Egy szabályos skandináv krimi, amelynek a szerzője – francia. Egy egzotikus történet – egyenesen Lappföldről. Vaskos regény, amely megismertet a rénpásztorok és a rénrendőrök munkájával. Költői könyv, amelyben megszűnik a sarki éj és felkel a sarki nap. Amelyben egy ősi sámándob eltűnése indítja el az eseményeket…

Nagyon vártam ezt a könyvet, s bár sok mindenben mást kaptam, mint amit elképzeltem, nem mondhatnám, hogy nem tetszett. Első különlegessége feltétlenül az volt, hogy bár – joggal – a Skandináv krimik sorozatban jelent meg, szerzője francia. Az 1964-es születésű Olivier Truc újságíró, aki kifejezetten Svédország és Norvégia ügyeire specializálta magát. A lappok élete akkor kezdte el érdekelni, amikor dokumentumfilmesekkel forgatott Lappföldön. A Sámándob, amely eredetileg 2012-ben jelent meg, az első igazi nagyregénye volt. Elnyert tizenhat különböző irodalmi díjat, s sikerére való tekintettel 2014-ben a szerző megírta a folytatását is.

A regény méltán keltett nagy feltűnést. Véleményem szerint hiába vagyunk mind európaiak, szinte semmit sem tudunk a lappok (számik) régi és modern életéről. Sőt, valószínűleg még a skandináv országok lakóinak is igencsak hiányos a tudása velük kapcsolatban. Mint a könyvből kiderül, Lappföld nagyon fura valami, hiszen jórészt Norvégiában terül el, de "átlóg" Svédországba, Finnországba, sőt, Oroszországba is. Emellett különös az időjárása is: a könyv mindjárt egy sarki éjszakával, majd a nap felkeltével indul. De a legszomorúbb és legfurcsább az itteni élet: iszonyú szegénység, sokszor véka alá sem rejtett rasszizmus, a számi kultúra és életmód lenézése az egyik oldalról, civilizációs "kulturálatlanság" vagy legalábbis alkalmazkodni nem akarás a másik oldalról. A rénpásztorok ügyeire gondot viselő rénrendőrök scooteren száguldoznak, mirelit ételt visznek magukkal és GPS-szel keresik az elbitangolt réneket, de a családi szokások, az élet hierarchikus rendje és a sokszor béklyóba verően fanatikus, mégis, közösséget összetartó vallás valahová háromszáz évvel korábbra repíti vissza az embert, ha ott jár.

Itt játszódik a fordulatos krimitörténet, ami a harmadik érv a regény mellett. Először egy vagyont érő ritkaság, egy lapp sámándob tűnik el egy lezárt raktárból: az első olyan dob, amely „hazatért”, amely Lappföldön maradt volna, ha kiállítják. Majd különös kegyetlenséggel meggyilkolnak egy különc és magányos rénpásztort, a rossz modorú Mattist. Vajon mi lehet az összefüggés a két bűntény között? Mire utalhat, hogy Mattis füleibe olyan jelet metszettek, amilyet a rénszarvasokéba szoktak? Mit tud a hallgatag és titokzatos Aslak, a hagyományok őrzője? És mit a feltűnési viszketegséggel küzdő aktivista, Olaf Renson? A rejtélyt két rénrendőrnek kell megoldania: a tapasztalt, számi származású Klemetnek és a fiatal gyakornoknőnek, a csinos és okos Ninának.

Bár szerzője származása alapján a Sámándob nem „igazi” skandináv krimi, témája alapján feltétlenül. Még sosem olvastam ilyet: vaskos detrektívtörténetet, amelyben lappokról (sőt, számikról) van szó, amelyik ráadásul nem valamelyik lappföldi nagyvárosban, hanem a leginkább különleges vidéken, Lappföld rénszarvaslegelőin, rénpásztorok településein, a mostoha és érintetlen természethez közel játszódik. A Sámándob ráadásul nemcsak izgalmas és csavaros krimi, de nagyon keserű (talán túl keserű?) látlelet is. Én már csak arra az egyre vagyok kíváncsi, vajon a szerző melyiknek szánta inkább: kriminek vagy látleletnek...?

A cikk az Ekultura.hu-n: Olivier Truc: Sámándob
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én