Három elgondolkodtató könyv a Typotextől

Ideje feléleszteni a blogot néhány régi adóssággal. Ebben a posztban a Typotex Kiadó három idei kötetéről írtam.

Mosóczi András: A gondolkodás forradalma - Hogyan alakítja át a matematika a világot?
Typotex, 2020
Ha valakinek nincs szerencséje a tanáraival, két dolog is meggyőződésévé válhat: hogy felesleges volt irodalmat tanulnia, s még kevesebb haszna volt a matematikaoktatásának. Mosóczi András szórakoztató, ám témáját mindvégig komolyan vevő könyve viszont frappánsan bizonyítja mindennek az ellenkezőjét. Bemutatja, tulajdonképpen a matematika mozgatja a világot, s azt is, az irodalom arra is jó, hogy megszülessen egy olyan kötet, amelynek bravúros fordulatain gyakran hangosan lehet nevetni, miközben ördögien bonyolultnak tűnő dolgokról olvasunk benne: skizofrén nullákról, logaritmusokról, fraktálokról és információelméletről. Ám mindezeket pillangók, lyukkártyák, marhák, focimeccsek, fogadások és ázsiai járványok példái segítségével érthetjük meg, s közben szóba kerül a régi svéd flotta zászlóshajója, a jégkorszakok, az első részvénytársaságok, Gandhi életkora, a napóleoni háborúk, a Holdra szállás, több népszámlálás és az Apple meg a Microsoft párharca is. A könyv segítségével ellenőrizhetjük a bankszámlaszámunkat, mindent megtudhatunk az Enigma működéséről, s szert tehetünk a világuralom titkos összetevőire. Legfőképpen viszont újra megszerethetjük a matematikát, amely – úgy tűnik – az emberi fejlődés és kreativitás kulcsa.

Dermot Turing: X, Y, Z - az Enigma feltörésének igaz története

Typotex, 2020
Volt egyszer egy zseniális tudós, Alan Turing: elméleteivel megalapozta a modern számítógép-tudományt, kódtörő társaival pedig megfejtette a nácik híres rejtjelező gépének, az Enigmának a működését. Sokáig kevesen ismerték nevét, napjainkra viszont bevonult a kódfejtés hősei közé. Története azonban csak egy része az Enigmáénak. Ahhoz ugyanis, hogy a furcsa gép kódját sikerüljön feltörni, három nemzet, az X, az Y és a Z, vagyis a francia, az angol és a lengyel együttműködése kellett. Turing unokaöccse, aki brit nemes, ügyvéd és történész, könyvében ennek az eddig szinte ismeretlen részleteit mutatja be. S a Bletchley Park brit ászai mellett olyan szereplőket, mint a bátor és hazafias lengyel rádiómérnök-szabotőr, aki Sachenshausenben lelte halálát, a minden hájjal megkent német kém, aki luxusnyaralásokra költötte a franciáktól kapott pénzét, vagy a zseniális lengyel kódfejtő, akinek a háború után újra meg kellett szereznie a matematikusdiplomát, hogy brit egyetemeken taníthasson. Közben kiderül, mit neveztek nőknek, indikátoroknak és Vörös Pimperneleknek, hogy mi köze a fürdővíznek az iratlopáshoz, s hogy miként jegyezte el magát Turing. Közben pedig feltárul a kódfejtés történetének egy új, megdöbbentően izgalmas fejezete.

Martín Olmos: Fekete panoptikum - Mesedélután a söpredékkel
Typotex Világirodalom, Typotex, 2020
A halál nem játék – a gyilkosság főleg nem az. Vajon miért szórakoztatja mégis olvasóját Martín Olmos baszk író könyve, amely válogatott tárháza a legsötétebb és legalávalóbb bűntények esetleírásainak? Mindvégig ezen gondolkoztam, míg olvastam, s közben nem tudtam letenni. A régen oly közkedvelt, mára azonban borzongató bulvárrá kopott műfaj, a pitaval, a bűnügyi krónika önmagában nem szokott izgalommal eltölteni. Mégis, a Fekete panoptikum, amelyet a magyar kiadásban stílszerűen egy legendás mexikói művész, José Guadalupe Posada mintegy százéves csontvázképei és halállitográfiái díszítenek, rabul ejtett és alaposan elgondolkodtatott. A bestialitás, gonoszság, bűn felett meg lehet botránkozni, el lehet iszonyodni tőle, de hogy csokorba kötve olvassuk, ahhoz kell valami más is: szenzációéhség, lélektani érdeklődés – vagy, mint ebben a könyvben, a vágy, hogy definiáljuk, valójában mi is a bűn. Miközben az eredetileg újságíró szerző akkurátus pontossággal, kutatómunkára építve mutatja be a különféle korok bűnözőit, egyúttal megismertet az emberi kegyetlenség, ostobaság, boldogtalanság válfajaival, s könyve esszészerű, posztmodern módon filozofikus részeiből talán képet kapunk az emberi gonoszságról is. Könnyedén és szórakoztatóan.

Megjegyzés: két szöveg a Könyvhét magazinban látott először napvilágot.

2 Responses
  1. Gömöri Says:

    Tiszelt "katherines"! Tetszik írni Mosóczi András könyvének ismertetésében, hogy "mindent megtudhatunk az Enigma működéséről". Gondolom szándékos a következő könyvismertetés az Enigma feltöréséről.Talán jó lett volna a két könyv közötti összefüggésre néhány szóval utalni...


  2. Nem tudom, szándékos volt-e a Typotextől, hogy két olyan könyve is egy időben jelent meg, amelynek köze van az Enigmához. Ugyanakkor egy ilyen sok mindennel foglalkozó kötetben, mint Mosóczié, a "mindent az Enigmáról" fordulatom azt jelenti, hogy mindent, amit alapesetben egy értelmes, művelt ember tudni akar a témáról (a gép működésének és feltörésének matematikai alapjai, Turing és a Bletchley Park szerepe stb.) Ez azonban nyolc oldal csak a könyvből.
    Dermot Turing kötete viszont alapkutatások után megírt, jegyzetelt, szakirodalom, és a fentiekkel nem is foglalkozik, mert azok a szakma számára nyilván köztudomásúak: hanem kifejezetten az ajánlóban említett lengyel és együttműködési szálnak megy utána, több száz oldalon bemutatva az eredményeit.