A karácsonyi puding esete című novelláskötet szerencsés is, meg nem is. Decemberben, amikor közeledik a mézeskalácsszagú, fenyőillatú ünnep, valószínűleg számosan megvásárolják ideális ajándékként, hisz már a címében is ott viseli a karácsony nevét. Év közben azonban talán könnyen lebeszéljük magunkat róla, mondván, ez afféle alkalmi csemege. Pedig A karácsonyi puding esete különleges novelláskönyv, amely bármikorra tökéletes szellemi táplálék lehet: főleg új fordításában, melyet tavaly jelentetett meg az Európa Kiadó – természetesen karácsonyra.

Agatha Christie krimiszerzői pályája ugyan egy regénnyel indult el 1920-ban, A titokzatos stylesi esettel, de egész fiatalkorában folyamatosan publikált novellákat és elbeszéléseket a különböző folyóiratokban (ezeket aztán nem sokkal halála előtt jelentették meg végre könyvbe szerkesztve is). Ahogyan azonban egyre sikeresebb lett és egyre többet kísérletezett az írással, lassanként megszabadult a novellaformától, s szinte csak regényeket publikált. Számomra Sir Arthur Conan Doyle hőse, Sherlock Holmes, a tanácsadó detektív egyértelműen novellaszereplő, akit a róla készült ötvenhat elbeszélésből jobban meg lehet ismerni, mint a négy főszereplésével íródott, és klasszikussá vált, de személyére sokkal kevésbé koncentráló regényből. Ezzel szemben Poirot igazi regényhős, akinek a karaktere nem a holmes-i mintára íródott korai novellákból, hanem sokkal inkább a csavaros, logikus és terjedelmes regényekből bontakozik ki.

Épp ezért különleges könyv A karácsonyi puding esete. Először is elbeszéléskötet, nagyrészt Poirot főszereplésével, amely 1960-ban jelent meg, amikor Agatha Christie hazájában már tizenkét év óta nemigen jelentkezett mással, csak regényekkel. Másrészt szerkesztett válogatás, s a benne szereplő hat elbeszélés korábban folyóiratközlésben már megjelent: ám az írások nagyobbik fele, a három hosszabb történet (A karácsonyi puding  esete, A spanyol láda rejtélye, Greenshaw Bolondvára) mégsem „újrafelhasználás”, hiszen újságpremierje is csak az ötvenes évek végén volt: vadonatúj, s amint a kötet előszavából kiderül, Christie számára is szívmelengető, fontos írás…

Ráadásul a könyv mindegyik darabjának van valami saját különlegessége. A karácsonyi puding  esete, és A spanyol láda rejtélye eredetileg egészen rövid történetek voltak. Az előbbi eredeti változata, a Karácsonyi kaland 1923-ban jelent meg a Sketchben, s bár a sztorija szinte azonos volt a jelen gyűjteményben szereplő íráséval, pontosan az a különleges hangulat hiányzott belőle, amiért A karácsonyi puding esetét nagyon lehet szeretni: a modernizálódó ötvenes évek végének a múltbeli karácsonyokat visszakívánó, sóvárgó, emlékeket felidéző nosztalgiája. A ládás gyilkossági rejtély aprócska Hastings-történet volt – A bagdadi láda esete címmel 1932-ben jelent meg a Strand Magazine hasábjain –, s mivel új változata a szereplők jellemének jóval alaposabb kidolgozásával, több gyanúsítottal és sokkal humorosabb leírásokkal lepi meg olvasóját, Sir Henry Clithering ezzel kapcsolatban is felkiálthatna, mondván: eredetileg a novellában „Nem kaptunk egyebet, csak egy csupasz csontvázat – most pedig már milyen sok jó husika van rajta!” (Igaz, a nyugalmazott rendőrfőnök eme felkiáltását még Mrs. Bantry is morbidnak minősítette a Miss Marple című, tavaly megjelent kötetben – de azért igaz volt.)

Aztán ott van a Greenshaw Bolondvára, amelynek a háttértörténetéről tavaly, A Greenshore-gloriett megjelenésekor sokat lehetett olvasni. Ez a Miss Marple-novella eleve kakukktojás A karácsonyi puding esetében, hiszen nem Poirot-ról szól. Ráadásul a novella furamód egy címhez íródott sztori. Christie ugyanis korábban nagylelkűen szerződésbe foglalta, hogy megír egy The Greenshore Folly című történetet, amelynek a bevételeiből egyházközsége templomának fog üvegablakot készíttetni. A végül megszületett írást azonban a kiadók túl hosszú novellának minősítve elutasították, s így csak két éve jelent meg először angolul, tavaly pedig magyarul, A Greenshore-gloriett címmel. Christie-nek azonban fontos volt az ígérete, így gyorsan megírta a Greenshaw Bolondvárát (az eredeti cím csak egy kicsit tért el az előre rögzítettől, mivel így hangzik: Greenshaw’s Folly), s a bevételből igenis elkészült az üvegablak, egy nyájas Jó Pásztorral és szépen felismerhető, a gyerekeknek kedves állatokkal.

A kötetben további három novella olvasható még, melyek közül Az elnyomott feltétlenül kiemelkedik, legalább is a terjedelmével. Az én két kedvencem azonban A szedertorta és Az álom. Ha már emlegettem Sherlock Holmes-t, hát számomra ezek igazi Holmes-rejtélyek, ahol semmi sem igaz, amit látunk, Poirot-nak pedig egyszerűen a képzelőereje és az emberismerete segítségével kell kikövetkeztetnie, mégpedig hallatlanul gyorsan, miért és hogyan lett öngyilkos a különc milliomos, aki korábban megálmodta saját halálát, s mit árul el a szedertorta a vénséges vén ikerpár egyik tagjának halálos balesetéről.

A karácsonyi puding esete szórakoztató krimikaland: nem csak karácsonyra. Ráadásul új, Sipos Katalin jegyezte fordítása különösen jól sikerült. Amint elkezdtem olvasni a már szinte unásig ismerős, korábban magyarul két kiadásban is napvilágot látott Poirot-novellákat, azonnal úgy éreztem, hogy szinte ismeretlen terepen vagyok, mintha nem is ezeket a szövegeket tartottam volna a polcomon évek óta, és csak a történetek lennének azonosak: ennek oka pedig az, hogy rá kellett jönnöm, az előző fordításból egész bekezdéseket hagyott ki az egyébként jóízű, egészen Christie-féle, bár itt-ott félrefordított változatot megalkotó első fordító. Most klasszikus utalások, sok-sok Shakespeare, ételnevek, apróságok kerültek vissza a szövegbe, s színezik tovább ezt a bájos, igazi (néha karácsonyi) világot, amelynek hat novellájából az öt Poirot-ról szólót David Suchet főszereplésével filmen is élvezhetjük. Nem lehet mást tanácsolni: polcra vele!

A cikk az Ekultura.hu-n: Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Linkek
Agatha Christie: A Greenshore-gloriett
Agatha Christie: A Nagy Négyes
Agatha Christie: A titkos ellenfél
Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Agatha Christie: Eljöttek Bagdadba
Agatha Christie: Frankfurti utas
Agatha Christie: Grand Tour - A krimi királynőjének nagy utazása 
Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Agatha Christie: Miss Marple
Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Ez az összefoglaló öt pompás krimiről szól: ráadásul talán az egy Connellyt kivéve nem különösebben ismert szerzőkéről. Mindegyiket nagy örömmel olvastam azonban és igazán élveztem.

Helene Tursten: Torzó
Kossuth, 2015
Azt hiszem, ebben a könyvben szerettem meg igazán Irene Huss felügyelőt... Ami meglehetősen fura, hiszen egy darabolós sorozatgyilkos felettébb gusztustalan ügye játszódik ebben a cselekményéhez mérten felettébb bájos borítót kapott krimiben. És mégis: e harmadik regényben vált jó ismerősömmé a felügyelőnő. Talán, mert a Zuhanás nagyon hosszú volt, még ha roppantul tetszett is. Az Éjszakai ügyelet pedig kissé a levegőben lógott - ma sem értem, miért kellett a kiadónak a svéd krimisorozatot az első (Zuhanás) helyett a második kötettel (Éjszakai ügyelet) kezdeni, melyben emlegették a Zuhanás egyes eseményeit, én meg egyszerűen nem értettem, miről van szó... A Torzó azonban mindenhonnan nézve a széria harmadik darabja (bár visszautalás alig van benne, szépen megáll magában is), pont megfelelő hosszúságú (vaskosnak néz ki, de sokkal nagyobb betűkkel szedett, vagyis rövidebb, mint pl. a Zuhanás), s telis tele van izgalmas, váratlan fordulattal és jellegzetes szereplővel. Szól a homoszexualitás iránti toleranciáról is, ám sokkal kevésbé didaktikus az állásfoglalásaiban, mint a két korábbi regény. Huss felügyelő családi háttere is még eltaláltabb, mint a két előző regényben. Szinte letehetetlen, izgalmas skandináv krimi: jöhet a következő!

Michael Connelly: Perújrafelvétel
Alexandra, 2015
Egyet fizet, kettőt kap - lehetne a mottója az amerikai krimiszerző új regényének, amelynek azok is örülhetnek, akik az író különös nevű rendőrfelügyelőjét, a lezáratlan és újra megnyitott ügyek szakértőjét, Harry Boscht szeretik igazán, s azok is, akik a nagymenő, jóérzésű, mégis vakmerő védőügyvéd, Mickey Haller kalandjait részesítik előnyben. Míg Boscht még pályája kezdetén, 1992-ben alkotta meg Connelly, Haller (aki egyébként, mint a második, főszereplésével íródott regényéből, A hazugság csapdájában-ból kiderült, Bosch féltestvére) figurája csak 2005-ben született meg (s 2011-ben a filmvásznon is megjelent a ma már Oscar-díjas Matthew McConaughey alakításában). A Perújrafelvétel minden eddiginél szorosabban kapcsolja össze kettejük alakját: egyes fejezetekben Bosch nyomoz, a narráció pedig a megszokott, E/3. személyű, míg más fejezetekben a mindig E/1. személyben beszélő Haller hangját hallhatjuk. A tét pedig hatalmas. Haller, ezúttal ügyészként, egy feltételezett gyilkos ügyét tárgyalja újra, akit gyermekgyilkosságért ítéltek el, az egyik bizonyíték azonban, amelyet felhasználtak ellene, az új DNS-vizsgálatok tükrében hamisnak bizonyult. Vajon sikerül-e bebizonyítani huszonnégy év után még egyszer Jason Jessup bűnösségét? És vajon bűnös-e valóban?

Michael C. Eberhardt: A törvénnyel szemben
General Press, 1998
Ha tanítani kellene, hogy ne nézzen ki egy krimi, szép minta (sőt, elrettentő példa) lehetne rá ez a könyv. A kék puha kötés címlapjába lyukat vágtak, hogy egy színes és fényes, mindemellett borzalmas és nagyon maszek fotó kandikáljon ki alóla. A külső borítóra mintha csillámlakk ömlött volna. Az amúgy is egy szerelmes füzet tetejére illő fedélképet a hátsó borítón még egyszer láthatjuk, eltorzítva. A fülszöveg pedig mindjárt három helyesírási és egy nyelvi hibát tartalmaz. Ez azonban csakis azt mutatja, hogy a General Press hatalmasat fejlődött a kilencvenes évek végén, hogy az lehessen, ami ma: az egyik legjobb, legigényesebb kiadó. A rémes külsejű GP Kiskönyvtár hamarosan átadta a helyét a ma is töretlenül folytatódó, s tényleg sikeres Világsikerek thriller-szériának, immár abszolút vállalható külsővel. Eberhardt következő könyve is abban jelent már meg (lásd lenn). Az amerikai szerzőnek mindössze ez a két regénye érhető el magyarul, ám a neten található életművének ez így is a kétharmada. A törvénnyel szemben a második könyve volt (az elsőt lásd alább), amely a hawaii politika világába enged bepillantást, ám miután a helyi kormányzót, s vele együtt a fiatal szeretőjét is meggyilkolják, szabályos magánéleti-nyomozós történetbe csap át egy rokonszenves főhőssel, aki mellesleg az ügyész helyettese.

Michael C. Eberhardt: Veszélyes megbízatás
General Press, 2000
Ezt a regényt olvastam először a szerzőtől, s azonnal éreztem, újraolvasni is szívesen fogom majd. Az izgalmas könyv az 1994-ben üstökösszerűen feltűnt író debütáló regénye volt. A mindmáig ügyvédként dolgozó szerző mindössze három könyvet publikált: egy 1998-as regény, a magyarul kiadatlan Witness for the Defense megjelenése után sajnos felhagyott az írással. Hogy az elhallgatásának mi lehetett az oka, nem tudom, de azt nem csodálom, hogy ennek az első kötetnek a megjelenése után mindjárt adták is ki a másodikat. A Veszélyes megbízatás ugyanis fordulatos és csavaros krimi: ügyvédes is, tárgyalótermi is, nyomozós is, börtönös is. Minden megvan benne, ami egy fordulatos történethez kell, s bár a befejezés megoldása kétszer is felmerült bennem olvasás közben, a közbenső események mindig meggyőztek arról, hogy tévedek. Az utolsó csavarás pedig igazán jó kis meglepetés volt. Igazából csak azt sajnálom, hogy - míg a magyarul előbb megjelent A törvénnyel szemben (lásd fenn) ajánlójában még Gyilkosság holttest nélkülként emlegették - a könyv végül egy teljesen jelentéktelen, mással könnyedén összekeverhető, elemeiben elfelejthető címen látott napvilágot. Pedig egy szerencsésebb címmel valószínűleg én is hamarabb felfigyeltem volna erre a jó kis krimire.

Olivier Truc: Sámándob
Animus, 2015
Nagyon vártam ezt a könyvet, s bár sok mindenben mást kaptam, mint amit elképzeltem, nem mondhatnám, hogy nem tetszett. A regény a Skandináv krimik sorozatban jelent meg: bár szerzője francia, 1964-es születésű újságíró, aki kifejezetten Svédország és Norvégia ügyeire specializálta magát. Korábban gondolkoztam rajta, hogy ez a nyitás, vagyis hogy a sorozatban egy skandinávokról szóló, skandináv országban játszódó, de nem skandináv író által írt könyv is megjelenik, vajon valami mélyreható változást jelent-e a szerkesztésben. Most azonban már úgy gondolom, Truc könyve az egzotikum miatt, egyszeri eltérésként került be a válogatásba, talán azért mert - valószínűleg - olyan, hogy lapp krimi, még nincsen. Így viszont olvashatunk egy lappokról (sőt, inkább számikról) szólót, amelyik nem valamelyik lappföldi nagyvárosban, hanem a leginkább különleges vidéken, Lappföld rénszarvaslegelőin, rénpásztorok településein, a mostoha és érintetlen természethez közel játszódik. Mint a könyvből kiderül, Lappföld nagyon fura valami, hiszen jórészt Norvégiában terül el, de "átlóg" Svédországba, Finnországba, sőt, Oroszországba is. Emellett különös az időjárása is: a könyv mindjárt egy sarki éjszakával, majd a nap felkeltével indul. De a legszomorúbb és legfurcsább az itteni élet: iszonyú szegénység, sokszor véka alá sem rejtett rasszizmus, a számi kultúra és életmód lenézése az egyik oldalról, civilizációs "kulturálatlanság" vagy legalább is alkalmazkodni nem akarás a másik oldalról. A rénpásztorok ügyeire gondot viselő rénrendőrök scooteren száguldoznak, mirelit ételt visznek magukkal és GPS-szel keresik az elbitangolt réneket, de a családi szokások, az élet hierarchikus rendje és a sokszor béklyóba verően fanatikus, mégis, közösséget összetartó vallás valahová háromszáz évvel korábbra repíti vissza az embert. A Sámándob izgalmas és csavaros krimi, de nagyon keserű látlelet. Kíváncsi vagyok, a szerzője melyiknek szánta inkább...

Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből

Az egyik áldozat a kertje medencéjébe fullad bele, hozzákötözve egy felbecsülhetetlen értékű görög szoborhoz. A másikat a kutyái marják halálra. A harmadik halálának mintha köze lenne Edgar Allan Poe hollójához… A különös történelmi rejtélyben, amely az 1890-es évek Buenos Airesébe és egy titkos társaság berkeibe vezeti el az olvasót, kifinomult gyilkos gyilkol. De vajon mi lehet az indítéka?

Miközben találkozhatunk több detektívtanonccal, egy őrült apácával, egy megszállott botanikussal, egy tehetségtelen költővel, egy félfülű szolgával és egy műgyűjtő özvegyével, újra és újra felbukkannak ugyanazok a nyomok, mégis, mindig másképp. Rózsa: egy szövetség jele, egy mese kelléke vagy a megerőszakolás titkának megoldása vajon? Só: babonás kellék, az egyik főszereplő vállalkozásának kulcsterméke, vagy valami más a jelentése? És kertek: valódiak és könyvbeliek, mérgezőek és kedvesek, buják és kiégettek, sőt, Atlantisz kertjei… Mindennek a titka ott van valahol egy megtébolyodott, néma lány elméjében. De hogy sikerül-e az előző kötetben már megismert, cipészből lett nyomozónak, Sigmundo Salvatrionak rátalálnia, az az egész regény folyamán kérdéses marad, míg azután a befejezés – nos, nem okoz csalódást.

Tavaly jelent meg az argentin író, Pablo De Santis történelmi detektívregénye, a Párizsi rejtély a Kossuth Kiadó Spanyol krimi sorozatában, s máris itt a második Salvatrio-nyomozás. Az író, akinek előző regénye elnyerte az Argentin Irodalmi Díjat, ezúttal is folytatja irodalmi kísérletét, amely detektívtörténetként is olvasható. Miközben izgalmas krimirejtélyt épít fel, ráadásul több mint száz évvel ezelőttit, történelmit, ismét elkápráztat posztmodern játékaival: a könyv történetébe beépülő minitörténetekkel, egy egész belső novellával egy japán detektívről, szövegből kihámozható rejtjelekkel, jelképes kellékekkel (nem kevesebb, mint három kitömött madárral például), kulturális hivatkozásokkal és rejtelmes rajzokkal. Ám az előző könyvhöz mérten az új regényben ezeket sokkal fegyelmezettebben építi bele a bűnügyi történetbe.

Aki végigkíséri a szereplőket misztikus, történelmi és detektívtörténeti kalandozásukon, a befejezéshez érve rájöhet, ezúttal minden tökéletesen és szabályosan beleilleszthető a rejtély megoldásába. Sőt, számomra az volt a legérdekesebb, hogy míg az előző történetben – annak ellenére, hogy nagyon tetszett – senkivel sem tudtam azonosulni, ezúttal a cselekmény befejezése érzelmileg is hatott rám. A mesébe illő, misztikus történet kissé modorosan megalkotott szereplői hirtelen megszűntek posztmodernül eltávolított bábok lenni, és életre keltek.

A cikk az Ekultura.hu-n: Pablo De Santis: Gyilkosok és kertek
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én   

Linkek
1. kötet: Pablo De Santis: Párizsi rejtély
2. kötet: Francisco González Ledesma: Szomszédom a halál
3. kötet: Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra
4. kötet: Marta Sanz: Black, black, black 
5. kötet: Carmen Posadas: Öt kék légy 
A Kossuth kiadó Spanyol krimi sorozatának kötetei