2011 októberében indult útjára a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozatának sci-fi alfolyama, a három jelenleg létező közül az első, amellyel megismerkedhettem. Keretében eddig a következő könyvek jelentek meg:

1. Ursula K. Le Guin: A Rege (The Telling, 2000), 2011
2. Piers Anthony: Khton (Chthon, 1967), 2012
3. Alfred Bester: Tigris! Tigris! (Tiger! Tiger!, 1956), 2012
4. Alfred Bester: Az arcnélküli ember (The Demolished Man, 1953), 2014
5. Orson Scott Card: Fhérgek (Wyrms, 1987), 2016
6. Stanley G. Weinbaum: Kalandok a Naprendszerben, 2017

A sorozat további alakulásáról még csak szórványos hírek lelhetők fel, lehetséges, hogy Anthony kétrészes sorozatának második, Fthor című (Phthor, 1975) kötete lesz a következő a sorozatban, de más is elképzelhető.
Mindenesetre számomra már bizonyított a széria: eleinte különleges, valamiféle "művészi-klasszikus" válogatásnak tűnt, amelyik eltérve az Asimov - Clarke - Heinlein vonaltól a szándékoltan költői, szimbolikus science fiction mesterművei közül veszi darabjait, a hatodik kötettel azonban egy olyan előremutatóan klasszikus irányvonalat talált meg, ami talán még ennél is jobban érdekel.

A MesterMűvek sorozat Fantasy alfolyama
A MesterMűvek sorozat Klasszikus alfolyama
A MesterMűvek sorozat Dark alfolyama

Már alig vártam, hogy elolvashassam A vörös pavilont. Valamennyi Di bíró-történettel így vagyok: a zseniális detektív, aki a középkori Kína díszletei között old meg bonyolult és egymással mindig összefonódó bűnügyeket, a róla szóló első kötet, Az elhagyatott templom titka óta a kedvencem. Megalkotója, Robert van Gulik (1910-1967) holland diplomata és Kelet-kutató látszólag hozott anyagból dolgozott, amikor tizenhat történelmi krimikönyve nyomozójának választotta Dit. A tudós és bölcs járásfőnök alakja ugyanis a kínai legendákban és egy 18. századi kínai regényben is feltűnt már. Mivel azonban az igazi Di Dzsen-csie (630-700) tetteiről, személyiségéről semmilyen valódi híradás nem maradt fenn, valójában Gulik páratlan leleménye volt, hogy megteremtett egy hiteles, autentikus Tang-kori figurát, akit mégis úgy lehet kedvelni, mint Sherlock Holmest vagy Matthew Scuddert.


A vörös pavilon a Di életéről írt hatodik regény, amely 668 táján játszódik egy különleges – egyébként a valóság tényei alapján kitalált – helyszínen, a Mennyei-szigeten. Így nevezik azt a különös senkiföldjét, a virágok és füzek világát, ahová összegyűlhetnek a szerelemre és a művelt kurtizánokra vágyó férfiak. A kéjhölgyek között a legpáratlanabb és legműveltebb a vezetőjük, a virágkirálynő, akinek már arra is reménye lehet, hogy valaki beleszeret, kivásárolja őt, és feleségévé téve felszabadítja… A szerelem, szex, intrika, féltékenység és kiszolgáltatottság világában természetesen pattanásig feszültek az indulatok: nem csoda, hogy hamarosan gyilkosság történik és nem is egy.


Miközben Di bíró hűséges segédje, Ma-Dzsung segítségével nyomozásba kezd, újabb bűntényeket tár fel. A régi bűnöknek hosszú az árnyéka: kiderül, a vészterhes vörös pavilon már nem először volt helyszíne szörnyű eseményeknek. A bírónak – aki ezúttal idegen járásban, szívességből kényszerül detektívmunkára – fel kell fejtenie a jelen gyilkosság múltba vezető szálait is, s közben egyre közelebb kerül a régmúlt rejtélyeinek teljes megoldásához is. Vajon hogyan kapcsolódik egymáshoz a szívtelen kurtizán, a szoknyabolond akadémikus és a balszerencsés szerelmesek esete?


A vörös pavilon csodaszép helyszíneken játszódik. A szórakoztatóközpontban rátalálhatunk az Illatos báj hajlékára és az Örömök mezejére, ellátogathatunk a Daru Lugasba, láthatunk vörös lakkot a falakon, szilfavirág-mintát a díványon és bronzvereteket az ajtókon, bepillanthatunk aranyozott erkélyek rácsán, s a legfinomabb selyemből készült lámpások világítják meg utunkat a márványlépcsőkön. Még Di bírót is elkápráztatja az a luxus, amely a Mennyei-szigeten rendelkezésre áll. Ám hiába a gazdagság és a kifinomult szépség, a gyilkosság itt is gonosz és értelmetlen. Sok-sok apróságot megtudhatunk a könyvből a korabeli kínai életről is: mit jelent a vörös ruha, mire jó a szárított dinnyemag, mit csinál egy csendbiztos (főleg, ha Garnélának vagy Ráknak hívják, mint a könyvben szereplőket…). Ám bármilyen sok különlegesség és szépség halmozódik fel a regényben, aki egyszer végigolvassa, attól kezdve biztosan a végére fog emlékezni, amely tragikus és pusztító – mint a tűz...


Úgy tűnik, Gulik nem tud rossz könyvet írni: számomra legalábbis mindeddig mindegyik kötetének elolvasása egyformán nagy élvezet volt. A vörös pavilon, Di bíró legújabb nyomozása ismét elsőrangú detektívregény, kuriózumokkal teli kultúrtörténeti kalandozás és - kiváló olvasmány. Alig várom már a következő Di-könyvet: természetesen azt is a szerző eredeti, Ming-kori fametszeteket utánzó rajzaival és térképeivel...

A cikk az Ekultura.hu-n: Robert van Gulik: A vörös pavilon
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A képek kínai selyemfestményeket ábrázolnak, amelyeket 150-200 dollárért lehet megvásárolni ezen az oldalon: oriental-decor.com.

Johannes Jelgerhuis: Pieter Meijer Warnar könyvesboltja az amszterdami Vijgendamon (1820)

Mára egy nagyon rossz, keserű és zavaros korszakon jutottam túl. Remélem, az egész mihamarabb utált emlékké fakul, hiszen végül minden jól alakult, mint a mesében. A blog azonban igencsak kicsúszott a kezemből az elmúlt három hónapban: jószerével az Ekultúrára írt bejegyzéseimet tettem csak közzé. Remélem, azért minden ide tévedő talált olvasnivalót magának.
Bízom benne, hogy a december ismét termékeny és izgalmas korszakká válik számomra: hátha az olvasóknak is. Több ígéret várakozik még beváltatlanul, sorozatok folytatás nélkül, s ideje lenne sok-sok apró kiegészítést, változtatást is tenni, főleg a bibliográfiákban.
Ígérem, dolgozom rajta.