Egyik kedvenc történelmi hősöm III. Alexandrosz, a makedón király, a legendák Nagy Sándora. Kora teljes ismert világnak meghódítója, az ifjú katonazseni és a hellenizmus kulturális örökségének megalkotója mindössze krisztusi korú, harminchárom éves volt, amikor meghalt, mégis örökre beírta magát a történelembe a ragyogó hősök, vitatott személyiségek és nagy uralkodók körébe. Philip Freeman olvasmányos és izgalmas történelmi életrajza szinte regényérdekességű fejezetekben mondja el, hogyan vált Alexandrosz Nagy Sándorrá, miként uralkodott, élt és szeretett. Bár könyve majdnem négyszáz oldalt tesz ki, rendkívül gyorsan lehet vele haladni: igazi letehetetlen történelemkönyv.

A mű fejezetei egy-egy földrajzi helyről nyerték címűket. Így kalandozhatunk Nagy Sándorral szülőhazájából, a vad és harcos Makedóniából a misztikus Egyiptomba, a kifinomult és dúsgazdag Perzsiába, a távoli és idegen Indiába, sőt, a világ végére is. Ott lehetünk Sándor első, szinte gyerekfejjel aratott győzelmei helyszínén, láthatjuk, hogyan hajtja uralma alá a hanyatlóban lévő, megosztott görög poliszokat, hogyan szánja rá magát, hogy szembenéz kora legnagyobb birodalmának, a Perzsa Birodalomnak a hadseregével, s leleményessége, vakmerősége és okos taktikai húzásai segítségével hogyan arat győzelmet nagy csatáiban Granikosznál, Isszosznál, Gaugamélánál. Szemtanúi lehetünk, ahogyan diadalmas despotaként, szinte isteni uralkodóként bevonul Egyiptomba, majd Babilonba, elkísérhetjük felfedezőútjára a mai Afganisztán és India meghódítatlan tájaira. Megismerkedhetünk barátaival, feleségeivel és házasságkötéseinek okaival, megtudhatjuk, kik, miért, hányszor szőttek ellene összeesküvést, hogy hogyan halt meg, s hogy kire hagyta világbirodalmát.

Az életrajz nem marad adós az olyan ismert történelmi események leírásával, mint a gordiuszi csomó története vagy a szúzai menyegző, ám teljeséggel a saját útján halad: friss, olvasmányos és a legújabb kutatásokon, valamint ókori források garmadájának kritikus feldolgozásán alapuló szövege egy új Nagy Sándor-képpel ismertetheti meg az olvasót.

Kár, hogy a magyar fordítás minden igyekezete ellenére kissé pontatlan: a görög nevek és helyek fordítása nem teljesen tökéletes, az ókori forrásokból származó idézeteket pedig nem mindig sikerült megtalálni a már létező magyar fordításban. Szintén kár, hogy a magyar változatnak nincs képanyaga, s mindössze két térképet tartalmaz, azt is a középiskolai diákatlaszból beszkennelve.

Mindennek ellenére feltétlenül ajánlom a kötetet mindenkinek, akit kicsit is érdekel az ókor, a hadtörténelem vagy a hellenizmus kultúrájának története. A számos élményszerű, drámai leírás, izgalmas logikai levezetés, a csaták, hadjáratok, politikai machinációk érthető, érdekes bemutatása, a beillesztett időrendi táblázat, személynév-, fogalom- és uralkodólista, és a sok klasszikus, jól kommentált idézet remekül használható és izgalmas olvasmánnyá teszi a könyvet.

A cikk az Ekultura.hu-n: Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító – Nagy Sándor élete
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

A General Press kiadó Regényes történelem sorozatának legtöbb kötete igazi, izgalmas és nagyszabású olvasmányélmény volt számomra. A holdistennő azonban messze kimagaslott társai közül, mivel kedvenc országomba és koromba, az ókori Egyiptomba repített vissza az időben. Ráadásul az ország történelmének regényekben keveset feldolgozott időszakában játszódott, a perzsa uralom idején.

A történet főhőse, Mina hivatásos mesemondó. Bár férje után gazdag örökség szállt rá, s megtehetné, hogy házának falai között éli a fiatal özvegyek magányos életét, mégis, szinte mindennap útnak indul, kimegy a piacra, az emberek közé és mesél nekik. Van, hogy pénzt, van, hogy ajándékot kap cserébe, máskor azonban semmit, csak a figyelmet, a szeretetet, az izgalmat, a hálát érezheti, ám neki ez is elég. Úgy érzi, küldetése, hogy mesélje a régi, egyiptomi meséket, hogy ne merüljenek feledésbe és okos szavaikkal segítsenek az embereknek bölcsen élni a saját életüket.

A világ azonban, amely körülveszi Minát, a legkevésbé sem bölcs és okos. Amióta Kr. e. 525-ben, több mint tíz éve a perzsa nagykirály, Kambüzész seregei elfoglalták Egyiptomot, a nép boldogtalan és bármikor készen áll a forrongásra. A perzsa királyok nem tisztelik igazán az egyiptomi hagyományokat, nem viselkednek az örök körforgást és megújulást megtestesítő fáraókként, pusztán uralni akarják a területet, nem megérteni. Gyakori a feszültség a városok egyiptomi és perzsa lakói között. Amikor bármi forrpontra jutathatja az ellenségeskedést, szörnyű bűntények történnek: valaki cicákat raboltat Básztet istennő városában, hogy meggyilkolja őket, s elpusztítja az istennő templomának legszentebb macskáját is.

Mina, maga is cicabarát és Básztet macskaistennő híve, magánnyomozásba kezd. Veszélyeket és kockázatot rejtő útján két segítőtársa is akad: Numi, a titokzatos perzsa, aki annyira szereti az egyiptomi meséket és Básztet, a titokzatos kóbor macska, aki megmenti azok életét, akik méltók rá. Miközben Mina barátnője elrabolt macskája után kutat, megpróbálja bebizonyítani a rokonainak, hogy érdemes a tiszteletükre, kígyókkal harcol, és megkísérli megmenteni tiltott szerelembe eső unokaöccsét, Amenit a kivégzéstől, egyúttal bevezet bennünket Egyiptom Kr. e. 6. századi történetének és kultuszainak rejtelmeibe is.

Brigitte Riebe, számos sikeres történelmi regény (A rajnai kolostor, A sienai bűnös, Az éjszaka kapui) szerzője ezúttal varázslatos könyvet írt a mesék és a szerelem hatalmáról, két kultúra találkozásáról – és persze a macskákról. Az izgalmas detektívregény és szépszavú elbeszélés méltán tarthat számot a történelem kedvelői, a krimifalók és a macskabarátok érdeklődésére.

A cikk az Ekultura.hu-n: Brigitte Riebe: A holdistennő
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Megjegyzés: Nekem mindkét borító nagyon tetszik, de azért azt hiszem, a magyar gyönyörűbb. 

A skandinávkrimi-láz, amely az utóbbi években söpör végig a kontinensen, igen veszélyes és fertőző. Ha valaki elkapja, rettenetes tüneteket okozhat: súlyos bevásárlási kényszert, döntésképtelenséget a könyvtári polc előtt, magas kiadási összegeket a háztartási könyvben, kényszerképzeteket arról, hogy eladják a legújabb kötetet az orrunk elől… Még az Agatha Christie-függőségnél is veszedelmesebb, mivel a krimikirálynő már halott, így művei száma véges, miközben a dán, finn, izlandi, norvég és svéd szerzők listája mindig újabb és újabb felfedezésekkel gyarapodik, a könyvek sora pedig szinte végtelennek tűnik. Ahogy más járványoknak, a skandinávkrimi-láznak is már többször megjósolták a biztos végét, mégis egyre itt van velünk. Amiben viszont minden más kórságtól különbözik, hogy – ebbe kifejezetten jól esik belebetegedni…

Engem az elmúlt évben ért el igazán: addig csak családom tagjai ismerték az érzést, milyen kézbe venni egy még ismeretlen Nesbøt, Karin Fossumot, vagy épp egy Kallentoft-regényt. Tavaly óta azonban behoztam a lemaradást, s elkötelezett híve lettem a skandinávoknak. Persze lehet arról elmélkedni, hogy nem mind arany, ami fénylik, s hogy miért is lenne jó pusztán attól egy krimi, hogy izlandi, dán vagy finn író szerzette. Ez igaz. Ám a nálunk kiadott skandinávok között nehéz olyat találni, ami ne lenne jó és izgalmas könyv.

Mons Kallentoft két regénye, a Véres tél és a Halálos nyár pedig különösképpen kiemelkedik a kínálatból: művészi és élvezetes, realista, kegyetlen, mégis szépirodalmi és elégikus. Egyszóval remek. Ha megnézem a belső borítók elegáns művészfotóján a kopasz homloka alól sötét tekintettel rám meredő írót, egyszerűen nem tudom elképzelni, hol lakozhat benne az a költőiség, ötletesség és egyediség, amitől az általam ismert két regénye (s gondolom a többi is) annyira egyéni arculatot kap.

A Halálos nyár mindenben megfelel annak, amit a skandináv zsánertől elvár az ember. Főhőse rendőrnő, akinek érdekes és átlagemberes magánélete is bonyolódik a munkahelyi krimiszál mellett, s aki magányos és problémás. A szokásnak megfelelően mindig egy egész, további hús-vér átlagembereket felvonultató csapattal együtt keresi az igazságot. Ez az igazság keserű, kiderülése nem old meg semmit, viszont felhívja a figyelmet a jóléti társadalom ezer bajára és problémájára. Itt éppen a családok közötti összetartozás és a családon belüli őszinteség kérdése, az internet nem is vélt veszélyessége, a nemi identitáskeresés kanyargós útjai, s persze régi bűnök hosszú árnyéka kerül a történet fókuszába – közben pedig emlékezetes, tragikus sorsú vagy sajnálatra méltó szereplők egész garmadájával ismerkedhetünk meg. A Halálos nyár történései az előző, téli regény dermesztő lelki és természeti fagylódásai után a perzselő kánikulába vezetnek el: parázslanak az érzelmek és lángol a gyűlölet, miközben Linköping városa is az utóbbi évszázad legforróbb napjait éli végig.

Mons Kallentoft ismét magát olvastató és emlékezetes regényt írt, amit szinte azonnal kedvünk lenne újra kezdeni, amint befejeztük. A magam részéről már alig várom a sorozat következő kötetét.

A cikk az Ekultura.hu-n: Mons Kallentoft: Halálos nyár
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A Véres télről itt írtam.