A Kilencedik Légió... Manapság már, ha kiejtik ezt a nevet, úgy kellene tudnunk róla, mi is az, mint mondjuk az Első Szólóról, a Második Rómáról, a Harmadik Birodalomról, a Negyedik Köztársaságról,
Az ötödik elemről és a
Hatodik érzékről,
A hetedik te magad légy-ről vagy épp VIII. Henrikről. Fogalom lett: szomorkás, sőt gyászos, kalandos és véres. Köszönhetően főképpen a mozinak, ahol ha egy ötletre ráharapnak a forgatókönyvírók, hát nehéz tőle szabadulni. Mégis, izgalmas a kalandozás a Kilencedik történetében. Ez a bejegyzés is erről szól.
A történelmi kilencedik légió
A légió (
legio) a római hadsereg alapegysége. A szó a királyság korában és a korai köztársaságkorban még magát a teljes római gyaloghadat jelentette, a manipulus- majd a cohorsrendszer bevezetésével azonban új jelentést kapott. A légió önálló csapattestté vált, amelybe a birodalom minden részéből sorozták a vállalkozókat. Minden légió jelvényt kapott (eleinte sast), és számot nyert. A császárkor elején huszonöt légió volt, a Flaviusok idején is még csak harminc, s számuk csak a dominatus idején nőtt 175-re. Eddigre azonban a Kilencedik már nem létezett.
A IX. legio neve Macedonica, majd Hispana volt, alapítója pedig valószínűleg Julius Caesar. Jelvénye nem maradt fenn. Harcolt Philippinél, Augustus idején állomásozott a frissen elfoglalt Pannoniában, Claudius idején részt vett Britannia meghódításában, majd később bevetették Africában és Germaniában is. A négy császár évében Vitelliust támogatta Vespasianusszal, a győztessel szemben, de továbbra is fennmaradhatott. Britanniába helyezték, fő táborhelye Callevában (ma: Silchester), Lindumban (ma: Lincoln, Lincolnshire), majd Eburacumban (ma: York) volt. Hadrianus idején szűnt meg létezni, amikor az állandó brigantes támadások egyszerűen felmorzsolták. Helyébe a Hatodik lépett.
Regény a légióról: Rosemary Sutcliff: A Sas
Az angol írónő 1954-ben jelentette meg hatalmas sikert aratott
The Eagle of the Ninth című ifjúsági történelmi regényét, amely az elmúlt hatvan évben klasszikus angol gyermekolvasmánnyá lett. Később folytatta is művét: trilógiává bővítette, s így vitte el az eseményeket az i. sz. 2. századtól 410-ig, amikor Róma kivonta csapatait Britanniából, hatalmi űrt, háborút és új királyságok felemelkedésének lehetőségét hagyva maga után a szigeten. (Magyarul a három kötet címe:
A Sas, Az ezüstág, A lámpás hordozói, Alexandra, Pécs, 2011)
A Sas egy igaz barátság és egy hősies kaland története, melyben a fiatal Marcus vállalkozik arra, hogy átkelve a rómaiak által uralt védővonalon, kiderítse, mi történhetett a 117-ben eltűnt légióval, amelyet a regény szerint apja vezetett. A légió titkának megfejtésében és a sasjelvény visszaszerzésében segítője lesz Esca, a brigantes rabszolga, akinek megmentette az életét. A könyv véleményem szerint rendkívül izgalmas, de barátságos kalandozás a történelmi díszletek között, telve bátorsággal, hősiességgel, sorsdöntő pillanatokkal, kalandos fordulatokkal, azonban nincs benne kendőzetlen brutalitás. Tényleg ifjúsági könyv - bár tartok tőle, sok ifjúnak kihívás lenne elolvasni, mivel igen szépszavű, olvasmányos, de komoly elbeszélés, nem pedig egyszerű akcióregény. Nekem nagyon tetszett, felnőttfejjel is, s hatására kezdtem el filmeket nézni a témáról.
Három meg egy film a légióról
Három filmet ismerek a légió rejtélyéről, ezeket szeretném felsorolni az alábbiakban. Előrebocsátom, hogy egyik sem
igazán jó film, nekem mégis mindegyik tetszett. Nagy hatást tettek rám és bármikor ismét szívesen megnézem őket. Mindegyikben közös a fantasztikus, gyönyörű és kegyetlen tájak bemutatása, a hatalmas harcjelenetek alkalmazása, és az, hogy egy vagy két karizmatikus férfiszínészre alapoznak mindent, általában sikerrel.
A Sas (
The Eagle, 2011)
Rendezte: Kevin Macdonald
Szereplők: Channing Tatum, Jamie Bell
Nemzetiség: amerikai - angol - magyar
A Rosemary Sutcliff-féle ifjúsági regények sikerére épített modern kalandfilm már a felnőtt nézőket célozza meg. Nem tökéletes alkotás: egyrészt ostoba a vége (pedig a kettő közül a jobbik befejezést választották hozzá a vágószobában), másrészt erősen szereplőközpontú, de Channing Tatum (véleményem szerint) nem elég szuggesztíven játszó színész Marcus szerepére, Jamie Bellnek pedig (hiába alkotnak kiváló párost Tatummal) a forgatókönyv nem hagy teret időnként. Ettől függetlenül a barátság-gyűlölet tematika remekül kibomlik a filmben: miközben a könyv Marcusa és Escája folyamatosan és mindvégig támogatja egymást, a filmben megjelenik a rabszolga-rabszolgatartó-viszony ellentmondásossága, az az eredeti történetben viszonylag könnyedén megoldott probléma, hogy Marcus rábízza az életét egy rabszolgára, akinek az élete egyébként a kezében van. Látványos harci jelenetek, a Sutcliff-megalkotta "fókanép" szellemes ábrázolása és egy izgalmas nyomozás teszi élvezetessé a filmet. Érdekesség, hogy az első felét Magyarországon forgatták, így számos magyar színész is feltűnik benne.
A kilencedik légió (
Centurion, 2010)
Rendezte: Neil Marshall
Szereplők: Michael Fassbender, Dominic West, Olga Kurylenko
Nemzetiség: angol - francia
A Sassal szinte egy időben készült mozi nem volt túl szerencsés: a tengerentúlon kevés filmszínházban mutatták be, megmaradt brit filmnek, miközben a jónéhány hasonlóságot felmutató
A Sas igen szép bevételeket hozott.
A kilencedik légió egy centurió, Quintus Dias menekülésének története, aki találkozik a vesztébe rohanó kilencedik légióval, csatlakozik hozzájuk, majd a pusztulás után megpróbál minél több embert visszavezetni a római területre. A történet hátránya, hogy a "hét ember indul együtt útnak, vajon hányan maradnak életben a végére?" kérdésre adott válasz számos háborús filmnek volt már témája, az üldözés és menekülés pillanatain kívül pedig a filmben másra nemigen jut idő (azért van egy kis barátság, szerelem és töprengés a vezetés felelősségéről is...). Ettől függetlenül rendkívül véres, ám tempós és izgalmas történelmi akciódráma a film, amely valószínűleg nem fog eltűnni a süllyesztőben, mivel főszereplője, Michael Fassbender egyértelműen a legizgalmasabban szerepet választó és legtehetségesebb a jelenleg harmincas éveikben járó filmszínészek közül. Ezt a filmet is miatta érdemes megnézni, s ezt nem női rajongásból írom: tényleg ő ad arcot, érzést és érzelmeket a kegyetlen és kissé kiszámítható sztorinak.
Az utolsó légió (
The Last Legion, 2007)
Rendezte: Doug Lefler
Szereplők: Colin Firth, Ben Kingsley, Thomas Brodie-Sangster
Nemzetiség: amerikai - angol - olasz - francia - tunéziai
Először hallani, hogy új mozijában, egy római tárgyú történetben Colin Firth katonai parancsnokot játszik, harcjelenetek tömkelegével, olyan volt, mintha előkerülne egy film, amiben Marilyn Monroe apácafőnöknőt alakít. Aztán megszoktam, egyrészt, mert jó a forgatókönyv, érdekes a történet és kiválóak a szereplők, másrészt, mert Aurelius szerepe kellemes öniróniával van leöntve és átitatva. A film történelmi alapja finoman szólva is kérdéses, egyszerűbben mondva totális zagyvaság Julius Caesar titkos kardjától a kegyetlen Wulfilán, aki nevét egy ariánus püspökről kapta, és a rövidlábú, bunkóbarbár Odoakeren át (miközben az igazi a császár testőrségének művelt és hatalomvágyó tagja, afféle Aurelius-típus volt) az Artúr-legenda és a kilencedik légió egy történetbe szövéséig. És mégis működik! Elsősorban Colin Firthnek, a zseniális Ben Kingsleynek és az
Igazából szerelem óta mindenki kedvenc kisfia Thomas Brodie-Sangsternek (aki a filmben elképesztő módon tizenhét évesen játszik hihető tízévest) köszönhetően, másrészt pedig azért, mert amikor a film végén hőseink lehetetlen helyzetbe kerülnek, tényleg annyira csodára van szükség, hogy még a kilencedik légió váratlan előkerülése sem lepi meg az embert filmnézés közben... Talán ez a legjobb film a listán.
Arthur király (
King Arthur, 2004)
Rendezte: Antoine Fuqua
Szereplők: Clive Owen, Keira Knightley, Mads Mikkelsen
Nemzetiség: amerikai - angol - ír
Nem kétséges, hogy az utolsó (időrendileg pedig legelső) film idekerülése vitatható: igaz, hogy Britanniában játszódik, annak római kiürítésekor, de semmi köze a kilencedik légió mítoszához. Vagy mégis? Számomra az, ahogyan ebben a moziban előkerül a korai angol, szász és brit történelem, ahogyan a Róma által Britanniába küldött, ott ragadó, az új világ értékeit felismerő, és a mindnyájukat kihasználó Rómát meggyűlölő katonák új életet választanak maguknak, s az, ahogyan ebbe az egészbe még az Arthur-legenda is beleszövődik, iszonyúan hasonlóvá teszi a filmet a korábban ajánlottakhoz. Nem is beszélve Keira Knightley szexis szerepéről, amely igencsak összevethető
Az utolsó légió egzotikusan indiai Mirájával, vagy
A kilencedik légió vérszomjas és néma szextárgyat alakító Etainjével. Az
Arthur király rossz film: az őslakók nevetséges hacukákban rohangálnak benne, az épített díszletek rossz CGI-knek tűnnek, a katonacsapat sztyeppei származása történelmi zagyvaság, ráadásul a forgatókönyvírók még annyira sem döntötték el, merre viharozzanak az érzelmek a szerelmi háromszögben, mint a
Casablancában... Ettől függetlenül vannak értékei, például Clive Owen remek alakítása, a csatajelenetek és a zárókép szimbolikussága (bár utóbbi kicsit giccses). A benne szereplő római katonák pedig kissé úgy viselkednek, mint egy képzelt kilencedik légió: úgy maradnak meg, hogy eltűnnek Britanniában...
Az újkori rabszolgaság fogalmához mindenféle ősi félelmek, elképesztő
szörnyűségek, embertelen bánásmód emlékei, valamint klasszikus
történetek kapcsolódnak a képzeletünkben. Könyvek Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regényétől Margaret Mitchell Elfújta a szél című kötetén át Alex Haley Gyökerekjéig, s filmek és sorozatok az Amistadtól a Rabszolgasorsig.
De vajon miért érzi szükségesnek egy 1958-as születésű, ma
Spanyolországban élő, doktori címmel rendelkező, lóbarát német írónő
(Christiane Gohl), hogy angol írói álnéven vaskos trilógiát szenteljen a
rabszolgaság témakörének?
