Ekultura.hu - Réti László: A hasonmás
Kemény. Mókás. És férfiszagú. Ez a három jelző jutott eszembe Réti László új krimijéről, A hasonmásról, amely 2013 végén jelent meg az Ulpius-ház kiváló, jellegzetes arculatú sorozatában. Ha A parfümőrrel tartományos is voltam, ha Az elnök kissé túl amerikais, túl bonyolult és túl drámai volt is nekem, most sikerült megtalálnom azt a Réti László-könyvet, amit nyugodtan dicsérhetek, egy jelzőt sem kell átgondolnom. Mert ez egyszerűen jó. Vagy esetleg bitang jó.

Benne a mindenféle hard boiled-történetek és jófajta rendőrregények kitaposott ösvényén új hős vonul elénk: Cameron Larkin, a fanyar humorú, önmagával szemben kritikus és cinikus, másokkal szemben még kritikusabb és még cinikusabb, földhözragadtan romantikus őrmester. Akivel ráadásul megtörtént a lehetetlen: bár a sorozat előző, Kaméleon című részében öt percre minimum akkora hőssé vált, mint Bruce Willis (pontosabban John McLane) a Die Hard 1-ben, A hasonmás kezdetén ez a kutyát sem érdekli, sőt, felettesei képesek eldugni az alseriff alárendelt alseriffjeként egy vidéki porfészekben, és még azt is elvárják, hogy a helyzet örömmel töltse el. (Kurva Kalifornia, pontosabban Pine Valley…)

Persze nem Larkinról lenne szó, ha a dolgok annyiban is maradnának: a későbbiekben ugyanis kiemelik, titkos munkával bízzák meg, testőrködnie és nyomoznia is kell, ráadásul kiadhatja magát meleg tubásnak. (Nem, nem fogom értelmezni az utolsó két szót: mindenki olvassa el szépen a könyvet.) Közben verekszik, detektíveskedik, keménykedik és poénkodik, számos alkalommal kerül életveszélybe, összefut több gyönyörű nővel és veszélyes férfival, ráadásul e két alaptípus néha azonosnak bizonyul…

És a jó történet mellett még ott van a jó szöveg is. Nő vagyok, épp ezért már feltűnt, hogy léteznek olyan férfiviccek, amiket én csak értek, de nem tudok átélni. Az egymás hátát csapdosós, nagyokat röhögős, finoman káromkodva százszor is felemlegetős, kicsit sörszagú humortípusból. Nos, A hasonmás tele van ilyenekkel, csakhogy ezek a részek úgy vannak megírva, hogy miközben olvasom őket, nőként is úgy érzem, hogy hátba vágnak, megröhögtetnek és megkáromkodtatnak, vagyis bevonnak egy igencsak férfias sztori élvezetébe (sört azért még mindig nem iszom közben). A párbeszédek remekül épülnek fel, fokról fokra próbára téve az ember humorérzékét, míg sikerül eljutni a halvány mosolytól a nyerítve nevetésig. Például:

„– Mikor kezdek, alseriff? (…)
– Húsz perce szolgálatban van.”
 „– Inkább nézzük meg a hangszerét. (…) Látott már ilyet?
– Aha. A Desperadoban. Tele volt fegyverrel.
– Az gitártok volt.
– Részletkérdés. Azt szokták mondani rám, hogy az arcomat leszámítva kiköpött Banderas vagyok.”
Végül még egy, amelyben csirkékről van szó:
„– Uram, azt hiszem, megoldottam a rejtélyt.
– Igen? – vidult fel a pasas. – Máris?
– Karola és Annabella elhunyt.
– Jaj, ne! Hogyan?
– Elvitte őket a róka.
– De hát az udvar be van kerítve!
– Akkor a sas.

A hasonmás remek szórakozás, és, ha létezik ilyen besorolás: könnyű kemény krimi. Ajánlom mindenkinek: nevesse halálra magát rajta.

Ui: Azt az egyet azért sajnálom, hogy végül nem a második, hanem az első borító került a könyvre...
A cikk az Ekultura.hu-n: Réti László: A hasonmás
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A szerző másik regényéről: Réti László: Az elnök
3 Responses
  1. Gömöri Says:


    "Benne a mindenféle hard boiled-történetek és jófajta rendőrregények kitaposott ösvényén" az idézet résszel teljesen egyetértek. Abszolút tucat történet, minden ismerős korábbi, más írók műveiből. A cselekményt gyakorlatilag az első oldaltól ki lehet találni, a figurák sablonosak, a párbeszédeket már lehetett itt-ott olvasni és így tovább. Sajnálom, hogy ez a tehetséges író ilyen tucatkönyvet adott ki a kezéből, ellentétben a korábbiakkal.


  2. Gömöri Says:

    "Benne a mindenféle hard boiled-történetek és jófajta rendőrregények kitaposott ösvényén" Így van. A könyv teljes egészében ismert panelekből épül fel, a cselekmény, a figurák, a párbeszédek más írók korábbi műveiből teljesen ismerősek, az egész történetet az első mondat olvasása után ki lehet találni. Semmi eredetiség nincs benne, ellentétben a tehetséges Réti László eddigi műveivel.


  3. Azt gondolom, hogy Larkin visszatérése a Kaméleon rajongóinak is szólt egy kicsit.
    Erről ebben a beszélgetésben is szól Réti László:
    http://www.youtube.com/watch?v=_F_vaEHDJ-8
    A készítő az ekultura.tv.