Fordítunk vagy átirkálunk? - Charlie Chan folytatja
Nagyon szeretem E. D. Biggers Charlie Chan történeteit. Nemsokára, ígérem, a blogon is szentelek a kövér, nemes szívű, barátságos és zseniális honolului nyomozónak egy bejegyzést. A mai (kissé hosszú) írás azonban nem Biggersről és hőséről szól, hanem a magyar könyvkiadásról.

Charlie Chan hat nyomozása közül öt látott napvilágot magyarul is, valamennyit a második világháború előtt fordították le. S bár a mai magyar könyvkiadásban - egyébként nagy örömömre - igencsak jelen van a nagy detektív, hiszen a Fapadoskönyv mind az öt kalandját árulja új kiadásban, s éppen most jelent meg a K. u. K. kiadónál az ötödik regény új, szép borítójú másik változata, a Charlie Chan folytatja, valami mégsem változott. Mindkét kiadó a háború előtti fordításban jelenteti ugyanis meg a szövegeket: mintha az 1930 és 1933 között készült magyarítások nyelvén, minőségén azóta sem lenne csiszolnivaló, mintha nem lenne a legkésőbbi fordítás is hetvenkilenc éves...

A Fapadoskönyv esetében ez az eljárás nem meglepő, hiszen az esetek kilencven százalékában így járnak el. (1) A K. u. K. kiadó által megjelentetett regény esetében azonban meglepett a fordítás, az ugyanis a copyright szerint új és Bíró Zsófia munkája.

Az 1930-ban íródott Charlie Chan Carries On című könyv eddig öt ízben jelent meg magyarul. Először az Athenaeum kiadó szerezte meg a kiadás jogát, s A sárga detektív címen válogatta be a könyvet Az Athenaeum detektív- és kalandor regényei sorozatába 1933-ban. Ugyanez a szöveg látott napvilágot 1990-ben a Szépirodalmi kiadónál, 1992-ben a Rakétában, majd 2012-ben a Fapadoskönyvnél. E fordítást Mihályfi Ernő készítette. A Palladis 1943-ban magához ragadta a jogokat és egy másik, Bálint Lajos által készített fordításban, Charlie Chan mosolyog címmel jelentette meg a regényt. Engem azonban most a Mihályfi-változat érdekel. A K. u. K. most megjelent kiadása az eredeti cím tükörfordítását kapta meg, tehát Charlie Chan folytatja címen érdemes keresni a boltokban. Olvasva azonban nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy gyakorlatilag a Mihályfi-változat szövegét kaptam kézhez egy szép, új borítóban!

Az új "fordításnak" ugyanis szinte csak a címe új. Mintha valaki újraszedte volna A sárga detektív szövegét, majd itt-ott, ám az angol eredetit talán nem is használva belejavítgatott volna, ahol úgy érezte, ő szebben mondaná. Pl. a régiben ez olvasható a könyv kezdetén:
"Duff felügyelő, a Scotland Yardról,  zuhogó esőben sétált a Piccadillyn. Messziről, a Szent James-park mögül, hallja, amint a Parlament épületén a Big Ben elüti a tízet. 1930. február hatodikának estéje van. Tessék jól megjegyezni a dátumot és az órát, ami felügyelőkkel kapcsolatban kerül szóba, noha ebben az ügyben ezek az adatok nem is olyan fontosak. Sohasem fognak döntő bizonyítékként hivatkozni rájuk a bíróság előtt."
Van benne régies fordulat, furcsák az igeidők, de összességében a szöveg egészen jól megfelel az eredetinek, amely így szólt:
"Chief Inspector Duff, of Scotland Yard, was walking down Piccadilly in the rain. Faint and far away, beyond St. James's Park, he had just heard Big Ben on the Houses of Parliament strike the hour of ten. It was the night of February 6, 1930. One must keep in mind the clock and the calendar where chief inspectors are concerned, although in this case the items are relatively unimportant. They will never appear as evidence in court."
Ez pedig az új "fordítás":
 "Duff felügyelő, a Scotland Yard nyomozója, zuhogó esőben vágott át a Piccadillyn. Messze, a Szent James park mögött, a Big Ben épp elütötte a tízet. 1930. február hatodikának estéje volt."
Nem csalok, itt a vége. A bekezdés végéről lemaradt a kezdőpoén! Az új fordító szépen rendbe tette nyelvtanilag Mihályfit, kihagyta, amit szószaporításnak vélt, és még azt is lerövidítette, aminek értelme és létjogosultsága is volt a régi fordításban. A szöveg azonban gyakorlatilag Mihályfi változata. Mutatja ezt a meghagyott fejezetcím is, amely mindkét fordításban ugyanúgy Szakadó esőben a Piccadillyn, szemben Biggersszel, akinél szó sincs szakadásról, csak esőről: Rain in Piccadilly.

Érdemes megnézni az első fejezetben Charlie Chan levelét is, amely az eredetiben remek stílusbravúr, a keleti(eskedő) szóvirágok és a csontegyszerű angol szerkezetek keveréke, ahogyan egy angolul tökéletesen, ám mégis, monoton egyszerűséggel beszélni akaró honolului kínai felügyelő írására ez jellemző lenne. Mihályfinak nem sikerült teljesen átültetni magyarra a nyelvtani különösségeket, leginkább maradt a jól visszaadott szóvirágoknál. Az új fordításban viszont lehetőség nyílt volna a játék maradéktalan megvalósítására. Ehelyett az új változat készítője megelégedett olyasmikkel, hogy az "Én tökéletesen elég gazdagnak érzem magamat"-ból ("Plenty rich is way I feel") "Én gazdagnak érzem magamat"-ot csináljon, vagy a "De azért megy valahogy. Legnagyobb lányom, Rose egyetemi hallgató." Mihályfi által egészen jól eltalált széteső, darabolt egyszerűségéből ("But I struggle onward. My eldest daughter Rose is college student on mainland.") "De azért megy valahogy. Legnagyobb lányom, Rose már egyetemi hallgató."-t formáljon, a márral szépen összekötve, nyelvtanilag helyesbítve azt, ami a maga szétesettségében keleti-ember-kínosan-pontosan-beszél-angolul fordulat volt. (2) Tehát már nemcsak a régi fordítót, hanem az egyes szereplők eltérő stílusát is átjavítgatta. Ezzel persze a kötet irodalmi értékeit jócskán megtépázta, nem került azonban sor a régi, helyenként hiányos fordítás kiegészítésére.

Záró példának egy hosszabb részletet hoznék bizonyítékul. Ez az eredeti:
Hayley gave him a searching look. "The reaction," he nodded. "Always feel it myself after a hard case. What you need is work, my boy. A new puzzle. No period for reflection between. Now, if you had this post--"
"I've had it," Duff reminded him.
"So you have--that's true. But before we dismiss the past from our minds--and it's a good plan, I agree with you--mayn't I add my own humble word of praise? Your work on this case should stand as an example--"
Ez Mihályfi Ernő régi változata:
Hayley fürkésző tekintettel nézett rá.
- Ez a reakció - bólintott aztán feléje. - Én is mindig ezt érzem egy nehéz eset után. A munka hiányzik megint, fiam. Az új rejtély. Az új akadály. Hogy ne legyen idő az elmélkedésre. De hát mielőtt kitöröljük emlékezetünkből a múltat, nem nyújthatnám át mégis néhány szerény szóval az én elismerésemet? A te munkád ebben az esetben igazán példás volt.
Bíró Zsófia elvileg új változata pedig ez:
Hayley fürkésző tekintettel nézett rá.
- Én is mindig ezt érzem egy nehéz eset után - bólintott. - A munka hiányzik megint, fiam. Az új rejtély. Az új akadály. Hogy ne maradjon idő az elmélkedésre. De mielőtt kitöröljük emlékezetünkből a múltat, nem mondhatnék mégis néhány elismerő szót? Valóban kitűnő munkát végeztél.

Ahogyan látható, az új "fordító" nem értesült arról, hogy itt egy kedélyes-patetikus hangú párbeszéd játszódik le, Duff egyszer sem vág közbe Hayley dicséretének, Hayley nem vet közbe az ünnepélyes dicséretnek gyakorlatiasan semmit, minden mondatát befejezi... Épp úgy, ahogy a Mihályfi Ernő-féle, 1933-as változatban tette. De azért a mondatok jól lerövidültek, a felük kimaradt, stílusuk nincs: talán, mert a fordítás átírója szerint a mai magyar olvasó nem értene meg egy hosszabb mondatot...?

Szomorúan olvasom tehát az "új", frissen készült fordítást: azok után, hogy látom, az általam egyébként szeretett kiadó ugyanúgy, mint a Charlie Chan történetek minden eddigi megjelentetője, a hetvenkilenc-nyolcvan éves régi fordítást lőcsöli rám.

De akkor legalább ne keresztelje át olvasót megtévesztően újabb címre a kötetet, s ne tüntesse fel benne fordítóként egy fordítást valójában nem végző átdolgozgató nevét!

Fordításokról
Ismét Narnia - a fordító megjegyzése
Agatha Christie és a fordítás határai
Link
E. D. Biggers Charlie Chan könyvei

(1) Természetesen az is nagy dolog, hogy könnyen hozzáférhetők ezek a szövegek, jó, hogy vannak új kiadások. Bár muszáj ideírnom, hogy azt, amit a Fapadoskönyv új, csinos borítóval árul mintegy 2000 Ft-os áron, azt tömegével lehet kapni a netes antikváriumokban a kilencvenes évek randaborítós kiadásában százasokért, mivel szegény muzeális szövegek már akkor is megjelentek egyszer - változatlan szöveggel reprintelve... De azért nem rosszmájúskodom, mert ha valaki az e-book változatot szerzi be, olyat kap, ami eddig még nem létezett.
(2) Az on mainland szerkezet magyarítása azonban ugyanúgy elmaradt az új változatból, mint a régiből: nem vagyok biztos benne, hogy az új változat készítője látta-e valaha az angol szöveget... Hisz a későbbiekben sem pótolja a Mihályfi-fordításból kimaradt mondatokat, szövegrészeket, sőt, néha még Mihályfit is rövidíti.
Az Ekultúra és én
Ez a rövid bejegyzés szeretné közhírré tenni, hogy mostantól könyvismertetéseim megtalálhatók az Ekultúrán!
Mindig is szerettem olvasni az oldalt, egyet érteni, vagy magamban vitába szállni a könyvismertetésekkel. De sose gondoltam volna, hogy én is kipróbálhatom majd, milyen írni oda.
Az ott megjelent cikkek rendhagyóak számomra, mivel egyszerre csak egy könyvvel foglalkoznak és szabott a terjedelmük. Valamennyi megjelenik itt is, a blogon, Ekultúra felirattal.
Olvasd Te is az Ekultúra.hu-t (ha eddig még nem tetted volna)!

Erről az oldalról pedig eljuthatsz az összes, az Ekultúrán megjelent könyvismertetésemhez: Az Ekultúra és én. (A felső menüsorban is megtalálod.)
Az irodalom klasszikusai képregényben
Aki szereti Korcsmáros Pál fantasztikusan eredeti, legendás Rejtő-képregénysorozatát, ideje, hogy felfedezze a klasszikus történeteket megrajzoló Korcsmárost. Aki kedveli az olyan örök történeteket, amilyen Az arany ember vagy A nyomorultak, szeretni fogja Korcsmáros finom tollal megrajzolt vízióit. Aki pedig idegenkedik a képregénytől, elképzelhető, hogy a Képes Kiadó kötetsorozatát kézbe véve meg fogja szeretni a műfajt.
Az irodalom klasszikusai képregényben sorozatban Korcsmáros Pálnak azok a klasszikus regényeket feldolgozó, ám mára már szintén klasszikussá vált képregényei láttak napvilágot, amelyeket a Füles rejtvényújság hasábjain közöltek annak idején, főképpen az ötvenes években. A részletekben megjelent képregények képanyagát gondozva, rajzait kiegészítve, kontúrozva, az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai albumkiadását színezve vásárolhatjuk meg. A szerző, Cs. Horváth Tibor remekül értett a cselekmény rövidítéséhez, megfegyelmezéséhez, s a romantika burjánzó, el-elágazó történeteinek képregénnyé meséléséhez. Ám a rajzok sokkal izgalmasabbak, mint a szöveg. Aki látja, nem felejti a Beszterce ostroma büszke magyar úrból megszállott, mégis tiszteletre méltó őrültté züllő István grófját, Az arany ember szép szemöldökű Timeáját, az ifjú Zétát A láthatatlan emberből vagy A nyomorultak torz Thénardier-jét. A kőszívű ember fiai 1959-es képei, jóval Várkonyi Zoltán nagy sikerű filmje előtt, már megteremtettek egy legendát. A három testőr érdekessége, hogy minden lapja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából került elő. Személyes kedvencem mégis a Vörös és fekete, mely pontosan úgy rajzolja meg a regény világát, ahogy mindig is elképzeltem.
Bár a sorozat néhány évig szünetelt, 2014-ben újra útjára indult, így remélem, mielőbb megvásárolhatom az újabb és újabb köteteket. Reménykedem: és mindennek örülök.

1. szám (2004, 2011, 2020) Egri csillagok (Gárdonyi Géza)
2. szám (2005, 2013) Beszterce ostroma (Mikszáth Kálmán)
3. szám (2005, 2014) Az arany ember (Jókai Mór)
4. szám (2006, 2014) A láthatatlan ember (Gárdonyi Géza)
5. szám (2006, 2019) Vörös és fekete (Stendhal)
6. szám (2007, 2018, 2021) A kőszívű ember fiai (Jókai Mór)
7. szám ((2008) A nyomorultak (Victor Hugo)
8. szám (2010, 2018) A három testőr (Alexandre Dumas)
9. szám (2014) Sándor Mátyás (Jules Verne)
10. szám (2017) Spartacus
11. szám (2020) Monte Cristo grófja (Alexandre Dumas)
12. szám (2021) Esőisten siratja Mexikót (Passuth László)
13. szám (2021) A lőcsei fehér asszony (Jókai Mór)

Megjegyzés: A képregények fekete-fehérek. Az Egri csillagok 2011-es és 2020-as albumváltozata két különböző, színezett változat. A kőszívű ember fiai 2021-es kiadása színezett albumváltozat.