Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Az idei év számos meglepetést hozott számomra: szépirodalmi újdonságokat és kiváló történelemkönyveket is. Ebbe a posztba is négy idei könyvújdonság került  (három közülük a könyvhétre jelent meg), s ezt egészíti ki egy ötödik, régebbi, de általam nemrég felfedezett kötet. Egyetlen hasonlóság van közöttük: mindegyik tudományos vagy ismeretterjesztő munka.

Nánay Mihály: Magyarrá lett Habsburgok - A Habsburgok magyar ága
Unicus Műhely, 2015
A szerény külsejű, kis alakú, mintegy százhatvan oldalas könyvecske alig hívja fel magára a figyelmet a könyvesboltban: pedig kiadásával valami nagyon izgalmas történt. Először olvasható a Magyarországra települt, életét, sorsát a magyar történelemhez és kultúrához kötő Habsburg "nádori ág" négy (öt) tagjának életrajza magyar nyelven, modern feldolgozásban. A fiatal történész szerzőben József Ágost főherceg életének és pályájának szentelt doktori dolgozata szerkesztése közben merült fel az igény, hogy kedvelt témájáról és annak leágazásairól, az egész "magyar" Habsburg-család történetéről írjon népszerűsítő történelemkönyvet. Hála azonban ennek az ötletnek, nemcsak öt különleges alakot ismerhetünk meg a színes, érdekes, ám mindvégig szakszerű életrajzokból, akik egyébként: Sándor Lipót, az első Habsburg-nádor, akinek a Martinovics-összeesküvéskor el kellett döntenie, kiknek is ad igazat, a magyar nemességnek vagy a saját családjának; öccse, József nádor, vagyis József Antal, a kultúrateremtő, nevét Alcsúthoz, a Margitszigethez és Pest-Budához egyként hozzákapcsoló igazi nemzeti politikus; az ő idősebb fia, István Viktor, vagyis az 1848-as forradalomban tevőleges szerepet vállaló, majd a közvélemény szemében árulóvá váló, tragikus sorsú nádor; s fiatalabb fia, a jótékony, a cigányok felemeléséért és megismeréséért küzdő József Károly, végül utóbbi fia, József Ágost főherceg, többszörös homo regius, az első világháború, a forradalmak és a Tanácsköztársaság történetének egyik legfontosabb mellékszereplője. Az ő bemutatásuk mellett a kötetben új nézőpontokból tárul fel a magyar Habsburgok történetének mintegy százötven éve, a korszak magyar történelme és kultúrája is: feltétlenül érdemes tehát elolvasni.

Láng Benedek: Titkosírás a kora újkori Magyarországon
Balassi, 2015
Akit esetleg az tartana vissza a nagydarab, s meglehetősen visszafogott külsejű könyvtől, hogy túl vastag, annak van egy jó hírem: a címben szereplő mű tulajdonképpen "csak"  száznyolcvannégy nagy alakú oldalt tesz ki, a további százötvenkettőn ugyanis egy fantasztikus repertórium terül el, amely táblázatos formában tartalmazza a kora újkori magyarországi titkosírástáblák és titkosított szövegek felsorolását és adatait, vagyis mindazt az anyagot, amelynek a megismerése után megszülethetett a szerző remek tanulmánya. Persze számomra ez a tény inkább szomorú volt, ugyanis akár ötszáz oldalon is elolvasgattam volna e különleges korszak titkosírásainak kifejtett történetét (az is igaz viszont, hogy a táblák forgatásával is eltelt legalább fél nap - így első olvasásra...). Láng Benedek, aki már A rohonci kóddal is bebizonyította, hogy a tömény filológiáról is tud olyan izgalmasan írni, mintha paleoreceptekről vagy egy Agatha Christie-nyomozásról lenne szó, ezúttal fantasztikusan széles látókörű, hatalmas ívű áttekintést végzett a 16-18. századi magyarországi kriptológia terén: amíg nem olvasunk ilyesmit, talán el sem tudjuk képzelni, hogy a korszak írástudói, politikusai, diplomatái életében mennyire mindennaposok voltak az oda-vissza küldözgetett clavisok (vagyis kulcsok), s hogy mennyiféle kriptográfiai eljárást alkalmaztak (jól-rosszul) titkaik megőrzésére. A kötet erénye, hogy nemcsak a sok különféle kódolási gyakorlatot állítja egymás mellé, hanem a korabeli kriptoanalízis fejlődését, sőt, a titkosírásba rejtett titkok mögött álló emberek mindennapi életét is bemutatja: így akár a matematika és a kódfejtés, akár a történelem és a politika, akár a mikrotörténelem és a mentalitástörténet, akár a modern titok- és titkolózáskutatás érdekel bennünket, Láng Benedek könyve mindenképpen alapvető olvasmányunkká válhat. Jó hír, hogy a szerző folytatja kutatásait: most már egész Európa érdekli a mondott időszakban...

Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj - A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája
Jaffa, 2015
Egy újabb fontos könyv a kiadó történettudományi sorozatában, ezúttal új szerzőtől: Csatári Bence, akit sokan rocktörténeti írásairól ismerhetnek, hatalmas anyagra támaszkodva, első ízben a magyar történettudományban vállalkozott arra, hogy összefoglalja, milyen is volt a könnyűzene és a politika viszonya Magyarországon 1957 és 1990 között. A téma olyan, ami újra és újra felmerül, akár a divatról, akár az ifjúság kultúrájáról, lázadásáról, akár a magyar elhárítás működéséről ír valaki. Ahhoz viszont, hogy igazán jól és alaposan sikerüljön megírni, tényleg bele kell merülni: olyan kutatóra van szükség, aki szereti magát a könnyűzenét is, nemcsak a történelmet, aki tökéletesen otthonosan mozog a különböző együttesek, bandák és formációk szerveződésének, szétválásának, átfor-málódásának viharos eseménytörténetében, de ugyanígy átlátja a könnyűzenével foglalkozó állami, politikai és belügyi szervezetek felépítését, hatáskörváltozásait is, nem is beszélve a főszereplők (kádári főmuftik és legendává nemesedett művészek) életútjának beható ismeretéről. Csatári Bence ilyen történész, nem csoda tehát, hogy a könyv átfogó, meglepő, izgalmas és totális körképet nyújt, ugyanakkor elszórakoztat megannyi utalásával, legendaoszlatásával, történetével, sőt, anekdotájával. Akinek vannak emlékei a korszakról és akinek nincsenek, ugyanúgy élvezni fogja ezt a csevegő hangú, de komoly témájú kötetet a vasfüggöny mögötti legvidámabb barakk könnyűzenéjéről.

Horváth Gyöngyvér: A magyar festészet története fiataloknak
Holnap, 2015
Ez a színes, sok képpel illusztrált kézikönyv egyszerre diadal és fiaskó, ám úgy vélem, mindenképpen ott a helye az érdeklődő diákok, főleg a középiskolások, de minden, a művelődést szerető ember könyvespolcán. A kiadó új, a fiatalokat megszólító és megcélzó sorozata (amely a festészet után a magyar építészet, zene, színház és népművészet rövid összefoglalóit ígéri) egyszerű, ám szakszerű szöveggel, sok-sok képpel és vidám illusztrációval igyekszik megismertetni témáját azokkal, akik még nem foglalkoztak vele, de felidéz és össze is foglal, így azoknak is praktikus, akik gyorsan fellapozható kézikönyvet keresnek. A festészettörténet szerzője külföldön is elismert művészettörténész és tanár: így életrajzai és műelemzései mértéktartók, egyszerre komolyak és közérthetők, kedvcsinálók és sokoldalúak. A kötet terve azonban sok kívánnivalót hagy maga után: a látszólag logikus rendben következő színes felületek hol ezt-hol azt emelnek ki a folyamatos szövegből (például az életrajzok hol külön, hol a folyószövegben szerepelnek, a képelemzések hol külön keretben, hol a közölt képektől távol, hol pedig a főszöveggel egybefolyva olvashatók); sok az elütés, az egybe-különírási probléma, az egyik oldal aljáról egyenesen kimaradt a szöveg, csak az üres keretet látni (mindez persze egyértelműen olvasószerkesztői hiba); a viszonylag apró, bár elég éles képek megmagyarázhatatlanul sötétek, s bár Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai aranyosak, sokkal jobb lenne helyettük is műalkotásfotó, főleg akkor, amikor a főszöveg bemutat egy képet, amiről azonban reprodukció nincs, így csak a ráutaló kis karikatúra alapján lehet elképzelni, rosszul... S végül meggondolandó, megfelel-e a könyv címének az, hogy a kötetben a második világháborút megelőző mintegy százötven év húsz legnagyobb festőjének életrajza szerepel - vagyis ez nem egy összefüggő festészettörténet, egységes narratívával, szó sincs benne több mint nyolcszáz év magyar(országi) képeiről: így bár sok szempontból kiváló könyvet vehet kézbe az olvasó, csak remélni lehet, hogy a sorozat következő darabjai jobban megfelelnek majd a címükben deklarált célkitűzéseiknek.

Szuhay-Havas Ervin: Ab ovo, avagy mindenki tud latinul
Szalay, 1997
Vannak könyvek, amelyek egyszer csak úgy felmerülnek a semmiből... Amikor ez a kötetke megjelent, még iskolás voltam, sőt, az Iskolai Mindentudó sorozatból is rendelkeztem több különböző könyvecskével: ennek ellenére teljesen meglepett a kis könyv nem sokkal ezelőtti váratlan felbukkanása, mivel fogalmam sem volt róla, hogy a nyelvi táblázatok és a matematika összefoglaló mellett ilyesmi is megjelent a sorozatban. Ha leszámítom a kiadó korai könyveiben mindennapos elütéseket, a sokáig a Szivárvány sorozatot szerkesztő, a Deltát megalkotó, a Meglepetések enciklopédiáját író tudománynépszerűsítő kis tanulmánya, amely végigvezet az antik isteneken, a római naptáron, Petőfi latinizmusain, a római névadáson, jó pár szállóigén, s egy kicsit még az orvosi nyelven is, mindenkinek csak ajánlható. Szórakoztató, rövid és hasznos kulturális séta, néhány apró oldalon... "Figyelem, talán az Ön könyvesboltjában is akad néhány példány..."

Link
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
0 Responses