Ma egy éve... ma egy éve...
Akkor lettél jegyesem,
Ma egy éve, hogy először
Csókoltál meg, kedvesem.
 
Édes volt a csók, amely ott
Ajkaidról rám esett,
De ki hinné, de ki hinné?
Csókod most még édesebb.
 
Száll az idő, mint a pille,
Melyet a szél ragad el,
Szemlátomást fogy az élet,
Szemlátomást hervad el.
 
Ám hervadjon, isten néki,
Érte nem is búsulok;
Nem vesz kárba, mit az élet
Fájáról lehullatok.
 
Ami elhal életembül,
Föltámad mint szerelem...
Oly mértékben nő szerelmem,
Amilyben fogy életem!
 
(Pest, 1848. augusztus 5.)

Uton vagyok, s nem vagy velem,
Jó angyalom, szép kedvesem,
De jól tudom, lépésimet
Hiven kiséri szellemed.
Csak azt tudhatnám, édesem,
Minő alakban jársz velem?
Tán e szellő vagy, mely illattal
Röpül hozzám s játszik hajammal?
Az alkony pírja vagy talán
Amott az ég boltozatán?
Vagy tán az esti csillag, mely
Reám ezüst sugárt lövel?
Vagy a madárka vagy, ki ottan
Úgy megdalolgat a bokorban?
Vagy a kicsiny virág vagy itt,
Ki úgy veti rám szemeit,
Mikéntha mondaná; oh törj le,
És vígy magaddal, tégy szivedre!...
Mondd meg nekem, súgd meg nekem,
Melyik vagy, édes kedvesem?
 
(Nagykőrös, 1848. június 5-6.)

Szép kedvesem
Lágy kebele...
Szíved buját...
Mind érezem...
 
Kicsiny madár,
Dalolj nekem...
Tündéri dal,
Hű szerelem!...
 
Ezüst... arany...
Nem kell, nem kell,
Oly bús vagyok:
Vigyétek el!...
 
Mily illat ez,
Mily sok virág!
Egy végtelen
Kert a világ...
 
Bús, puszta lesz
Mindjárt az ég,
Hullatja le
Minden diszét.
 
A csillagok
Lehullanak,
Fejem körül
Koszorunak!...
 
Hah, lánc csörög!
Hát volna még?
Hisz ami volt,
Mind eltörék...
 
Csörög... de nem
A kezeken...
Földön csörög,
Leestiben.
 
Ott voltam én
A nagy csatán,
A zászlót én
Lobogtatám.
 
Hoztam haza
Vérző sebet...
Elmúlt a harc,
Beforrt a seb.
 
Aludj, aludj,
Szép kedvesem...
Oh, szabadság!
Oh, szerelem!
 
(Pest, 1848. január)