2014. december 15., hétfő
A múlt heti bejegyzésben (
Szűz Mária kertje 1.) húsz képet gyűjtöttem össze a
hortus conclusus vagyis
bezárt kert típusba tartozó, szimbólumokkal teli Madonna-ábrázolásokból. Most folytatom a sort főleg olyan németalföldi, késő gótikus, kora reneszánsz ábrázolásokkal, amelyeken látni lehet, hogy a szimbólumokkal terheltség hogyan kapcsolódott össze a téma megfestőinél a valóságos természetábrázolás, a harmonikus és érzékletes tájfestés követelményével. Talán az is izgalmas lehet, ahogyan egyes hagyományos motívumok útra keltek és akár Közép-Európáig is eljutottak: hogy mennyire pontosan, az lentebb kiderül.
Akit az érdekel, mit jelentenek a
hortus conclusus képek szimbólumai, a virágok és a gyümölcsök, ajánlom, lapozza fel az előző bejegyzés bevezetőjét. Most inkább rögtön lássuk a képeket: kezdve a hagyományos rózsalugas kép reneszánsz megfestőjével, Martin Schongauerrel, húsz festményen át egészen a hagyományoktól eltérni merő Albrecht Dürerig!
 |
| Martin Schongauer (1430k.-1491): Madonna a rózsalugasban - élvezet a szemnek és a szívnek. |
 |
| A kert lehet egészen aprócska is: Jan van Eyck (1390k.-1441): A Forrás Madonnája. |
 |
| Jan van Eyck ismeretlen követője (15. század) kertjében mesés fák nőnek. |
 |
| Dirk Bouts (1410/20-1475) kertben álló Madonnája mögött kinyílik a messzi táj. |
 |
| Robert Campin (1375k.-1444) vagy követője egyszerre felel meg a hagyományos oltárkép követelményeinek és fest csodálatos reneszánsz virágokat a fal tetejére. |
 |
| Ez a festmény biztosan Robert Campin (1375k.-1444) munkája: bár a Madonna a Holdon ül rajta, a liliom és a beteljesült Szentírás pedig az angyali üdvözletnek is évszázados kellékei, a háttérben csodálatos táj látható, a kis Jézus pedig jóízűen eszegeti a bűnre emlékeztető almáját. |
 |
| Az ismeretlen flamand festő (15. század) visszafogott rózsalugasában apró szirmú virágok ragyognak, de az arany háttér elnyomja őket. |
 |
| Martin Schongauer követője (15. század vége) nem téglával, hanem antikosan faragott kőlapokkal rakja ki a falat. |
 |
| Nehéz elhinni, hogy Jan Provost (1465k.-1529) képe és az előző festmény szinte egy időben készült: a magabiztosan megfestett Madonna szinte ragyog, a szimbólumoktól zsúfolt festmény pedig falusi tájképként is nézegethető. |
 |
| Ez a kép is Jan Provost (1465k.-1529) életművébe tartozik: különleges hagyományos visszafogottsága és hosszúkás formája is. |
 |
| Hans Memling (1430k.-1494) képén jól megférnek egymással az apró angyalok és a kora reneszánsz táj. |
 |
| Ez a Hans Memling (1430k.-1494) festette kép hagyományokat folytat és teremt: a dicsfény övezte Madonna mindennél valószerűbb nő is egyben, a kert szinte csak jelzésszerű, a háttérben pedig feltűnik egy falusi ház, egy karám, távolabb folyó, híd, őrtorony és vár, még messzebb szántóföldek, aratókkal telve, messze pedig elnyúló erdők és hatalmas hegyek. |
 |
| Ez a Memling-tanítvány (15. század) sokat megőriz a Madonna alakjából, a díszpárna, az előtér húsos levelei is azonosak: a háttér tája azonban váratlanabb, balra a szabad látóhatár, jobbra a házak ellentétével. Bár a kertnek egyszerű fakapuja van, a Szűzanya trónusához kaviccsal szórt út vezet, a kerítésen pedig páva, a feltámadás jelképe ül. |
 |
| Ezen a Memling követőjétől (15. század) származó képen a Madonna és a saját sorsáról olvasgató Jézus azonos, a csoport azonban visszakerült egy jelképekkel teli kertbe, ahol angyalok emelnek trónkárpitot mögéjük. (Bár a képnek van nyitott, a háttérben falut ábrázoló változata is, amelyben a virágok tükörképesen vannak megfestve.) |
 |
| Ez a lengyel festő készítette Madonna a rózsakertben Dirk Bouts hatása alatt készült: nagy a hasonlóság a fenti képekkel, mégis jellegzetesen közép-európai is a kép (15. század). Amely egyébként címe ellenére egyetlen élő rózsát vagy virágot sem ábrázol: a trónkárpiton azonban már annál inkább. |
 |
| Ezt az 1470-es, furcsa Madonna a gyermekkelt Dirk Bouts ismeretlen követője festette: láthatóan lelkesen, ám valami különös céltalansággal felhasználva az ismert elemeket a falon ülő pávától a valójában mégsem bezárt kert téglafaláig és a messzi tájig. Szent József illetlenül hátat fordítva a Madonnának egy semmiből teremtett díszkapu-torony felé botladozik, a bogáncsot evő, vagyis a Krisztus szenvedését magára vállaló sármány pedig igyekszik elszabadulni az őt visszatartó Jézus kezei közül. |
 |
| Míg az előző festményen van kert, csak éppen nem tudni, minek, Gerard David (1460k.-1523) Szoptató Madonnáján alig látszik a téglafal, mintha a Szűzanya nem is elzárt kertben ülne, csak épp virágok között. Ám a szűk térben minden adott egy igazi hortus conclusushoz: liliom, rózsa, eper, sőt, az örök életet jelképező borostyán és tölgyfa is. |
 |
| Robert Campin (1375k-1444) tanítványának ez a nagyszabású festménye szent beszélgetést ábrázol az elzárt kertben: Szent Katalin, Szent Borbála, Keresztelő Szent János és Szent Antal apró kertbe zsúfolódnak be Máriával és a Gyermekkel együtt, ahol azonban gyönyörű virágok nőnek. |
 |
| Ezen az utolsó előtti, Dürernek is tulajdonított képen ott van minden, ami misztikus a hortus conclususban: a fal, a virágok, a rózsa, a liliom, az írisz, a földön a tüske és a bogáncs. A trónoló, lábát a Hold sarlójára helyező Mária egyúttal a Napba öltözött asszony is a Jelenések Könyvéből, a két sarokba felfestett Atyaisten és Szentlélek pedig Szentháromság-oltárképpé formálja a festményt. |
 |
Ez a kert viszont biztosan Albrecht Dürer (1471-1528) munkája, romos fallal, burjánzó növényekkel, a pogányság vesztére utaló, leomlott antik oszloppal a bal, a Golgotára emlékeztető csupasz, köves földdel a jobb sarokban. Mindez azonban nem fontos: a szimbólumok felett győz a reneszánsz szépség és a természet.
|
