Bölcs, fürge agyú, szinte zseniális ember – bár első látásra csak egy mogorva képű, gyűrött ruhás öreg, aki erős guangdongi tájszólással beszél. Detektív – kívülállók számára azonban hivatalos földjós, akit a feng shui elveivel mit sem törődők általában alábecsülnek. Megfontolt, filozofikus keleti – aki azonban hajlandó lelkesen tanulgatni a divatos angol szlenget. Az irodalmi nyomozók társaságának egyik legfrissebben, az ezredfordulón született tagja – akinek a nyomozásait biztosan sosem felejted el. C. F. Wong, a Keleti bölcsességek szerzője, a C. F. Wong és Társai iroda egyetlen tagja, a feng shui lakberendezés tudósa igazi (és modern) szingapúri Sherlock Holmes, akit Nury Vittachi honkongi író talált ki. Kilenc mulatságos és meglepő nyomozásának történetét nemrég jelentette meg a Metropolis Media.

A könyv elején Wong detektív éppen vadonatúj helyzetbe kerül, ugyanis egy új kisegítővel, Joyce-szal kell megbarátkoznia, aki ausztrál, vagyis nyugati, nőnemű és fiatal, vagyis a meglett korú és agglegényes detektív életét kész mindenben feldúlni, ráadásul úgy protezsálták be a céghez, ami persze előítéleteket ébreszt Wongban. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy Joyce-ban sokkal több van, mint a smink, a telefoncsevegés,  a hangos zene és a szleng iránti olthatatlan imádat. A különös páros a nyomdahibák esetének már teljes egyetértésben vág neki, az oroszlánrész problémáját meg sem oldhatnák egyedül, a rés a falon című fejezet idejére pedig már elválaszthatatlanokká válnak a nyomozásban. A kilenc izgalmas történet ismeretlen és különleges világba repíti el az olvasót szerethető főszereplőkkel és igazán különleges bűnügyekkel, valamint szakadatlan humorral szórakoztatva.

Először némi idegenkedéssel közelítettem ehhez a könyvhöz: nem tetszett a borítója, és az sem, hogy gyorsan rájöttem, igazából nem regénnyel, inkább kilenc egymás után fűzött novellával van dolgom. Meg aztán nagyon keveset tudtam a mai Szingapúrról is ahhoz, hogy az utalásokkal és fordulatokkal, nyelvi problémákkal és angol szlenggel teli első néhány oldal meggyőzzön. Amikor azonban eljutottam az első krimitörténet végéhez, a szellemes megoldástól a földön koppant az állam. Innentől kezdve már könnyedén megbarátkoztam Mr. Wonggal, s alig vártam, hogy a maga elbűvölő módján ismét rájöjjön valamire egy fél szóból vagy pillantásból.

Nury Vittachi receptje egyszerű – csak győzze valaki utánozni. A nagy előd, Doyle történeteihez hasonlóan ezek az elbeszélések is szépen, komótosan, sok apró kockából összerakott, lassan elkészülő építmények, amelyeknek a végén aztán remek, néha egészen zseniális, fergeteges és gyors megoldás következik.

Minden bűnjel és a gyilkosra utaló tény adott, de mi, olvasók földhözragadt Watsonként elmegyünk mellette, s csak a visszalapozáskor vesszük észre, hol is csapott be bennünket az író némi ügyes figyelemeltereléssel. Közben pedig mindent megtudhatunk a csi-elemekről és a szingapúri lakásvásárlásról, az újságkiadásról és a zen-buddhizmusról, a bankrendszerről és a helyi konyháról. Ráadásul aki figyelmesen olvassa a történeteket, még a keleti életfilozófiákból is megérthet valamit. Kell ennél több, hogy egy krimi jó legyen?

A cikk az Ekultura.hu-n: Nury Vitachi: A feng shui detektív
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Folytatva a néhány hete már közölt, hét könyvről író Most olvastam 5. című bejegyzést, újabb hét, a huszadik század (magyar) történelmét bemutató kötetet ajánlanék az olvasmányaim közül.

Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945
Múlt és Jövő, 2014
Az emlékezés évének, a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójának tiszteletére a Múlt és Jövő Kiadó újra megjelentette a korábban már 2000-ben kiadott híres könyvet, amely először 1975-ben került az olvasók kezébe külföldön, s hatása máig nagyon erős. A fantasztikus logikával megírt, a szinte átláthatatlan adattengerben megbízhatóan kalauzoló, már címével is legendássá vált összefoglalás kézbevétele kiváló alkalom arra, hogy elkezdjünk komolyabban foglalkozni a hitleri népirtás témájával. Aprólékos függeléke tartalmazza a szükséges adatokat, imponáló jegyzetanyaga erősen alátámasztja állításait. S aki az 1985-ben hozzáírt második bevezetést is elolvassa, képet kaphat arról is, hova "állt" a szerzőnő az izgalmas és máig lezáratlan strukturalista-intencionalista vitában (vagyis hogy a zsidók elpusztításának szándéka fokozatosan alakult-e ki a nemzetiszocialista állam működése és a háború folyamán, vagy kezdettől a rendszerbe kódolt, eltervezett, tudatos és tervszerű cél volt-e), illetve hogy hogyan válaszolt a David Irving nevéhez kapcsolható, holokauszttagadó elképzelésekre. Lucy S. Dawidowicz (1915-1990) vaskos kötete egyszerűen megkerülhetetlen, ha valaki a témáról akar olvasni. Bár szerzője majdnem huszonöt éve halott, a könyv még mindig olvasandó (az újabb számadatokat egyébként beleírták a függelékbe). Nehéz szöveg, lassan lehet vele haladni a megdöbbenés és egyéb érzelmek miatt: de kiváló olvasmány.

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege - Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon
Jelenkor, 2013
Azt hiszem, ez a könyv elég híressé vált az elmúlt évben ahhoz, hogy ne kelljen hosszasan bemutatni másoknak. Pazar szembenézés a Horthy-korszakkal, amely teljesen új és saját úton jár, képes kritikusan viszonyulni az elmúlt évtizedek összes történészi közhelyéhez a Horthy-fasizmustól a Horthy-demokráciáig, s imponálóan nagy forrásanyagra építve teljes és monumentális bemutatását nyújtja egy negyedszázados történelmi korszaknak. Újszerű szemlélete lehetővé teszi, hogy a magyar zsidóság fokozatos jogfosztását ne csak az emberi és állampolgári jogok elvétele, hanem a vagyontól való megfosztás szempontjából is szemlélni lehessen. A könyvben ugyanis nemcsak az kerül részletes tárgyalásra, hogyan és miért lehetett jellemző a huszadik századi Magyarországra az elkötelezett, politikai tőkévé kovácsolható és társadalmi alapvetéssé váló (eszmei) antiszemitizmus, hanem láthatjuk azt is, miért volt erre feltétlen szüksége a mindenkori államnak és társadalomnak gazdasági és szociálpolitikai szempontból. Egyrészt a zsidóság diszkriminációja tette lehetővé, hogy a parasztság földéhségére, a polgárság munkanélküliségére, a magyar mezőgazdaság végzetes lemaradására vagy épp a gazdaság egyéb anomáliáira megoldást ígérjenek. Eközben azonban nemigen vetődött fel semmiféle valódi változást hozó intézkedésnek még az ötlete sem, hisz a gondosan kialakított ellenségkép be tudta tölteni a feladatot, hogy a problémák valódi elismerése, megértése és tényleges megszüntetése helyett egy bűnbak feláldozásával látszatát keltsék valamiféle reformnak. Másrészt amikor már valóban elkerülhetetlenné váltak egyes szociálpolitikai intézkedések (állásteremtés, lakásteremtés, béremelés, tárgyi segélyezés), ezek többé-kevésbé mindig megoldhatók maradtak a zsidóság jogfosztása segítségével: ürült meg állás és lakás, szabadult fel bérkeret, akadt szétosztható vagyon - időlegesen. Amikorra pedig a tényekből észrevehető lett volna, hogy mindez nem elég, hogy mindez nem megoldás semmire, addigra már olyannyira beépült e nagyon kényelmes bűnbak-hit az adminisztráció és a közélet minden szintjébe, hogy a puszta tényeknek nem volt többé meggyőző erejük. Az állam - akár cinikusan felelőtlennek is nevezhető - viselkedése, ahogyan irányítani kívánták az ország szociálpolitikáját, akár a javak központi újraosztásával is, ám nem valódi reformokkal és változtatásokkal, hanem puszta jogfosztással-jogjuttatással tették ezt, végzetes következményekkel járt. Kiváló levezetését adja a könyv a Horthy-korszak e nagy hazugságának, s leszögezi: "Attól, hogy egy állam úgy dönt, hogy zsidók életkörülményeivel kevésbé törődik, mint a nemzsidókéval, még nem következik azonnal utóbbiak aktív megsemmisítése. Mégis sejthető, hogy vélt, mesterségesen előállított vagy valós válság esetén minden további megszorításnak azok lesznek áldozatai, akik élete a közösség szempontjából immár kevésbé értékesnek deklaráltatott. És innen erkölcsi szempontból nincs áthidalhatatlan távolságban az, ha valakinek az életét nemcsak passzív, hanem aktív módon is értéktelennek nyilvánítják. "Válságszituációkról" ugyanis a történelem mindig "gondoskodik". (612.)" Kemény és kiváló könyv Ungváry Krisztián kötete. Érdemes elolvasni.

Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Egy politikai életrajz vázlata)
Elektra Kiadóház, 2000
Milyen remek is volt ez az Élet-Képnek elkeresztelt életrajzi sorozat az ezredforduló táján... Számomra különösen a történelmi darabjai váltak fontossá, hiszen olyan személyekről jelent meg itt rövid biográfia, akikről modern monografikus feldolgozás nem volt elérhető a könyvtárakban. Ablonczy Balázs (aki azóta, 2005-ben megjelentette remek, több mint 500 oldalas nagymonográfiáját is Telekiről) röviden, nem egészen 150 oldalon is képes volt újat mondani a vitatott tevékenységű, különös öngyilkosságot elkövetett, sok elképzelésével tiszteletet kivívó, ám más cselekedeteivel erős, jogos kritikákat magára idéző miniszterelnökről. Remek, sokoldalú első ismerkedés lehet a könyv ezzel a nehéz témával.

Sipos Péter: Imrédy Béla (Politikai életrajz)
Elektra Kiadóház, 2001
Nagyon tetszik az a bátorság, amellyel a szerző nem vázlatnak, előképnek, összefoglalónak, hanem politikai életrajznak nevezi munkáját. Imrédy pártjaival, meggyőződéseivel, orientációival, sorsával kapcsolatban még olyan rengeteg a kutatnivaló, hogy lehetséges, egy Romsics Bethlenéhez hasonló áttekintésre évtizedekig kellene várni. Közben viszont nincs modern, új szemléletű összegzés a háborús bűnösként felakasztott miniszterelnökről. Így nagyon jó ez a kis összefoglalás, amely a tények mellett egy szubjetív elemre, Imrédy elhatalmasodó becsvágyára koncentrálva tekinti végig az eseményeket és az életpályát. Kár, hogy négyen kívül több miniszterelnök-életrajz nem született a sorozatban (Pritz Pál Bárdossyja itt nem szerepel, mert még nincs meg nekem): nagyon jók az ilyen lényegre törő, szakirodalmi alapon nyugvó összefoglalások.

Gergely Jenő: Gömbös Gyula (Vázlat egy politikai életrajzhoz)
Elektra Kiadóház,1999
A szerző sokszor és sokat publikált a Horthy-korszakról, politikatörténetéről, pártjairól. Az ezredfordulóig mégsem készítette el a bethleni politkán oly nagyot változtató miniszterelnök portréját. Csak 2001-ben jelent meg háromszázötven oldalas monográfiája Gömbös Gyuláról. Így ez a kis könyv ugyanúgy előmunkálatnak tekinthető, mint Ablonczy Balázs fenti Teleki-könyve. Leginkább három "vád"-ra koncentrál, amelyet Gömbösnek szokás szegezni: a fajvédelem, a náci orientáció és a diktatúrára törekvés kérdésére. A nagyon jó hangsúlyokat adó könyv méltó a 2009-ben elhunyt szerző emlékéhez. (Ugyanakkor érdekes volt Gergely Jenő véleményét Vonyó Józsefével is összehasonlítani, utóbbinak most jelent meg életrajza Gömbösről.)

Gergely Jenő: Gömbös Gyula - Politikai pályakép
Vince, 2001
Eljött ez a perc is. Vonyó József idei, vadonatúj összegzése és Gergely Jenő rövid, ezt a monográfiát előkészítő pályaképe (lásd fenn) után magát a kész művet is sikerült elolvasnom. Gergely Jenő hatalmas kutatást zárt le, amikor 350 oldalon át mutatta be Gömbös Gyula pályájának fény- és árnyoldalát. A mintegy negyvenoldalas függelékre támaszkodó, érdekes képekkel gazdagon illusztrált politikai életrajz első fejezetében rövid áttekintést ad Gömbös életéről, majd politikai útjának állomásait mutatja be jól elemzett kortárs és szakirodalmi idézetek hosszú sorával alátámasztva. Ez a kötet szerkezetének előnye és hátránya is. Egyrészt fantasztikusan nagy anyagot tár fel Gergely Jenő, másrészt néhol engedi, hogy anyaga adjon hangsúlyokat önmagának: idézet idézetet követ, s néha szívesen olvastam volna még további elemzést, kommentárt is hozzájuk. Talán fordított sorrendben kellett volna kézbe vennem a szerző munkáit, mivel a kis vázlatkötet egyfajta útmutatóul, tézisgyűjteményül szolgált a nagyhoz, de egyúttal úgy  éreztem, néhol abban több volt, mint a nagymonográfiában. Ettől függetlenül lenyűgözően alapos és alapvető kötetre találtam, melyet örömmel illesztettem be a könyvtáramba.

Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták
MTA BTK TTI - Osiris, 2013
Kemény könyv és nehéz olvasni: már a tudat is nehezen elviselhető, hogy ilyenek voltunk mi, magyarok... Paksa Rudolf a tőle megszokott kőkemény logikával és aprólékossággal veszi sorra az összes olyan politikust, pártot és csoportosulást, amely nemzetiszocialistának volt nevezhető a Horthy-korszak Magyarországán. Felsorolja újságjaikat, bemutatja programjaikat, elemzi vitáikat, értelmezi céljaikat, végigveszi sikereiket és kudarcaikat - és természetesen vázolja azokat a helyzeteket is, amikor politikusaik bekerültek az országgyűlésbe, a kormányba, vagy - mint Szálasi idején - kormányt alakítottak. Már a szerző A magyar szélsőjobboldal története (Jaffa, 2012) és a Szálasi Ferenc és a hungarizmus című (Jaffa, 2013), népszerűsítő kötetei is megmutatták, milyen hatalmas a témáról a fiatal történész tudása. Ez a dokumentumokkal, képekkel, térképekkel, táblázatokkal kísért, jegyzetelt, mintegy nyolcvanoldalas függelékkel ellátott, s szöveggyűjteményként is használható könyv azonban abszolút szakszerű, átfogó összefoglalása a témának. Amelyről rossz olvasni - a könyv azonban kiváló olvasmány.

Linkek:
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek

Ha a huszadik századi magyar történelem vitatott személyiségeit kell felsorolni, az ember általában Horthy Miklós vagy Kádár János nevét említi meg. Az ő értékelésük javában folyik, s egyelőre különböző aspektusaiban kifogyhatatlan viták forrása. Ha azonban más vitatott történelmi szereplők után kutatunk, előbb-utóbb felmerülnek a Horthy-korszak miniszterelnökei is: különösen Bethlen István, akiről nemrég Romsics Ignác készített el egy lenyűgöző politikai életpálya-képet, Teleki Pál, akinek Ablonczy Balázs szentelt új szempontú monográfiát, s legfőképpen Gömbös Gyula. Gömbös, Magyarország 1932 és 1936 közötti miniszterelnöke, aki Bethlen István konszolidációja után először fordított gyökeresen az ország külpolitikai orientációján az olaszok és a németek felé, először látogatott el Hitlerhez a regnáló miniszterelnökök közül, s először hirdetett meg bizonyos fajvédő elveket is tartalmazó nemzeti munkatervet. Vonyó József friss életrajzi kismonográfiája az ő politikai pályájának bemutatására tesz friss kísérletet.

A Napvilág Kiadó négy éve indította el történelmi életrajzokból álló könyvsorozatát, mindjárt Turbucz Dávid kiváló, hiánypótló Horthy Miklós-biográfiájával. A sorozat következő darabja ismét vitatott és izgalmas személyiség életútját idézte fel: Hajdu Tibor Ki volt Károlyi Mihály? című könyve sok új szempontot vetett fel a politikus gróf értékeléséhez. Vonyó József Gömbös Gyulának szentelt kötete azonban talán még érdekesebb, mivel új nézőpontból közelít a politikus pályájához. Ahogy a szerző bevezetőjében írja: „vizsgálódásunkat Gömbös politikai szerepe és tevékenysége egy máig vitatott elemének, a hatalomhoz fűződő viszonyának feltárására korlátozzuk”. Ez az új szempont az, amely – a szerző saját kutatásai, a több mint harmincéves történészi munkája eredményeinek érvényesítésén túl – mást kínál, mint az eddig megjelent – Gergely Jenő írta – Gömbös-életrajzok. Miközben ugyanis bejárhatjuk Gömbös életútjának és politikai pályájának állomásait, mindez egy olyan történelmi narratíva keretei között történik, amely az indítékokat és a változó célokat vizsgálja. A szerző szavaival: amely nemcsak ismertet, hanem meg is ért – még ha ez a megértés nem is jelenthet az esetek többségében elfogadást.

Vonyó József tehát abszolút objektíven, de Gömbös belső nézőpontjait is szem előtt tartva ismerteti az egymást követő életeseményeket. Megtudhatjuk, hogyan került Murga „első gyermeke”, a falusi tanító kivételezett helyzetű fia a soproni evangélikus líceumba, mit adhatott neki a pécsi hadapródiskola, s miként lehetséges, hogy a kiváló vívóból nem sportoló, s a tanárai által jó parancsnoknak tartott tisztből végül nem katona lett. Láthatjuk a választóvonalat, amely a csalódott, politizáló tisztből az ellenforradalom szervezőjét, diplomatáját és a MOVE létrehozóját formálta. A Katonatisztből politikus című fejezet Gömbös útját tekinti végig a kormánypártból a fajvédő pártba, majd vissza. Végül az utolsó, számomra legérdekesebb fejezet Gömbös miniszterelnökségének bemutatása, amely sikertelenséggel és bukással végződik, ám amelynek hangsúlyai máig vitatottak, hatása pedig a legkevésbé sem lebecsülhető.

A könyvből izgalmas kép bontakozik ki Gömbösről, aki már igen fiatalon meg van győződve vezetői képességeiről, eszméi helyességéről és személye kulcsfontosságáról. Érdekes módon kevéssé művelt fiatalember: bár kiváló szociális tehetség és remek szónok, hatásos szövegei általában dagályosak, megfogalmazásai sok esetben pontatlanok, eszméi pedig megtalálhatók elméletíró kortársainál. Az is érdekes, mennyire kevéssé boldogul elhivatottsággal párosuló meggondolatlansága miatt a fronton, habár tanárai kiválói katonai vezetőnek tartják a háború előtt. Igazi közege a politika, amelyhez viszont mindvégig a katonai hierarchia elveinek érvényesítését elvárva közelít: így szervezi meg a MOVE-t és pártját/pártjait is, miközben végig megőrzi azt a – meglehetősen egysíkú, ám erősen, fanatikusan nemzeti – gondolkodásmódot, amelyet még fiatal, a világháború veresége után a monarchikus együttműködésben, a közös hadseregben és a kor politikusaiban csalódott katonatisztként felvett.

Rendkívül érdekes, ahogyan a könyv bemutatja, milyen erős hatást gyakorolt Gömbös gondolkodására – pro és kontra – Bethlen István politikája, illetve, hogy a miniszterelnökhöz való – folyamatos vonzás-taszításként leírható – viszonya hogyan változott meg a húszas és a harmincas évek folyamán. Arról is alapos képet kapunk, mennyiben volt gyakorlatias, aktuális, a hatalom elnyeréséhez vezető reálpolitika Gömbös fajvédő elveinek időnkénti „hanyagolása”, s mennyiben komolyan vehető szellemi fordulat. Vonyó József alaposan körbejárja, mit is jelentett Gömbös számára az általa definiálni mindvégig elfelejtett faj szó, milyen természetű volt antiszemitizmusa, s milyen volt a viszonya kora antiszemitáihoz. Különösen izgalmas annak bemutatása, hogyan rendelte alá Gömbös szociális és gazdasági szemléletét eszméinek: mivel állandóan hangsúlyozta, hogy a magyar jövőt a magyar fajiságú, ősi értékeket őrző parasztság jelenti, sem a városi társadalom problémáira nem keresett megoldást, sem a magyar mezőgazdaságot nem a kívánatos irányban fejlesztette, helyette olyan archaikus formákat bálványozott, amelyek évtizedekre visszavetették Magyarország felzárkózását.

A kötet részletesen, pontról pontra elemzi Gömbös hangzatos kormányprogramját, a Nemzeti Munkatervet is, s összeveti a végül megvalósult néhány elemet a megvalósít(hat)atlan pontok sokaságával. Láthatjuk, mit áldozott fel Gömbös azért, hogy megszerezze és megtartsa a hatalmat, s hogyan került végül olyan politikai helyzetben az ország élre, amikor saját pártjának korlátai gyakorlatilag lehetetlenné tették kétes értékű reformprogramjának megvalósítását.

Az életrajz objektív képet ad: állítja, hogy Gömbös nem volt sem hérosz, sem maga a Sátán. Okos, logikus, higgadt és részletes elemzésével azonban meggyőzően és magával ragadóan bizonyítja, miért volt a gömbösi út tévút, s mennyire meghatározta Gömbös néhány mintaadó cselekedete a jövő magyar politikusainak döntéseit. Az olvasmányos életrajz tömör, remek összefoglalása a sokrétű életpályának: mindenképpen beszerzésre érdemes.

A cikk az Ekultura.hu-n: Vonyó József: Gömbös Gyula
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én