"Gondolkodjatok egy olyan ötleten, amely megváltoztathatja a világot, és valósítsátok meg.” – írja fel a táblára szorgalmi házi feladatként Trevor új tanára. A gyerekek egy része – ahogy az már szokás – eleve tudja, hogy nem fogja elkészíteni a szorgalmit. Mások, mint az éltanuló, népszerű pomponlány, Mary Anne Telmin trendi dolgokba vágnak bele, amilyen az újrahasznosítás. Trevornak azonban valami egészen sajátos jut az eszébe. Elkezdi megcsinálni a szorgalmiját, s ezzel tényleg megváltoztatja a világot. Mire elkészül, már semmi sem ugyanolyan többé: sőt, talán még a saját anyja életét is megváltoztatja…

A jövő kezdete Catherine Ryan Hyde harmadik könyve volt, amely épp az új évezred küszöbén, 1999-ben jelent meg. Íróját azonnal híressé tette, s 2000-ben kiváló film is készült belőle Helen Hunt, Kevin Spacey és a remek gyerekszínész Haley Joel Osment főszereplésével. A könyvben azonban minden egy kicsit másképpen van: a sok nézőpont, a narráció váltakozásai, a váratlan fordulatok azok számára is érdekessé tehetik a regényt, akik már ismerik a filmet.

Trevor ötlete, az Add tovább-játék kissé olyasmi, mint például a keresztény vallás egyik alapkövetelménye, a felebaráti szeretet. Nagyon könnyű beszélni róla, de csak nagyon nehezen lehet valóban végrehajtani. Továbbadni a jót, a jó cselekedetet, a segítséget teljesen általános érvényű feladat, nem függ az érdeklődéstől, neveléstől, társadalmi hovatartozástól, nemtől, életkortól. Amikor Trevor elkezdi a láncolatot, jót tesz egy ismeretlennel, egy senkivel, sőt a felnőtt világ megítélése szerint egy veszélyes emberrel, elindít egy folyamatot, amely arról szól, hogy fogadjuk el bátran a segítséget bárkitől, ám azután adjuk tovább valaki másnak, rászorulónak, ugyanolyan önzetlenül, ahogyan mi kaptuk. Ettől lesz jobb a világ. A regényben az otthonülő, magányos háziasszonytól a hadoválni kész, piti bűnözőn át a személyiségzavaros és kallódó fiatal fiúig terjed azoknak a sora, akiknek – Trevornak hála – megváltozik az élete. A segítség után – még ha ők maguk nem is tudnak egy csapásra más emberré válni – másmilyenné, talán jobbá lesz az életük.

A regény különlegesen ábrázolja, hogy mindaz, ami Trevor nézőpontjából helyénvaló, logikus és működőképes, mennyi gondot, töprengést és aggódást okoz a körülötte nyüzsgő felnőtteknek. Ám azután a kép kitisztul, s rá kell jönnünk a felnőtt szereplőkkel együtt, hogy Trevornak igaza volt, s ők aggódtak feleslegesen: a világ valóban lehet egyszerű, egyértelmű és önzetlen. Azonban amikor már minden rózsaszínű ködben úszna, egyszercsak eljuthatunk a regény kettős befejezéséhez, amely azért elültet egy kis kételyt: készen állunk-e már arra, hogy elkezdődjön a jövő? Elég jó-e a világ ahhoz, hogy megteljen jósággal? Megérdemeljük-e Trevort?

A szereplők – a mindent dokumentáló újságíró, az egyedülálló, szókimondó anya, a Trevorékat elhagyó, bizonytalan és követelőző apa – is remekbe szabott figurák, ám Trevor ellenpontja, a legérdekesebb szereplő Reuben, a tanár. A fekete bőrű vietnámi veterán szörnyű sebhelyeket visel az arcán és a lelkében. Képes lesz-e Trevor mentoraként ő is új életet kezdeni?

A regény különleges szerkesztésmódjával még azt is el tudja fogadtatni az olvasójával, hogy a lefilozofikusabb részek Trevor feljegyzései. Ideje tehát kinyitni a könyvet, s elindulni egy csodálatos utazásra, beavatásra, amely – talán – visszaadhatja minden olvasó hitét a jóságban. Hiszen az állítólag hegyeket tud megmozgatni.

A cikk az Ekultúrán: Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
A könyvet a Lazi kiadó adta ki, Béresi Csilla fordításában.

Reginald von Ravenhorstnak vagyis Rex felügyelőnek, a négylábú nyomozónak nehéz ellenállni. A kutyás sorozat nagyon osztrák, mégis mindenkihez szóló, szórakoztató krimitörténetei nem lennének ugyanazok Rex nélkül. Magam a széria első hét évadjának voltam a nézője, így természetesen számomra Rex igazi két gazdája Richard Moser (Tobias Moretti) és Alex Brandtner (Gedeon Burkhard) felügyelő. (Rex további osztrák majd olasz gazdáit már nem szerettem meg igazán. S visszagondolva nagyon fölöslegesnek érzem a Moser felügyelő drámai halálával sokkoló epizódot is, hiszen Brandtner távozására nem adtak a forgatókönyvírók igazi, történetbeli magyarázatot.) Az első két évad magyar DVD-n is megjelent, ám sajnos azóta a sorozat kiadása nem folytatódott.
Ha az ember nem nézni, hanem olvasni szeretne egy kis Rex felügyelőt, akkor a két első gazdával találhat kalandokat magyarul. A Bastei kiadó próbálkozott nálunk a sorozat beindításával, s 1998-99-ben öt kötetig jutottak. Az első négyben Moser, az ötödikben Brandter nyomoz Rexszel. Ezek a következők:

Rainer Bernfeld: Mennyit ér egy emberélet? (Was kostet ein Menschenleben?), Bastei, Bp., 1998
Rainer Bernfeld: Halotti maszk (Der maskierte Tod), Bastei, Bp., 1998
Gaby Schuster: Tánc a vulkán tetején (Tanz auf dem Vulkan), Bastei, Bp., 1998
Rainer Bernfeld: Szép kis meglepetés (Schöne Bescherung), Bastei, Bp., 1998
Rainer Bernfeld: Az új barát (Der Neue), Bastei, Bp., 1999

Érdekességük, hogy valamennyi ténylegesen leforgatott epizódok megkönyvesítése, kis eltérésekkel.
Az első könyv a sorozat nyitó duplaepizódjának a történetét kapcsolja egy a tévében függetlenként futott történethez, vagyis az 1. évad 1. és 3. epizódjait köti össze: Végállomás: Bécs, Menekülés a halálba.
A másodikat magyarul A halál maszkja címen mutatták be, ez a 2. évad 5. része.
A harmadik regény a magyarul Aki a tűzzel játszik címen vetített, 1. évadbeli 5. epizód könyvváltozata.
A negyedik elég késői Moser-történet, amelyben így már Böck jelenik meg Höllerer mellett Stockinger helyett. Ezt Négy lábon járó angyal címen adták, a 3. évad 10. része.
Végül az utolsó könyv a Brandter-széria nyitóepizódja, a 4. évad 5. része, amely Az új fiú címet kapta a szinkronban.
A fordítások jók, a könyvek pedig nagyon kedvesek és humorosak. Bár úgy érzem, a sorozatnak sokkal erősebb az érzelmi töltete, mint bármelyik könyvnek.

Kezembe véve a tetszetős külsejű, szépen szerkesztett, két tanulmányt, kilencvenöt színes képet és hosszú forrásjegyzéket tartalmazó kötetet, igazi örömet éreztem. Az elmúlt évek váratlan dömpingje után a népszerűsítő egyiptológiai művek száma sajnálatosan lecsökkent a magyar könyvkiadásban. Még kevesebb magyar szerző által írt könyv látott napvilágot. Török László kötete tehát már azért is becsülendő, mert megjelent. Ez azonban kevés lenne ahhoz, hogy lelkesen ajánljam. Van azonban benne egy többlet, ami – remélem – minél keresettebbé teheti a laikus, nem egyiptológus, nem régész, nem klasszika-filológus, még csak nem is egyetemista olvasók körében is. Az Egyiptom és utókora Alexandriában és Rómában ugyanis érdekes. Mégpedig nagyon.
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én  
A könyvet a Gondolat kiadó jelentette meg.
Az első képen egy óegyiptomi obeliszk Rómában, a másikon egy másik, amelyet Bernini egy elefánt hátára állított.