...

Mint lelkes képrajongó, polcomon természetesen ott vannak a régi, nagyszerű sorozatok: a Remekművek magyarországi gyűjteményekben, amely érdekes képleírásokkal mutatta be a magyar képtárak, s elsősorban a Szépművészeti festményanyagát, A művészet világa, amelynek El Greco-kötete például tele volt nálunk megtekinthető képekkel, a Képek a Magyar Nemzeti Galériában, amely tematikus válogatásban adott ízelítőt a múzeum anyagából, A festészet nagy korszakai, amelyben szintén nagy szerep jutott a magyarországi képeknek, vagy a Művészet Kiskönyvtára, amelynek több monográfiája is teljesen, vagy alapjaiban az itteni képanyagra épült. (És ezek csak a külföldi festészettel (is) foglalkozó szériák.) Ezek a kötetek azonban - népszerű célkitűzéseik ellenére - alapvetően felnőttek számára voltak megközelíthetők, hiszen nem definiáltak alapfogalmakat, sűrű szöveget tartalmaztak, s fegyelmezett rendet követtek, előszó vagy bevezető tanulmány után leggyakrabban az egyik oldalon a kép, másik oldalon a képleírás formátumot követve.

Volt azután egy átmeneti korszak, ahol a Szépművészeti könyvei elkezdtek igyekezni azon, hogy kifejezetten érdekesek legyenek, szépek viszont nem igazán tudtak lenni. Részben a korabeli nyomdatechnika miatt, részben viszont azért, mert könyvnek / katalógusnak tervezték őket, nem szemgyönyörködtető tárgynak. Számos gyűjteményrészhez, kiállításhoz készült például nagyon hasonló borítójú, szedésű, ilyen módon sorozatba tartozó fűzött könyv, amely modern volt és könnyen kezelhető, de nemigen "mutatott". Számomra nagy emlék például a borítóján infánsképet tartalmazó Régi spanyol festmények (1996), a velencei festészetet bemutató "Te évszázadok kegyence" (1996), vagy az Egyiptomi Gyűjtemény új katalógusa (1999) a hosszúkás formájú könyvek közül, amelyek remek leírásokat és képanyagot tartalmaztak, de mai szemmel sem a szedésük, sem a kötésük nem volt túl professzionális. Volt egy rövid időszak, amikor nagyalakú, sötétkék borítós albumokká akartak változni a Szépművészeti gyűjteményes könyvei, ám míg Tátrai Vilmos témájában újító, mert azonos tematikájú festményeket egymás mellé helyező, de elemzéseiben a magyar gyűjtemény darabjaival szemben sajnos igencsak lenéző, Festmények párbeszéde című kötetének még zsákvászon-szerű kemény kötés jutott, Szigeti Ágnes francia festményekről szóló albuma már csak puha kötést kapott, s a képfeldolgozása is hagyott maga után kivetnivalót.

A 2000-es években a centenáriumi évet ünneplő Géniuszok és remekművek és a Remekművek vendégségben sorozatcímű könyvek és társaik, amelyek közül nagyon szeretem a Verrochio Krisztusát (2003), a Caravaggio-képeket is boncolgató Győztesek, legyőzöttek, áldozatok (2006) címűt, a csodakék Tiziano és a velencei Madonnát (2006) és természetesen - ha már infánsnő - az El Greco, Velazquez, Goyát (2006), már sokkal ígéretesebbek voltak. A megformáltságuk kicsit "kalandosabb" volt az addigiaknál, annyira, hogy azokat is nagyon tudtam és tudom élvezni, amelyeknél nem láttam a hozzájuk tartozó (kamara)kiállítást, vagyis csak a könyv alapján tudtam tájékozódni a remekműről, amelyhez kapcsolódik. Szintén a 2000-es évek végére készültek el az első szemet gyönyörködtető, gyerekeknek szóló, újféle múzeumpedagógiai füzetek is, pl. a Nuda veritas (2010). Az Egyiptomi Gyűjteménnyel kapcsolatban pedig olyan csodás könyvek kezdtek megjelenni, mint például a Múmiák testközelben (2011).

Mégis, az, hogy az inkább gyerekeknek szóló Szépművészeti-féle könyvek ennyire mívesek legyenek, nemcsak könyvek, de szép tárgyak is, a legutóbbi (másfél) évtized vívmánya. Most is vannak nagyon szép, luxus külsejű, s olcsóbb, árszempontból jobban elérhető, képleírásos albumok felnőtteknek, amilyen a Remekművek. Szépművészeti Múzeum (2019) vagy a Szépművészeti Múzeum. Remekművek az ókortól a 18. század végéig (2019), és természetesen (majdnem) minden nagy kiállításnak megjelenik a szakmai katalógusa, ám az sajnos sokak számára (sok magyar vásárló számára) szinte megfizethetetlen. Ám - ahogyan észrevettem - itt is egyre inkább a múzeumpedagógiáé a jövő: ha nem vágyom a nagy katalógusra (vagy nem tudom megvenni), középméretű kiadvány felnőtteknek már nincsen. Így sok felnőtt látogató, olcsó áron az ötletesen szedett, hajtogatott, játékosított, a gyerekeknek is érdekes minikiadványt viheti haza magával emlékül (pl. a Bosch- vagy az El Greco-kiállításról). (Jó lenne több ilyen!)

Már csak ezért is örülök, hogy közben azért a Korszakok a Múzeumban sorozat is létezik. S ajánlom mindenkinek, bizalommal, ajándéknak is.

Linkek
A Korszakok a Múzeumban sorozat kötetei
A Témák a Múzeumban sorozat kötetei