2013. március 6., szerda
A Typotex Science in Fiction szépirodalmi sorozata egészen új vállalkozás: 2012-ben indult s tizenkét kötete jelent meg.
A kiadó ígérete szerint: "A könyvsorozat szerzői szépirodalmi alkotásaikon keresztül bizonyítják be, hogy az emberiség örök kérdéseit tudományos megközelítés nélkül megfogalmazni sem lehet."
Majdnem mindegyik mű szerzője fiatal, könyve a legújabb irodalomhoz tartozik vagy teljesen ismeretlen nálunk. Az első könyv máris vérbeli szépirodalom, ugyanakkor groteszk, posztmodern történelmi játék (ismertetője itt), a második és a harmadik regény új science-fiction szerzőt mutat be, mégpedig a Lem-féle filozofikus-tudományos-esszészerű vonulat modern folytatói közül. A negyedik mű ajánlója Bulgakovot, Rabelais-t és Kunderát emlegeti az író szellemi társaként (ismertetője itt), az ötödik viszont költői kisprózákat tartalmaz olyan címekkel, mint a Felezési idő (ismertetője itt). A hatodik egy tragikus sorsú, fiatalon elhunyt, abszolút újra-felfedezésre váró orosz szerző szinte posztmodernül abszurd írásainak gyűjteménye (ismertetője itt). A hetedik harmincas éveiben járó német szerzőnője "fejlődésregénynek" (bildungsroman) nevezte az evolúció és a kettészakadt Németország témájával kacérkodó különös könyvét (ismertetője itt). A nyolcadik egy pszichiáter szimbolikus sci-fije az elme hatalmáról (ismertetője itt). A kilencedik az Égiek és földiek szerzőjének egy másik, abszurd, élet és halál határát át- meg átlépő kötete (ismertetője itt). A tizedik a már két korábbi kötettel is szereplő lengyel sci-fi-szerző abszurdan apokaliptikus alternatív történelmi regénye (ismertetője itt). A tizenegyedik költői-látomásos-játékos apokalipszis Franciaországból (ismertetője itt), a tizenkettedik viszont egy kacskaringósan ironikus, posztmodern fantasy Észtföldről (ismertetője itt).
Mintha egy újjászületett Modern Könyvtárat olvasna az ember - tudományos elkötelezettséggel megspékelve.
A sorozat 2015-ben lezárult: a hasonló szemléletű köteteket (így többek közt Ignaczy Karpowicz következő regényét) ettől kezdve a közben naggyá váló Typotex Világirodalom szériában érdemes keresni!
1. Harald Voetmann (*1978): Plinius szerint a világ, 2012 (Vågen, 2010, dán)
2. Jacek Dukaj (*1974): Extensa - Regény az EPR-paradoxonra, 2012 (Extensa, 2002, lengyel)
3. Jacek Dukaj (*1974): Zuzanna és a világmindenség, 2012 (Córka łupieżcy, 2002, lengyel)
4. Ignaczy Karpowicz (*1976): Égiek és földiek, 2013 (Balladyny i romanse, 2010, lengyel)
5. Janusz Leon Wisniewski (*1954): Intim relativitáselmélet, 2013 (szerzői válogatáskötet, Intymna teoria względności, 2007, lengyel)
6. Danyiil Harmsz: (1905-1942): Esetek, 2013 (szerkesztett válogatáskötet, orosz)
7. Judith Schalansky (*1980): Darwinregény, 2013 (Der Hals der Giraffe. Bildungsroman, 2011, német)
8. Levent Mete (*1958): Rika agyában, 2014 (Rika'nın Beyninde, 2005, török)
9. Ignaczy Karpowicz (*1976): Csuda, 2014 (Cud, 2007, lengyel)
10. Jacek Dukaj (*1974): Más dalok, 2015 (Inne pieśni, 2003, lengyel)
11. Tristan Garcia (*1981): Browser zsinórjai, 2015 (Les Cordelettes de Browser, 2012, francia)
12. Andrus Kivirähk (*1970): Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét, 2015 (Mees, kes teadis ussisõnu, 2007, észt)
A kiadó ígérete szerint: "A könyvsorozat szerzői szépirodalmi alkotásaikon keresztül bizonyítják be, hogy az emberiség örök kérdéseit tudományos megközelítés nélkül megfogalmazni sem lehet."
Majdnem mindegyik mű szerzője fiatal, könyve a legújabb irodalomhoz tartozik vagy teljesen ismeretlen nálunk. Az első könyv máris vérbeli szépirodalom, ugyanakkor groteszk, posztmodern történelmi játék (ismertetője itt), a második és a harmadik regény új science-fiction szerzőt mutat be, mégpedig a Lem-féle filozofikus-tudományos-esszészerű vonulat modern folytatói közül. A negyedik mű ajánlója Bulgakovot, Rabelais-t és Kunderát emlegeti az író szellemi társaként (ismertetője itt), az ötödik viszont költői kisprózákat tartalmaz olyan címekkel, mint a Felezési idő (ismertetője itt). A hatodik egy tragikus sorsú, fiatalon elhunyt, abszolút újra-felfedezésre váró orosz szerző szinte posztmodernül abszurd írásainak gyűjteménye (ismertetője itt). A hetedik harmincas éveiben járó német szerzőnője "fejlődésregénynek" (bildungsroman) nevezte az evolúció és a kettészakadt Németország témájával kacérkodó különös könyvét (ismertetője itt). A nyolcadik egy pszichiáter szimbolikus sci-fije az elme hatalmáról (ismertetője itt). A kilencedik az Égiek és földiek szerzőjének egy másik, abszurd, élet és halál határát át- meg átlépő kötete (ismertetője itt). A tizedik a már két korábbi kötettel is szereplő lengyel sci-fi-szerző abszurdan apokaliptikus alternatív történelmi regénye (ismertetője itt). A tizenegyedik költői-látomásos-játékos apokalipszis Franciaországból (ismertetője itt), a tizenkettedik viszont egy kacskaringósan ironikus, posztmodern fantasy Észtföldről (ismertetője itt).
Mintha egy újjászületett Modern Könyvtárat olvasna az ember - tudományos elkötelezettséggel megspékelve.
A sorozat 2015-ben lezárult: a hasonló szemléletű köteteket (így többek közt Ignaczy Karpowicz következő regényét) ettől kezdve a közben naggyá váló Typotex Világirodalom szériában érdemes keresni!
1. Harald Voetmann (*1978): Plinius szerint a világ, 2012 (Vågen, 2010, dán)
2. Jacek Dukaj (*1974): Extensa - Regény az EPR-paradoxonra, 2012 (Extensa, 2002, lengyel)
3. Jacek Dukaj (*1974): Zuzanna és a világmindenség, 2012 (Córka łupieżcy, 2002, lengyel)
4. Ignaczy Karpowicz (*1976): Égiek és földiek, 2013 (Balladyny i romanse, 2010, lengyel)
5. Janusz Leon Wisniewski (*1954): Intim relativitáselmélet, 2013 (szerzői válogatáskötet, Intymna teoria względności, 2007, lengyel)
6. Danyiil Harmsz: (1905-1942): Esetek, 2013 (szerkesztett válogatáskötet, orosz)
7. Judith Schalansky (*1980): Darwinregény, 2013 (Der Hals der Giraffe. Bildungsroman, 2011, német)
8. Levent Mete (*1958): Rika agyában, 2014 (Rika'nın Beyninde, 2005, török)
9. Ignaczy Karpowicz (*1976): Csuda, 2014 (Cud, 2007, lengyel)
10. Jacek Dukaj (*1974): Más dalok, 2015 (Inne pieśni, 2003, lengyel)
11. Tristan Garcia (*1981): Browser zsinórjai, 2015 (Les Cordelettes de Browser, 2012, francia)
12. Andrus Kivirähk (*1970): Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét, 2015 (Mees, kes teadis ussisõnu, 2007, észt)