Katherine's Bookstore: Ekultura.hu - Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció

Ekultura.hu - Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció - A római játékok

2014. április 28., hétfő

Ha ókori Róma, akkor gladiátorok. Ez a képzettársítás legalább kétszáz éves, hiszen már a 19. század történelmi festői is előszeretettel ábrázolták a napperzselte homokkal fedett porondot, ahol magas és izmos, félmeztelenül küzdő, karjukon, lábukon viszont pompás vértet, fejükön aranyosan fénylő sisakot viselő harcosok vívnak egymással életre-halálra.

Jean-Léon Gérôme: Pollice Verso, 1872 (link)

E. B. Leighton: Gladiátorfeleség, 1884 (link)

Egyes kutatók szerint még azt a közhiedelmet is a mintegy kétszáz éves festményábrázolásoknak (például Jean-Léon Gérôme közismert Pollice Verso című képének) köszönhetjük, hogy mindenki tudni véli, a halálos ítéletet lefelé, a kegyelmet meg felfelé fordított hüvelykujjal lehetett kérni a vesztes gladiátor számára – valójában ugyanis erről semmilyen biztos tudomása nincs az ókortörténészeknek. A rengeteg Spartacusról és más gladiátorokról szóló film, tévésorozat, képregény és könyv elhiteti velünk, hogy mindent tudunk az időszámítás fordulójának e különös, halálra szánt harcosairól. Pedig még az sem igaz, hogy valamennyiüket halálra ítélték volna.

Roland Auguet Kegyetlenség és civilizáció: A római játékok című kötete régi kiadás: franciául 1970-ben, magyarul 1978-ban jelent meg. Ám ha valaki érdekes és megbízható ismeretekre vágyik a gladiátorokról, ráadásul szórakoztatóan elmesélve, sok-sok képpel kísérve, még mindig ez az egyik legolvasmányosabb és legkevésbé avult könyv magyarul. Elsősorban azért, mert gyakorlatilag mindent megtalálhatunk benne, amit a játékokról tudni szeretnénk. Megismerhetjük a gladiátorok típusait a tráktól a myrmillóig, bejárhatunk egy római arénát a pincétől a lelátó legmagasabb emeleteiig. Olvashatunk korabeli plakátszövegeket és visszaemlékezéseket is a játékokról. Megtudhatjuk, milyen célból és hogyan rendeztek viadalokat politikusok és császárok az ókori Rómában. Végigkísérhetjük a különböző ókori vállalkozókat beszerzőútjaikon, amelyekről gladiátoriskolákba való reménybeli gladiátorokkal vagy épp egzotikus vadállatokkal tértek haza. Kiderül, milyen szabályai voltak a gladiátorpárbajoknak, mi történt a vesztessel, a nyertessel és a sokszoros győztessel. Találkozhatunk gladiátornőkkel, szabad gladiátorokkal, vértanú keresztényekkel és színészkedésre kényszerített halálraítéltekkel.

L-M. Faivre: Gladiátorok, 1880 (link)

A könyv második érdekessége, hogy minden olyan dolgot tárgyal, ami csak előfordulhatott az arénákban és a hippodromban: állatviadalokat, kivégzéseket, színielőadásokat, eljátszott tengeri csatákat, kocsiversenyeket és paródia-előadásokat. Így a szokásos feldolgozásoknál sokkal színesebb képet kapunk arról, hogyan és min is szórakoztak a rómaiak. És ha már itt tartunk – s ez a könyv harmadik előnye –, annak is teret szentel a könyv, hogy elgondolkoztasson: vajon a rómaiak voltak elképesztően kegyetlenek, embertelenek, civilizálatlanok, netán szadisták, hogy képesek voltak kedvüket lelni a gladiátorjátékokban, vagy mi ismerjük őket és magunkat félre, mégpedig végletesen?

Az izgalmas könyvet több mint ötven kép, bibliográfia és szójegyzék egészíti ki, továbbá egy Tóth István írta fejezet a magyarországi gladiátoremlékekről. Annak, akit érdekel Róma történelme, feltétlenül érdemes beszereznie.