A Hajja és Fiai Könyvkiadó világtörténelmi sorozata
A Hajja és Fiai Könyvkiadó szerintem országosan ismert hadtörténelmi könyveiről azok körében, akik érdeklődnek az I. és főképpen a II. világháború csatái, hadvezérei, hősei, légiereje, haditengerészete, fegyverfejlesztései és titkai iránt. Talán kevesebben tudják azonban, hogy egy rövid, három évig tartó időszakban kilenc remek angolszász történelmi munkát is kiadtak a világtörténelemről, amelyek nem a háborúkhoz kapcsolódtak. Én valamennyit összegyűjtöttem és kiválónak találtam. Egyik legnagyobb csalódásom, hogy ez a sok meglepetést kínáló sorozat abbamaradt, s a kiadó visszatért a hadtörténethez. Az egyes kötetek jól felismerhetők egyforma, puha kötéses, 145x208 cm-es méretükről és a kiadó emblémájáról.

A sorozat tagjai:
2006
Ben Weider - Émile Gueguen: Napóleon - Az Európát átformáló férfiú
2007
David Hilliam: Királyok, királynék és fattyak - Ki kicsoda az angol királyság történetében Egberttől Erzsébetig
Ralp A. Griffith - Roger S. Thomas: Hogyan lett naggyá a Tudor-dinasztia?
Adrian Murdoch: Az utolsó pogány - Hitehagyott Julianus és az ókori világ halála
Roger Whiting: A spanyol Armada
Malcolm Billing: A keresztes hadjáratok - Az iszlám elleni háború 1096-1798
2008
W. B. Bartlett: Az utolsó keresztes hadjárat - A hetedik keresztes hadjárat és a Szentföldért vívott utolsó ütközet története
Barbara Watterson: Az ókori Egyiptom istenei
Trevor Rowley: A normannok

Az egyetlen tévedés talán az első kötet, melynek "alternatív-történész" szerzői egy idejétmúlt mérgezési elmélet bizonygatása mellett kritikátlan dicsőítésbe fullasztják Napoleon életrajzát. A további hét könyv azonban a legszigorúbb tudományosság kritériumának is megfelel, jól fordított, élvezetes olvasmány, David Hilliam az angol uralkodókat megidéző könyve pedig remek, népszerű kalandozás a történelemben.

A Királyi Házak sorozat kötetei
Már régen készültem összeállítani az alábbi listát, s most végre sor került rá. A Gabo Kiadó immár tizenhat éve folyó történelmi sorozata, a Királyi Házak az egyik legszínvonalasabb a magyar könyvpiacon. Az illusztrált, szép kiállítású kötetek uralkodók, dinasztiák és nagy történelmi egyéniségek életébe vezetnek be az ókortól napjainkig. Öröm olvasni és gyűjteni őket: az utóbbiban segíthet ez a felsorolás. Személyes kedvencem egyébként Anderle Ádám izgalmas és élvezetes, úttörő témájú Spanyol királyi dámák című kötete, The Leitner és Helga Thoma könyvei, valamint Marita A. Panzer alapos Nők az angol trónon című életrajzgyűjteménye.

2015
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia - Egy nagy szerelem története
Jeffrey Robinson: Grace, Monaco hercegnője
Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében

2014
Nagy Károly (742-814) - A középkor legnagyobb hatalmú császára (a Spiegel gyűjteménye, szerkesztette: Dietmar Pieper, Johannes Saltzwedel)
Franz Baumer: Artúr király és a Kerekasztal lovagjai
Jacques Levron: A versailles-i névtelenek - A francia udvar kulisszatitkai
Luc Mary: Hannibál - Akitől reszketett Róma
Sumonyi Zoltán: Férjgyilkosság és bosszúhadjárat - Nagy Lajos király (1342-1382) 
Gudula Walterskirchen: "A Franci kissé illetlen volt" - Mesélnek a Habsburgok udvarhölgyei

2013
Christian Dickinger: Félúton a trónterem és az őrültek háza között - A bajor uralkodócsalád fekete bárányai
Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító - Nagy Sándor élete
Sigrid-Maria Grössing: Sisi családi körben

2012
G. W. Bernard: Boleyn Anna - Végzetes vonzalmak
Éric Deschodt: Attila, a hunok királya
Geordie Greig: A királycsináló - A háborús hős és rögbijátékos, aki VI. Györgyből királyt faragott
Sigrid-Maria Grössing: Zsenik a Habsburg-házban (második kiadás: 2013)
Elisabeth Heresch: Alekszandra - Az utolsó cárné tragédiája
Dieter Kindermann: Habsburgok - birodalom nélkül - Egy uralkodócsalád története 1915-től napjainkig
Jean Sévillia: Az utolsó császár és király - Habsburg Károly sikertelen államcsínye
Helene Walterskirchen: A harmadik évezred hercegnői - Arisztokrata családok napjainkban (interjúkötet)

2011
Carolly Erickson: Néhány boldog óra - VIII. Henrik hűtlen felesége, Catherine Howard (regény!, második kiadás A hűtlen királyné - VIII. Henrik hűtlen felesége címen sorozaton kívül: 2013)
Hannes Etzlstorfer: Mária Terézia a gyermekszobában - Egy császárnő magánélete
Jacques de Saint Victor: Mme du Barry - XV. Lajos utolsó szeretője
William Shawcross: Botrányok szemtanúja a Windsor-házban - Az anyakirálynő (Erzsébet az anyakirálynő - Botrányok szemtanúja a Windsor-házban címen sorozaton kívül is, 2011)
Sumonyi Zoltán: Mátyás fényében, árnyékában - Aragóniai Beatrix

2010
Luc Mary: Stuart Mária - Három ország királynője
Katie Nicholl: Vilmos és Harry, a jövő hercegei (második kiadás: 2011)
Sumonyi Zoltán: Árpád-háziak Bizáncban - III. Béla jegyesei
Friedrich Weissensteiner: Intim viszonyok - Titkos szerelmek az uralkodóházakban
Derek Wilson: Szentpétervár megálmodója - Nagy Péter cár

2009
Mari Pau Domínguez: A királyné gyémántja - II. Fülöp francia szerelme (regény!)
Sigrid-Maria Grössing: Sisi, a modern nő
Ben Hills: Maszakó, a boldogtalan hercegnő - A Krizantém Trón örökösétől nem lehet elválni
Luc Mary: A Romanovok utolsó napjai - Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Hubert Pointinger: Ferenc József titkos szerelme - A sóhercegnő
Ortrud Reber: Árpád-házi Szent Erzsébet

2008
Evelyne Lever: Marie Antoinette - Egy királyné naplója (regény!)
Silvia Miguens: Nagy Katalin - A bujaság hatalma (regény!)
Robert Seydel: A Habsburgok félrelépései - Egy dinasztia hálószobatitkai
Thomas Veszelits: A Monacói Hercegség frivol krónikája - A Grimaldik
Gerhard H. Waldherr: Nero - Életrajz

2007
Hartwin Brandt: Nagy Konstantin, az első keresztény uralkodó
Sigrid-Maria Grössing: Tragédiák a Habsburg-házban
Thea Leitner: Hozományvadász Habsburgok
Johann Georg Lughofer: A császár új élete - Mexikói Miksa (alternatív történelmi életrajz)
Marita A. Panzer: Nők az angol trónon - Anglia királynői és királynéi
Wolfgang Schuller: Kleopátra - Három birodalom királynője
Gabriele Praschl-Bichler: A Hofburg Fehér Asszonya - Természetfeletti jelenségek a Habsburg-udvarban

2006
Noel Botham: Gyilkosság vagy baleset? - Diana hercegnő halála
Gyles Brandreth: Károly és Kamilla - Egy szerelem története
Sigrid-Maria Grössing: Rudolf trónörökös
Beate Hammond: Mária Terézia, Erzsébet, Zita - Nagy császárnék fiatal lány korukban
John Murray: Királygyilkosok - gyilkos királyok
Frank N. Stein: Raszputyin - Szerzetescsuhába bújt ördög

2005
Christopher Andersen: Diana kis hercegei - Vilmos, Harry és imádott édesanyjuk (első kiadás sorozaton kívül: 2002, harmadik kiadás: 2006)
Sigrid-Maria Grössing: Gyilkosság a Habsburg-házban
Sigrid-Maria Grössing: Napóleon - Híres barátnők és szeretők
Evelyne Lever: Madame de Pompadour (első kiadás az Európánál, 2003-ban)
Helga Thoma: Boldogtalan királynék - Tragikus királyi házasságok

2004
Dennis Friedman: Királyok és kurtizánok - Az angol uralkodók ágyasai

2003
Alain Decaux: Letizia - Napóleon és az édesanyja
Lytton Strachey: Viktória királynő (második kiadás: 2004, korábbi kiadásai: Laude, 1998, Szépirodalmi, 1984, Európa, 1968, utóbbi Két királynő címen)

2002
Anderle Ádám: Spanyol királyi dámák
Gabriele Praschl-Bichler: Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynője
Soltész István: Árpád-házi királylányok Európában - Győztes és bukott csillagok (második kiadás: 2005)

2001
Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899 (forráskiadás)
Ingrid Seward: A királynő és Diana
Helga Thoma: "Madame, hű kedvesem..." - A francia királyok szeretői (újabb kiadások: 2004, 2009)

2000
John Glatt: A monacói uralkodóház - Fényűzés, pompa, tragédiák, botrányok (második kiadás: 2001)
Sigrid-Maria Grössing: Erzsébet királyné és a férfiak (második kiadás: 2001)
Jean Sévillia: Zita, a bátor császárné (második kiadás: 2007)

1999
Thea Leitner: Férfiak árnyékban - Híres uralkodónők férjei
Soltész István: Árpád-házi királynék - Szentek és szeretők (második kiadás: 2003)
Helga Thoma: A tróntól a vérpadig - Koronás fők a vesztőhelyen (második kiadás: 2003)
Friedrich Weissensteiner: Nők a Habsburgok trónján - Osztrák császárnék 1804-1918 (második kiadás: 2007)
Gudrun Ziegler: A Romanovok titka - Az orosz cárok története és végzete (második kiadás: 2001)

1998
Gabriele Praschl-Bichler: "Isten adjon tartós boldogságot" - Szerelmi történetek és házassági históriák a Habsburg-házból (újabb kiadások: 2003, 2007)
Gabriele Praschl-Bichler - Joseph Cachée: "...fáradtan teszem le esténként koronám..." - Erzsébet királyné magánélete (újabb kiadások: 2000, 2006)
Gabriele Praschl-Bichler - Joseph Cachée: "...önöknek persze könnyű, beülhetnek egy kávéházba..." - Ferenc József magánélete (második kiadás: 2001, Ferenc József magánélete címen)

Megjegyzések:
A lista elég nehezen volt összeállítható.
Egyrészt azért, mert a sorozat korai időszakában egy-egy kötet két év alatt vagy egy éven belül is két-háromféle borítóval is napvilágot látott, illetve az új kiadásokat (sok esetben csak utánnyomásokat) a könyvtestben nem mindig jelölték. Ezért minden különböző évben, azonos vagy új borítóval megjelent változatot kiadásnak neveztem és odaírtam az évszámát az adott címhez, ám a címek csak az első megjelenési évüknél, egyszer szerepelnek a listán.
Másrészt nehéz volt a munka, mert szerettem volna jelölni, ahol a szakirodalmi, történelmi sorozatba regény keveredett. Nem igazán értem, miért nem képes újabban a magyar könyvkiadás (beleértve olyan rangos kiadók szerkesztőit, mint az Európa) megkülönböztetni egymástól a regényt és az életrajzot. Egy számos lábjegyzettel, forráshivatkozással és irodalomjegyzékkel ellátott biográfiát számomra nevetséges regénynek nevezni (és egy regényre vágyó olvasó sem örül, ha helyette ilyesmit kerül a kezébe...), mint ahogy bosszantó, ha fikciós, szerelmes regényt kapok egy francia uralkodónő hiteles és olvasmányos életrajza helyett, mert téves a fülszöveg. (Javasolnám a történelmi esszé műfaj újra-bevezetését...:) Másokat megkímélendő ezért jeleztem a sorozat kakukktojásait, a regényeket, egy interjúkötetet és egy jegyzetelt forráskiadványt (melyet Sisi lányának levelei alkotnak). Egyébként érdekes, hogy a sorozat szerkesztője alapvetően témák iránt érdeklődhet, és nem műfajok iránt, mivel az abszolút bulvártörténelmi kalandozások (Gyilkosság vagy baleset?, A Monacói Hercegség frivol krónikája) mellett elképesztően igényes ókortörténeti munkák (Nero, Kleopátra), olvasmányos, mozaikos szerkesztésű népszerű történelemkönyvek (Férfiak árnyékban, Boldogtalan királynék), magas színvonalú történelmi életrajzok (Madame de Pompadour), sőt egy szinte hagiográfiai mű (Árpád-házi Szent Erzsébet) is megtalálható a szériában.
Harmadrészt különös még, hogy van néhány Gabo kiadta könyv, aminek valószínűleg a sorozatban lenne a helye, de ténylegesen sosem került be a Királyi Házakba, nem jelent meg a sorozaton belül, szemben olyan kötetekkel (mint az általam kifejezetten utált Diana kis hercegei), amelyek a sorozatban és külön is napvilágot láttak. Ilyen "itt lenne a helye, de mégsincs itt"-könyv David Starkey I. (Angliai) Erzsébete, amit nem szerepeltethettem az alábbi listán, de ezúton ajánlok mindenkinek! Némely kötet utolsó lapjainak ajánlója viszont következetesen Királyi Házak-ba illőnek nevezi Gabriele Marie Christen Mária Terézia című életrajzi regényét, ami valójában soha nem volt a sorozat része. Úgy, ahogy a szerzőnő Sisi - Álom a szerelemről című regénye sem, amely szintén Gabo-s - ám érdekes módon ezt egy ajánlószerkesztő sem akarta belekeverni a sorozatba... 
Ez a negyedik és egyben utolsó panaszom, icipici betűkkel: hogy ezeket a remek könyveket alig lehet összeszedni, mert maguk a kiadói listák is hibásak, emellett pedig borzasztóan lektorálatlan némelyik darab fordítása (egyes kötetek (pl. A királycsináló, Alekszandra) még a kiadó oldalán sem szerepelnek, s sokszor még a nevek használata sem következetes egy könyv magyar szövegén belül...) Egy picivel több igényesség kívánkozna egy ilyen remek sorozat kiadásához, szerkesztéséhez! Kezdve ott, hogy a Gabo ragasztási technikájának köszönhetően egyes példányok kinyithatatlanok, míg mások szétesnek. Miért...?

Utolsó frissítés: 2014.12.10.
Ekultura.hu - Agatha Christie: Frankfurti utas
A Frankfurti utas különös könyv. A világszerte ma is hallatlanul népszerű krimikirálynő, Agatha Christie legkevésbé ismert műve. Jubileumi iromány: annak idején, amikor 1970-ben megjelent, reklámkampányában kis csalással a 80 éves írónő nyolcvanadik könyvének kiáltották ki. Ráadásul furcsa kötet önmagában is: egyedül, társ nélkül áll az életműben, a műfaja – ahogyan az eredeti kiadás megnevezte – extravaganza, olyasféle kalandos, utópisztikus thriller, amilyet előtte még soha nem írt Agatha Christie és amilyen később sem született a tollán. Sokak szerint afféle mostohagyermek, „mintha nem is Christie írta volna”. Számomra azonban annak a jele, hogy kedvenc detektívregény-szerzőnőm mindig meg tudott újulni hosszú élete és sikeres írói pályafutása alatt.

Agatha Christie 1890-ben született, Viktória királynő uralkodása alatt. Kamaszévei és fiatalasszony-életének napjai a harsányabb edwardiánus korszakban és az Angliában is viharos és bohókás húszas években teltek, megszakítva az első világháborúval. Halhatatlan mesterdetektívjét, Hercule Poirot-t, a nagybajszú belgát harmincévesen teremtette meg, Miss Marple-t hét évvel később, szintén a húszas években. Akkor is nagy krimiszerzőként kellene rá emlékezni, ha itt be is fejezte volna írói pályáját. Amiért azonban igazán kedves számomra és sok lelkes olvasónak, hogy mindig, minden könyvében képes volt valami újat és izgalmasat mutatni. Nagy nyomozói mindig haladtak a korral: Miss Marple egyre megértőbb, rugalmasabb és gyakorlatiasabb lett, Poirot egyre jobban érdeklődött a lélektani indítékok iránt. A Christie-könyvekben szereplő rejtélyek a harmincas években egészen akrobatikus bonyolultsággal szövődtek (elég csak a Gyilkosság az Orient-expresszen, a Tíz kicsi néger vagy a Halál a Níluson megoldására gondolni), később nagy családtörténetek és kisvárosi mikroközösségeket boncolgató regényei születtek (mint a Mrs. McGinty meghalt vagy a Temetni veszélyes), s közben amolyan christie-s könnyedséggel és humorral meg tudta újítani a negyvenes évekre épp elavuló könnyed kalandkrimi műfaját is a vitathatatlanul szórakoztató, ugyanakkor keserű, háborús témáját mégis komolyan vevő N vagy M-mel.

Ám emellett még ezerféle dolgot kipróbált: bridzsjátszmához hasonlóan szerkesztette meg, felvonásokra osztotta, csupa emlékiratból állította össze, öt különböző narrátorral látta el, más krimiszerzők hőseinek parodizálására használta a könyveit. Áthágta az összes detektívregény-írói szabályt: írt gyerek- és öregkisasszony-gyilkosról, beszéltetett el gyilkossal nyomozást, s szőtt össze bűnszövetkezetről szóló szálat magánéleti gyilkossági történettel. Működő és remek hidegháborús thrillert tudott írni, az Úti célja ismeretlent, mivel képes volt a nagy nemzetközi összeesküvéseken egyet csavarni, s magánéleti rugókat építeni a könyvbeli csapdába. Az Örök éjben - 77 évesen... - tökéletes pszichokrimit alkotott, valamiképp Ruth Rendell és a többiek szellemében. Ezen kívül neki köszönhető az (egyik) első angol nyelvű történelmi krimi (az egyiptomi tárgyú És eljő a halál…) is, amely jó tíz évvel megelőzte Ellis Peters, a műfaj klasszikusának köteteit.

A Frankfurti utas is ilyen kísérlet volt, bár talán nem ennyire sikeres. Egy vonzó és különc főhős, Sir Stafford Nye, egy titokzatos és modern „dolgozó kémnő”, Mary Ann valamint egy bájos, idős, ám cseppet sem szenilis öregkisasszony, Lady Matilda nyomoz a könyvben egy világméretű politikai összeesküvés ellen, amely talán nem is olyan fantasztikus, mint képzelnénk. Hiszen a mindig naiv és könnyen lelkesedő fiatalságot próbálja meg manipulálni a rend és a szabadság illúziójával, közben viszont tekintély és terror alkalmazásával. Vajon sikerrel jár-e az amatőr fiatalember, a hivatásos ügynök és a bölcs, idős hölgy nyomozása? Sikerül-e megtudni, mire készülnek a neonáci Siegfried-pártiak? Kiderül-e, ki vetett szemet a Benvo-terv titkos anyagaira, melyek segítségével megvalósulhatna a tökéletes tömegszuggesztió és tömegbefolyásolás? Ahogyan Christie írja előszavában: „Ez volna Anglia? Csakugyan ilyen Anglia? (…) Erősödik a félelem – a félelem attól, ami elkövetkezik. Nem is annyira a történtek miatt, inkább a mögöttük levő kiváltó okok miatt. (…) Ha a háttér képtelen, a történetnek el kell fogadnia ezt a hátteret. (…) Ott lesznek benne a mindennapok elképesztő tényei.

A Frankfurti utas kissé más, mint a többi Christie-kötet. Megismerését azonban segíti, hogy egy zseniális fordító és gyakorlott Christie-búvár, Katona Tamás készítette el új magyar változatát. Az ő kezén a könyv épp annyira emlékeztet Christie más műveire, amennyire kell, s épp annyira fura és önálló, amilyen kísérleti példány volt angolul is. Kissé félve vártam a regény új kiadását, ám rá kellett jönnöm, a remek új magyar szöveg élvezhetővé és megszerethetővé tette ezt a néhol talán naiv vagy lassú, máshol azonban izgalmas ötleteket tartalmazó kémregény-ritkaságot. Így ha elolvassuk a könyvet és tetszik, nemcsak Agatha Christie-nek lehetünk hálásak, hanem egy kiváló fordítónak, Katona Tamásnak is.

A cikk az Ekultura.hu-n: Agatha Christie: Frankfurti utas
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - A. J. Kazinski: Álom és Halál
Az Animus egy percre sem hagyja olvasmányélmény nélkül a skandináv krimik szerelmeseit: Kristina Ohlsson és Camilla Läckberg új művei mellett nemrég újabb kötetét jelentette meg A. J. Kazinskinek, Az utolsó igaz ember írójának is. A Kazinski név valójában egy dán szerzőpárost rejt, a filmrendező Anders Rønnow Klarlundot és az író Jacob Weinreichet. Az Animus kiadásában megjelent Álom és Halál a második regényük magyarul.

Ám a regény második könyvük hazájuk nyelvén, és minden más szempontból is. Már nem első kötet, így sokkal olvasmányosabb, izgalmasabb és feszültebb, mint a szerző(k) korábbi regénye. Misztikusabb, titokzatosabb, mégis krimiszerűbb benne a rejtély, mint Az utolsó igaz emberben. A szerkesztés következetesebb és professzionálisabb, az álomszerű, elmélkedő részek és az akciódús, lebilincselő jelenetek aránya sokkal kiegyensúlyozottabb. Nem hinném, hogy minden író „fejlődik” két kötet írása között, de véleményem szerint ezúttal egyértelmű, hogy az új Kazinski-könyv sokkal jobb az elődénél.


Kis előítélettel fogtam az olvasásához, hiszen Az utolsó igaz ember annak idején nem kötötte le teljesen a figyelmemet és túl zaklatottnak találtam a benne szereplő krimiszálat is. Ezúttal azonban pozitívan csalódtam: az Álom és Halál kriminek is feszes és amolyan skandináv módon nagyon izgalmas kérdéseket is feszeget az abortusszal, a halálközeli élmények megtapasztalásával és azzal kapcsolatban, vajon mi uraljuk-e a saját életünket vagy a végzetünk. Ráadásul ez a sok téma remekül fonódik egybe, miközben az előző kötetből ismerős két főhős, a szomorkás magánéletű túsztárgyaló, Niels Bentzon, és a zseniális tudós, Hanna Lund egy minden eddiginél izgalmasabb és tragikusabb kalandba keveredik.

A történet kezdése azonnal megfogott: Nielsnek váratlan munkája akad. Fiatal és teljesen meztelen, halálra rémült nő kapaszkodik a Dybbølsrbro állomás hídjának egyik elemébe: bármikor lezuhanhat, ráadásul valamiféle kábítószerrel és az ájulással küzd. Niels, aki még sohasem veszített el megmenthető személyt, ezúttal tehetetlen: végig kell néznie, amint a fiatal nő leveti magát a mélybe. Csak két dolog sejteti, hogy nem szokványos öngyilkosságról van szó: a nő utolsó, elmormolt szava és az, hogy Niels meg van róla győződve, a lány rettegését konkrét félelem okozta – félelem valakitől, egy ismeretlen férfitól… Nekilát hát nyomozni, annak ellenére, hogy kezdetben mindenki tagadja a bűncselekmény lehetőségét. Aztán azonban kiderül, hogy az áldozat nem akárki, hanem egy balett-sztár volt, ráadásul testén defibrillátor, tüdejében sós víz nyomát találják: mintha öngyilkossága előtt valaki vízbe fojtotta és újraélesztette volna. Eközben egy férfi egy réges-régi gyilkosság tettesét keresi, Hanna Lund a váratlan anyasággal, Niels pedig saját démonaival küzd…

A művészet kedvelőinek bizonyára tetszeni fog, hogy a történetben fontos szerepet játszik a híres dán szobrász, Thorvaldsen Az Éjszaka gyermekeivel című reliefje is: olyan titkot rejt, amely a történet összes szereplőjének életére hatással lesz… Az Álom és Halál izgalmas szórakozás és jó olvasmányélmény: csak ajánlani lehet mindenkinek.

A cikk az Ekultura.hu-n: A. J. Kazinski: Álom és Halál
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Lori Nelson Spielman: Álomlista
A bölcs Konfuciusz, az i. e. 6. században élt kínai filozófus mondásgyűjteményében a következő figyelmeztetés maradt fenn évszázadokon keresztül arról, miként is viselkedjen a jó fiú az apja halála után: „Ha pedig már eltelt három év, / s az apa helyes útján változás nem történt, / az jellemezhető igazán a gyermeki szeretetként!” (Őri Sándor fordítása) Elképesztően nehéz vállalás: szülőnk akarata szerint élni három teljes éven át… Ám nem kétlem, hogy a hagyománytisztelő, ókori Kínai Birodalomban nem egy gyermek megszívlelte Kung mester tanácsát, s igyekezett úgy „nemesb emberré”, érdemes, erkölcsös fiúvá válni (mert Konfuciusz szavai eredetileg mindig csak a fiúgyermekekre vonatkoztak…), hogy életútján ragaszkodik azokhoz az elvekhez és tanácsokhoz, melyek halott apjáról maradtak rá.

Ám kérdés, lehetséges-e vajon ilyesmi mai világunkban? Lori Nelson Spielman, az Álomlista című regény amerikai szerzőnője valami nagyon hasonló dolgot talált ki főszereplője számára, mint Konfuciusz, a kínai bölcs. Ám hőse ízig-vérig modern fiatal nő lett, a harmincas évei elején, Amerikában… A szülői-anyai ház védettségében és gazdagságában élő Brett Bohlinger egész élete megváltozik, amikor édesanyja rákban meghal. Ám nemcsak a gyász miatt. Az erős akaratú anya végrendeletében olyan meglepetést készít a számára, amely egész addigi életútját félbetöri – ám talán el is indítja egy új úton. Brett ugyanis elveszíti mindenét, otthonát, állását, s csak akkor juthat hozzá bármilyen örökséghez, ha egyetlen év alatt megvalósít tíz dolgot arról az álomlistáról, melyet maga állított össze tizennégy éves korában, amelyről azonban már rég megfeledkezett. A gyűrött papírra felírt gyerekes felsorolás édesanyja végrendeletének fontos mellékleteként kerül újra Brett kezébe, s mind a tíz pontot be kell teljesítenie: csak így érheti el élete igazi célját – legalább is édesanyja szerint.

Egy kutya, egy ló, egy szupermenő ház, szerelem, egy kisbaba (vagy kettő) – ilyenek szerepeltek azon a régi listán: egy egész élet. Nem is beszélve arról, milyen hihetetlenül nehéz életcél Brett számára egyszerre segíteni a szegényeken, hobbiból stand-up komikusnak menni, fantasztikus tanárrá válni, továbbá feleleveníteni kapcsolatát rég nem látott barátnőjével (akivel egykor öröknek tartotta a barátságát). Ám talán a legnehezebb találkozni Brett valójában sosem ismert édesapjával…

Azt hiszem, ez egy könnyed és kedves könyv (legalább is annak volt szánva), amit végig kellett volna sírnom vagy aminek kacagva-röhögve-nevetve kellett volna a végére jutnom. Ám a szórakoztatóan kalandos történet bennem nagyon erős kételyeket vetett fel: vajon mennyire találhatja meg saját útját a 34 évesen még mindig kissé kamaszosan gyermeteg Brett, ha élete teljes éve az édesanyja által neki előírt feladatok beteljesítésével telik el? Biztos, hogy a jótékonyan erőszakos édesanya látta jól, milyen is és mire vágyik az ő túlkoros kislánya? Szabad-e valakit végrendeletem parancsaival érzelmileg ennyire rabságba ejteni? Hihetem-e, hogy örökké tartó boldogságot látok, amikor becsukom a könyvet egy révbe jutott Brett-tel, kutyával, lóval, barátnővel, apával, férjjel, kisbabával (amelynek a „beszerzése” talán a könyv legmegindítóbb része volt)? Nem fog-e néhány hét, hónap vagy év múlva felvetődni Brettben, mégis, kinek az élete az a csinos, tökéletes álom, amibe belekeverte magát?

Persze valószínűleg ezeket a kérdéseket nem kellene feltenni: csak olvasni, mosolyogni, meghatódni, szurkolni… Az Álomlista Török Krisztina kiváló fordításában, a Magnólia kiadó szép külsejű kiadásában várja, hogy elolvassák, és akár az én kérdésemre is választ találjanak az olvasók. Igaza volt Konfuciusznak? Lehetséges kizárólag a szülőnk akarata szerint leélni egy egész évet? És egy egész életet?

A cikk az Ekultura.hu-n: Lori Nelson Spielman: Álomlista
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító – Nagy Sándor élete
Egyik kedvenc történelmi hősöm III. Alexandrosz, a makedón király, a legendák Nagy Sándora. Kora teljes ismert világnak meghódítója, az ifjú katonazseni és a hellenizmus kulturális örökségének megalkotója mindössze krisztusi korú, harminchárom éves volt, amikor meghalt, mégis örökre beírta magát a történelembe a ragyogó hősök, vitatott személyiségek és nagy uralkodók körébe. Philip Freeman olvasmányos és izgalmas történelmi életrajza szinte regényérdekességű fejezetekben mondja el, hogyan vált Alexandrosz Nagy Sándorrá, miként uralkodott, élt és szeretett. Bár könyve majdnem négyszáz oldalt tesz ki, rendkívül gyorsan lehet vele haladni: igazi letehetetlen történelemkönyv.

A mű fejezetei egy-egy földrajzi helyről nyerték címűket. Így kalandozhatunk Nagy Sándorral szülőhazájából, a vad és harcos Makedóniából a misztikus Egyiptomba, a kifinomult és dúsgazdag Perzsiába, a távoli és idegen Indiába, sőt, a világ végére is. Ott lehetünk Sándor első, szinte gyerekfejjel aratott győzelmei helyszínén, láthatjuk, hogyan hajtja uralma alá a hanyatlóban lévő, megosztott görög poliszokat, hogyan szánja rá magát, hogy szembenéz kora legnagyobb birodalmának, a Perzsa Birodalomnak a hadseregével, s leleményessége, vakmerősége és okos taktikai húzásai segítségével hogyan arat győzelmet nagy csatáiban Granikosznál, Isszosznál, Gaugamélánál. Szemtanúi lehetünk, ahogyan diadalmas despotaként, szinte isteni uralkodóként bevonul Egyiptomba, majd Babilonba, elkísérhetjük felfedezőútjára a mai Afganisztán és India meghódítatlan tájaira. Megismerkedhetünk barátaival, feleségeivel és házasságkötéseinek okaival, megtudhatjuk, kik, miért, hányszor szőttek ellene összeesküvést, hogy hogyan halt meg, s hogy kire hagyta világbirodalmát.

Az életrajz nem marad adós az olyan ismert történelmi események leírásával, mint a gordiuszi csomó története vagy a szúzai menyegző, ám teljeséggel a saját útján halad: friss, olvasmányos és a legújabb kutatásokon, valamint ókori források garmadájának kritikus feldolgozásán alapuló szövege egy új Nagy Sándor-képpel ismertetheti meg az olvasót.

Kár, hogy a magyar fordítás minden igyekezete ellenére kissé pontatlan: a görög nevek és helyek fordítása nem teljesen tökéletes, az ókori forrásokból származó idézeteket pedig nem mindig sikerült megtalálni a már létező magyar fordításban. Szintén kár, hogy a magyar változatnak nincs képanyaga, s mindössze két térképet tartalmaz, azt is a középiskolai diákatlaszból beszkennelve.

Mindennek ellenére feltétlenül ajánlom a kötetet mindenkinek, akit kicsit is érdekel az ókor, a hadtörténelem vagy a hellenizmus kultúrájának története. A számos élményszerű, drámai leírás, izgalmas logikai levezetés, a csaták, hadjáratok, politikai machinációk érthető, érdekes bemutatása, a beillesztett időrendi táblázat, személynév-, fogalom- és uralkodólista, és a sok klasszikus, jól kommentált idézet remekül használható és izgalmas olvasmánnyá teszi a könyvet.

A cikk az Ekultura.hu-n: Philip Freeman: Alexandrosz, a világhódító – Nagy Sándor élete
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Ekultura.hu - Brigitte Riebe: A holdistennő
A General Press kiadó Regényes történelem sorozatának legtöbb kötete igazi, izgalmas és nagyszabású olvasmányélmény volt számomra. A holdistennő azonban messze kimagaslott társai közül, mivel kedvenc országomba és koromba, az ókori Egyiptomba repített vissza az időben. Ráadásul az ország történelmének regényekben keveset feldolgozott időszakában játszódott, a perzsa uralom idején.

A történet főhőse, Mina hivatásos mesemondó. Bár férje után gazdag örökség szállt rá, s megtehetné, hogy házának falai között éli a fiatal özvegyek magányos életét, mégis, szinte mindennap útnak indul, kimegy a piacra, az emberek közé és mesél nekik. Van, hogy pénzt, van, hogy ajándékot kap cserébe, máskor azonban semmit, csak a figyelmet, a szeretetet, az izgalmat, a hálát érezheti, ám neki ez is elég. Úgy érzi, küldetése, hogy mesélje a régi, egyiptomi meséket, hogy ne merüljenek feledésbe és okos szavaikkal segítsenek az embereknek bölcsen élni a saját életüket.

A világ azonban, amely körülveszi Minát, a legkevésbé sem bölcs és okos. Amióta Kr. e. 525-ben, több mint tíz éve a perzsa nagykirály, Kambüzész seregei elfoglalták Egyiptomot, a nép boldogtalan és bármikor készen áll a forrongásra. A perzsa királyok nem tisztelik igazán az egyiptomi hagyományokat, nem viselkednek az örök körforgást és megújulást megtestesítő fáraókként, pusztán uralni akarják a területet, nem megérteni. Gyakori a feszültség a városok egyiptomi és perzsa lakói között. Amikor bármi forrpontra jutathatja az ellenségeskedést, szörnyű bűntények történnek: valaki cicákat raboltat Básztet istennő városában, hogy meggyilkolja őket, s elpusztítja az istennő templomának legszentebb macskáját is.

Mina, maga is cicabarát és Básztet macskaistennő híve, magánnyomozásba kezd. Veszélyeket és kockázatot rejtő útján két segítőtársa is akad: Numi, a titokzatos perzsa, aki annyira szereti az egyiptomi meséket és Básztet, a titokzatos kóbor macska, aki megmenti azok életét, akik méltók rá. Miközben Mina barátnője elrabolt macskája után kutat, megpróbálja bebizonyítani a rokonainak, hogy érdemes a tiszteletükre, kígyókkal harcol, és megkísérli megmenteni tiltott szerelembe eső unokaöccsét, Amenit a kivégzéstől, egyúttal bevezet bennünket Egyiptom Kr. e. 6. századi történetének és kultuszainak rejtelmeibe is.

Brigitte Riebe, számos sikeres történelmi regény (A rajnai kolostor, A sienai bűnös, Az éjszaka kapui) szerzője ezúttal varázslatos könyvet írt a mesék és a szerelem hatalmáról, két kultúra találkozásáról – és persze a macskákról. Az izgalmas detektívregény és szépszavú elbeszélés méltán tarthat számot a történelem kedvelői, a krimifalók és a macskabarátok érdeklődésére.

A cikk az Ekultura.hu-n: Brigitte Riebe: A holdistennő
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Megjegyzés: Nekem mindkét borító nagyon tetszik, de azért azt hiszem, a magyar gyönyörűbb. 
Ekultura.hu - Mons Kallentoft: Halálos nyár
A skandinávkrimi-láz, amely az utóbbi években söpör végig a kontinensen, igen veszélyes és fertőző. Ha valaki elkapja, rettenetes tüneteket okozhat: súlyos bevásárlási kényszert, döntésképtelenséget a könyvtári polc előtt, magas kiadási összegeket a háztartási könyvben, kényszerképzeteket arról, hogy eladják a legújabb kötetet az orrunk elől… Még az Agatha Christie-függőségnél is veszedelmesebb, mivel a krimikirálynő már halott, így művei száma véges, miközben a dán, finn, izlandi, norvég és svéd szerzők listája mindig újabb és újabb felfedezésekkel gyarapodik, a könyvek sora pedig szinte végtelennek tűnik. Ahogy más járványoknak, a skandinávkrimi-láznak is már többször megjósolták a biztos végét, mégis egyre itt van velünk. Amiben viszont minden más kórságtól különbözik, hogy – ebbe kifejezetten jól esik belebetegedni…

Engem az elmúlt évben ért el igazán: addig csak családom tagjai ismerték az érzést, milyen kézbe venni egy még ismeretlen Nesbøt, Karin Fossumot, vagy épp egy Kallentoft-regényt. Tavaly óta azonban behoztam a lemaradást, s elkötelezett híve lettem a skandinávoknak. Persze lehet arról elmélkedni, hogy nem mind arany, ami fénylik, s hogy miért is lenne jó pusztán attól egy krimi, hogy izlandi, dán vagy finn író szerzette. Ez igaz. Ám a nálunk kiadott skandinávok között nehéz olyat találni, ami ne lenne jó és izgalmas könyv.

Mons Kallentoft két regénye, a Véres tél és a Halálos nyár pedig különösképpen kiemelkedik a kínálatból: művészi és élvezetes, realista, kegyetlen, mégis szépirodalmi és elégikus. Egyszóval remek. Ha megnézem a belső borítók elegáns művészfotóján a kopasz homloka alól sötét tekintettel rám meredő írót, egyszerűen nem tudom elképzelni, hol lakozhat benne az a költőiség, ötletesség és egyediség, amitől az általam ismert két regénye (s gondolom a többi is) annyira egyéni arculatot kap.

A Halálos nyár mindenben megfelel annak, amit a skandináv zsánertől elvár az ember. Főhőse rendőrnő, akinek érdekes és átlagemberes magánélete is bonyolódik a munkahelyi krimiszál mellett, s aki magányos és problémás. A szokásnak megfelelően mindig egy egész, további hús-vér átlagembereket felvonultató csapattal együtt keresi az igazságot. Ez az igazság keserű, kiderülése nem old meg semmit, viszont felhívja a figyelmet a jóléti társadalom ezer bajára és problémájára. Itt éppen a családok közötti összetartozás és a családon belüli őszinteség kérdése, az internet nem is vélt veszélyessége, a nemi identitáskeresés kanyargós útjai, s persze régi bűnök hosszú árnyéka kerül a történet fókuszába – közben pedig emlékezetes, tragikus sorsú vagy sajnálatra méltó szereplők egész garmadájával ismerkedhetünk meg. A Halálos nyár történései az előző, téli regény dermesztő lelki és természeti fagylódásai után a perzselő kánikulába vezetnek el: parázslanak az érzelmek és lángol a gyűlölet, miközben Linköping városa is az utóbbi évszázad legforróbb napjait éli végig.

Mons Kallentoft ismét magát olvastató és emlékezetes regényt írt, amit szinte azonnal kedvünk lenne újra kezdeni, amint befejeztük. A magam részéről már alig várom a sorozat következő kötetét.

A cikk az Ekultura.hu-n: Mons Kallentoft: Halálos nyár
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

A Véres télről itt írtam.