Megjelennek még az ősszel
Íme újabb tizenkét remek megjelenés a szépprózától és a versektől az engem legjobban érdeklő történelmi kötetekig.

Denis Guedj: A papagájtétel
Typotex, megjelent
Szeretem a hosszú könyveket, amelyek ráérnek világot teremteni: mint ez a kötet, amely majdnem hatszáz oldal tiszta élvezetnek ígérkezik. Szeretem a különc könyveket, mint ez, amelyben képletek és versek váltakoznak egy kalandos történettel, és minden a matematikáról szól, meg az irodalomról. Szeretem, ha meglepnek, a Typotex Világirodalom sorozata pedig mindig ezt teszi. Azt hiszem, hogy szeretni fogom A papagájtételt. Itt írtam róla.

Varró Dániel: Mi lett hova?
Jelenkor, megjelent
Felnőttverseskönyv - végre. Már persze úgy, hogy szerintem a Szívdesszert volt az utolsó hasonló 2007-ben, 11 éve. Semmi kifogásom ugyanis sem a csodálatos Túl a Maszat-hegyen, sem a bájos-rémes-rímes Nem, nem, hanem és a trilógiává nőtt Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijön, Akinek a kedve dacos ellen (utóbbihoz kellene még egy negyedik kötet, ahol a címnek rímelnie kellene a kijönre...). De azért ez az igazi. Itt írtam róla.

Charlie Lovett: Első benyomások
Európa, október 21.
El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz ez a kötet. Élvezetes? Alapos? Kiválóan megírt? Felháborító? Megalapozatlan? Csak a brandet kihasználó? Ötletes? Fárasztó? Mindenféle jóslatot olvastam róla. Ám egy biztos: hogy sokban Jane Austenről szól, őt alkotja és teremti újra. Úgyhogy mindenképpen el kell olvasnom. Majd akkor eldöntöm, hogy tetszett-e és mennyire. Itt írtam róla.

Sophie Hannah: A zárt koporsó - Hercule Poirot új esete
Európa, megjelent
Annál, hogy mennyien utálták A monogramos gyilkosságok című, Sophie Hannah-által írt Poirot-regényt, azt hiszem, csak azok vannak többen, akik szerették. Kicsit, nagyon vagy nagyon-nagyon. Én a középső kategóriába soroltam be: s miután interjúzhattam az írónővel, lelkesen elkezdtem várni a következő új esetet. Most végre itt van, jó a címe, a sztorija és remekszép a magyar borítója. Alig várom, hogy belefeledkezhessek. Itt írtam róla.

Lee Child: Nincs visszaút
General Press, megjelent
2014 februárjában ezt írtam: "ebben a regényben nem kell a múltba utazni, hogy a katonasággal találkozzunk: maga a hadsereg nyúl Reacher után. Vajon miért vádolják meg egyszerre két bűntettel is? Miért olyan fontos a Pentagon számára egy leszerelt turista? És hová lett Susan, a széphangú parancsnoknő, akit Reacher korábban csak a telefonból ismert? Kiderül a könyvből. Megéri elolvasni." Még mindig ezt gondolom. És most jön a film is.

Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest
Libri, megjelent
Ki hitte volna? Kondor Vilmos (bárki is legyen ő) először átigazolt az Agavétól a Librihez. Azután a koronaőrök kalandjai helyett belevágott egy modern magyar krimibe (A bűntől keletre), és azt is jól csinálta. Majd film készült a Budapest Noirból, az első Gordon Zsigmond-regény történetéből. Most pedig, szerintem sokaknak meglepetést okozva, megjelent egy újabb budapesti történelmi krimi, Gordonnal. Hogy mi jöhet még, nem tudom, de ezt várom. Itt írtam róla.

Tabajdi Gábor: Budapest a szabadság napjaiban - 1956
Jaffa, október 20.
A kiadó változatlanul gőzerővel folytatja az igényes, modern történelmi tárgyú kismonográfiák és egyéb kötetek megjelentetését. A nagy sikerű "útikönyv", a Budapest a diktatúrák árnyékában, A III/III. krónikája és a Budapest a titkosszolgálatok hálójában után tovább bővült az általam montázsosnak keresztelt sorozat, ezúttal egy olyan bédekkerrel, amely 1956 Budapestjének forgatagán kalauzol végig. Itt írtam róla.

Takács Tibor: A párttitkár halála - Egy 1956-os gyilkosság története
Jaffa, október 21.
A Jaffa történettudományi sorozata folyamatosan nő. Az őszi Margó fesztiválon, ahol én is jártam, mutatták be a legújabb köteteket, köztük ezt is, amely a sorozatban korábban már a Szoros emberfogás című, a futball és az állambiztonság szocializmus-korabeli történetéről szóló könyvével feltűnt történész, Takács Tibor munkája. Ez idén a kiadó harmadik friss magyar történelemmel foglalkozó kötete. Még! Itt írtam róla.

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege - Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon 1919-1944
Jelenkor, november 4.
Nem tudom, meg kellene-e említenem ezt a könyvet az újdonságok között, hiszen tulajdonképpen "csak" a szerző 2013-as kötetének, A Horthy-rendszer mérlegének az újrakiadása. A csak azonban - úgy gondolom - méltán került idézőjelbe, hiszen ez a nagy port felvert, szakmai vitákat generált és abszolút lebilincselő könyv, amely nekem is nagyon tetszett, mindenképpen megért egy bővített átdolgozást. Itt írtam az első változatról.

Varga Szabolcs: Leónidasz a végvidéken: Zrínyi Miklós (1508–1566)
Kronosz, megjelent
Alig figyeltem fel erre a kiválóan szerkesztett, izgalmas történelmi életrajz-sorozatra, máris új kötetei jelentek meg. A pécsi Kronosz Kiadó jóvoltából igazi csemegék váltak rendelhetővé és olvashatóvá! Az 1566-os szigetvári ostrom kerek évfordulója szinte predesztinálta az idei kiadásra Varga Szabolcs Zrínyi Miklósról írt biográfiáját, s ha kissé el is ijeszt a fül, amely "regényes" életrajzot ígér, alig várom, hogy többet tudjak meg belőle Zrínyiről. Itt írtam róla.

Véber János: Két korszak határán: Váradi Péter humanista főpap, kalocsai érsek pályaképe
Kronosz, megjelent
Kíváncsi vagyok, hogy a Sziluett - Korszerű történelmi életrajzok sorozat melyik idei kötete lesz a legélvezetesebb. A Kánya Kálmán karrierjét áttekintő könyv nagyon jó volt, de őszintén várom a fentebb említett Zrínyi-kötetet is. A szívem azonban (így, látatlanban) Váradi Péter életrajzához húz leginkább, hiszen e könyv ismét egy ritka téma és egy alig ismert személy nyomába ered. Meglátjuk. Itt írtam róla.

Törökvész - Magyarország története 1526-1686
Gulliver, október 17.
Ez a kötet nehezen készült el. Immár három éve, hogy beígérték a megjelenését, többször feltűnt az általam figyelt könyváruházak listáin, hogy azután eltűnjön újra. De most végre itt van. Remélem, nagyon jó lesz: épp annyira, mint a Magyar Históriák sorozat másik öt, eddig kiadott kötete. Történelemkönyv, nemcsak fiataloknak. Itt írtam róla.

Linkek
Könyvek, amelyekre érdemes várni 1.
Könyvek, amelyekre érdemes várni 2.
Szorgosan gyűjtögetett megjelenések
Folytatjuk: nyárvégi könyvlista 
Őszi újdonságok
Ekultura.hu - Mitch Cullin: Mr. Holmes
Nagyon nyugodt – nagyon felkavaró. Izgalmas – lassú tempójú. Atmoszférikus – szándékoltan egyhangú. Sherlock Holmes-regény – anti-Holmes-könyv.

Ha jellemezni kellene Mitch Cullin regényét, körülbelül ezek jutnának azonnal az eszembe. Első közelítésben rövid, ráadásul több szálon futó, vagyis még rövidebb egységekre bontott könnyed történetet kapunk a kilencven felett járó Sherlock Holmesról, aki 1947-ben pergeti csendes napjait a vidéki Angliában, s méhészkedik, ahogyan azt Conan Doyle is megírta róla. Továbbra is házvezetőnővel él, igaz, Mrs. Hudsont már Mrs. Munro váltotta fel, akinek a kisfiát, Richardot felettébb érdeklik a méhek.

A könyv azonban sokkal érdekesebb ennyinél. Holmes ugyanis küszködik az öregedéssel és az emlékekkel, amelyek egy régi-régi bűnesetet is felidéznek az emlékezetébe, amelyben szerepet játszott egy üvegharmonika és egy gyönyörű nő. Továbbá ahogyan rendezgeti az emlékeit, elvezet bennünket egy nem is olyan régen, a háború utáni Japánban tett látogatásához, ahol tanúja volt az apokaliptikus pusztulásnak és egy történelem – látszólagos – végének, lezárultának. Az 1947-es Anglia, az 1945-46-os Japán: mindez mintha valami annyira új és gyökeresen más lenne, ami szinte összefüggésbe sem hozható azzal a békevilággal, amelyben az aktív Holmes élt és létezett. Vagy talán mindezt csak az mondatja velünk, hogy nem tudjuk elviselni, hogy Holmes megöregedett?

Csak ha eddig eljutunk, értjük meg jobban a könyvet, amely egy élet végéről és egy korszak végéről szól. No meg a szerelem és a szeretet elmúlásáról. Szerepet játszanak még benne apák és fiúk, a feljegyzések és az írásban megőrzött dolgok és az emlékek és gondolatok viszonya, no meg a kérlelhetetlen idő, amelyből néha túl sok van, néha túl kevés, de minél szörnyűbb dolgokkal terhes, annál inkább lehetetlenség visszapergetni, hogy megváltoztathassuk a múltunkat.

Sejtem, hogy szinte mindenki tudja, Bill Condon filmet forgatott a könyvből a zseniális Ian McKellen főszereplésével. Van egy olyan rossz érzésem, hogy ha ez nem történik meg, sosem vehettem volna kezembe az eredetileg nem is Mr. Holmes (ez a film címe), hanem A Slight Trick of the Mind címre hallgató regényt. Elgondolkodtató ez a cím: először is nem akarja mindenáron a Holmes-folytatások köréhez kötni a regényt. Így talán jelképesebbé válhat, hogy egy szimbólumot, egy valóságos legendát hoz a cselekmény abba a helyzetbe, amelybe előbb-utóbb minden ember belekerül: hogy megöregszik és egyre több dolgot kezd elveszíteni… Tárgyakat, személyeket, gondolatokat, készségeket, valamit önmagából… Ráadásul az angol címnek kétféle fordítása – értelmezése létezhet: Az elme aprócska / megalázó trükkje. Vajon mindaz, ami életünk vége felé történik velünk, csekélység, vagy méltatlanság? Rendjén való vagy elviselhetetlen? A nagy detektív eme utolsó története talán erre a kérdésre is választ ad.

Igen filozofikus és elgondolkodtató tehát a regény, ráadásul költői nyelven szól, s különlegesen van megszerkesztve. Mindenkinek bizalommal ajánlom tehát. Mégis, halkan megjegyezném ajánlóm végén, hogy a bravúros történet azért kissé üres – lenne, ha nem született volna meg belőle egy olyan magával ragadó film, amely kitölti a fehér foltokat, s részletes és emlékezetes képet rajzol arról, amit Mitch Cullin inkább csak megsejtett és felvázolt.

A cikk az Ekultura.hu-n: Mitch Cullin: Mr. Holmes
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A Szent Koronától Zrínyi Miklósig Pálffy Gézával
Egy képeskönyvvel kezdődött, egy füzetkével folytatódott, s egy félezer oldalas értekezéssel zárult. Pálffy Géza, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója néhány hónap alatt alapjaiban változtatta meg a gondolkodásomat mintegy háromszáz évről. Ezenkívül ismét kedvet csinált ahhoz, hogy a történelemről, illetve a magyar újkorról olvassak. Pedig először csak valami könnyen olvasható és színes lapozgatnivalót kerestem. Ez a rövid poszt három könyvet ajánl Pálffy Géza történésztől.

Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban - Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei
MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - MTA BTK Történettudományi Intézet, Sopron - Bp., 2014
Tudtad, hogy a magyar Szent Korona négy alkalommal összesen mintegy hatvan napot töltött Sopron városában? Hogy Sopron egyike a koronázóvárosainknak, hiszen két királyné mellett itt koronázták meg III. Ferdinánd Habsburg-királyunkat? Hogy Ferdinándról van egy festmény, amely az 1849 után végleg megsemmisült, hagyományos koronázási öltözetben ábrázolja, ráadásul a korona hiteles ábrázolásával? Hogy a Szent Koronát nem II. Lipót tette ki először általános közszemlére 1792-es koronázásakor, hanem I. (Hunyadi) Mátyás királyunk 1463-ban, miután visszaszerezte és Sopronba hozta? Hogy Sopron újkori címerében a sas nem is a Habsburgokra utalt? Hogy a Nagyboldog-asszony-templom és a szemben lévő Bányászati Múzeum falán ma is látszik a koronázási folyosófelépítmény nyoma? Ha nem, ideje elolvasni ezt a káprázatosan szép és nagyon olvasmányos szövegű képeskönyvet, amely még sok-sok titokról fellebbenti a fátylat. Szerzője ugyanis a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport vezetője is, mesélni pedig rendkívül érdekesen tud.

Pálffy Géza: Zrínyi Miklós nagy napja - Az 1663-1664. évi török háború egyik meghatározó eseménye: a vati hadimustra 1663. szeptember 17-én
MTA BTK Történettudományi Intézet - Jókai Mór Városi Könyvtár, Bp. - Pápa, 2016
Tudtad, hogy a nagy törökellenes hadjárat egyik kulcspillanatában, 1663. szeptember 8-án Wesselényi Ferenc nádor hadiszemlét tartott a mai Külsővat területén, ahol Zrínyi Miklóst Magyarország katonai főparancsnokává választották, majd vezetésével sereg indult felmenteni Érsekújvárt? Ha igen, akkor tévedsz. A hadiszemle ugyanis nem szeptember 8-án volt, hanem 17-én, nem a nádor vezette, hanem maga Zrínyi, aki nem Érsekújvárhoz ment tovább, hanem valószínűleg Horvátországba. A nemesi felkelés meghirdetése után nem főparancsnoknak választották meg, hanem ő lett a nádor katonai jogkörével a Dunántúlon eljáró országos főkapitány avagy főgenerális. A szemle pedig nem a mai Külsővaton, hanem a közeli Mersevát melletti, Dömölk felé húzódó mezőkön volt. És hogy miért fontosak ilyesféle apró részletek? Mert szerintem nincs szebb, mint amikor a történelem izgalmas apróságai megnyugtatóan és precízen tisztázódnak. A történelem ugyanis főképp apróságokból áll. A könyvben az a legjobb, mennyi logika fér el ötven apró oldalon.

Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században
MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2016 (2. kiadás), 2010 (1. kiadás)
De mind közül a legnagyobb élmény ennek a több mint félezer oldalnak az elolvasása volt. Az, ahogyan előttem is összeállhatott egy kép, amely a könyv végén száz oldalon át felsorolt forrásokon és szakirodalmon alapszik, s amelyhez sokan tettek hozzá mozaikkockákat, de a nagy egész összeállítása Pálffy Gézának köszönhető. Kötetében kirajzolódik a török által részben megszállt Magyar Királyság története: nem a Királyi Magyarországé, amely kifejezést talán jobb lenne nem használni, nem is egy Habsburg-gyarmaté, hanem egy új, dunai monarchia majdani második legfontosabb alkotóeleméé, egy változatlan államiságú országé, amely azonban az egész 16. század folyamán szenvedett a török betörésektől, s próbálta helyreállítani állami és igazgatási kereteit. Egy kifli alakú királyságról olvashatunk, amely Európa középhatalmából egy közép-európai monarchia kiemelt fontosságú részévé vált: védőbástyává, éléskamrává, jövedelemforrássá. Ugyanakkor elvesztette a fővárosát, így súlypontja Bécsbe (illetve néhányszor, rövid időre Sopronba!) került, elitje pozíciót vesztett, majd teremtett (a század végére), népességében pedig egyszer s mindenkorra elkezdett csökkenni a magyarság abszolút többsége. A táblázatokkal, térképekkel, képekkel kísért értekezés mind az 564 oldala igazi élvezet: történelemrajongóknak, a magyar múlt iránt érdeklődőknek kötelező felfedezni való.