Semmi kifogásom nincs ellene, ha egy díjat többször is megkap a blogom: mindig nagyon örülök, ha valaki gondol rám. Most először fordult viszont elő, hogy negyedszer is elnyerjek egy díjat! Ezúttal Lobo, az Olvasónapló bloggerinája tisztelt meg a Liebster Awarddal.

Ezt a díjat 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is elnyertem már, így negyedszerre talált rám. Köszönöm szépen!!!

A díj elnyerése utáni szabályok:
1. Meg kell írnom, kitől, melyik blog tulajdonosától kaptam a díjat. 2. Írnom kell tíz dolgot magamról. 3. Válaszolnom kell a jelölőm feltette 10 kérdésre. 4. Meg kell neveznem tíz új jelöltet és feltennem nekik tíz kérdést.

Mivel ezeket a feltételeket már többször teljesítettem, akad majd a mai posztban olyan szöveg, amit már kitettem a blogra. De talán érdekes lesz most elolvasni.

10 dolog Katherine Greyről
1. Ha zaklatott a lelkem, segít, ha átrendezem a könyvespolcom.
2. Imádom a fürdőzést a kádban, főleg télen. A nap tökéletes befejezése.
3. A kedvenc országom Nagy-Britannia, szűkebben nézve Anglia.
4. Nagyon szeretek enni, kipróbálni érdekes dolgokat, megízlelni új ízeket. A bélszíntől a vajas borjúszeletig, a grillezett, paradicsomágyra fektetett mozzarellától a palacsintáig, a pezsgős ráklevestől a Big Mac-ig sok kedvencem van, és bármit megkóstolok, ami állítólag finom.
5. A kedvenc külföldi filmszínészem Errol Flynn.
6. Nagyon kedvelem a Coca-Colát.
7. Nem iszom sört, szeszes italt, kávét és nem cigarettázom. A magyarázat, hogy mindegyiknek utálom az ízét, az elsőnek és az utolsónak pedig a szagát is.
8. Sajnos egyáltalán nem tudok rajzolni. Pedig folyton szeretnék.
9. Gyűlölök sms-t írni.
10. Szeretek mindent írásban eltervezni, listázni az elintézendőket, felírni a beszerzendőket stb. A feljegyzéseket kis (nem ragadós) cédulákra írom, s a legtökéletesebb pillanat, amikor minden megvolt és kidobhatom a cédulát (így pusztulnak az esőerdők).

Válaszok Lobo kérdéseire:
1. Te milyen díjat alapítanál? A leginkább állandóságot sugárzó, otthonos blog díját.
2. Használsz határidőnaplót? Használok egy naptárfüzetet, amelyben egy oldal egy hét, de keveset írok bele, inkább csak a legfontosabb munkahelyi programokat.
3. Milyen tévésorozatokat nézel? Melyik a kedvenced? Mindig váratlanul kezdek el rajongani egy-egyért, és sosem követem a tévés vetítési trendeket. Nemrég például beleszerettem a Miss Fisher rejtélyes eseteibe, amely egy remek, a bolondos húszas évek Ausztráliájában játszódó krimisorozat, s most bőszen nézem. A kedvencem azonban egyértelműen a Csillagkapu tíz és a Csillagkapu - Atlantis öt évada.
4. Változott az ízlésed könyvek terén, amióta blogot vezetsz? Nem.
5. Milyen típusú könyvet írnál? A közelmúltban játszódó történelmi krimit. Ha tudnék.
6. Mi volt a kedvenc gyerekkori filmed? Nem tudom, hogy a Casablancát vagy a Hatosfogatot kellene írnom. Mindkettőt tízéves kor körül szerettem meg. Ha rajzfilmet kell írni, akkor azok a Mátyás-mesék.
7. Mit nem vennél meg egy írószerboltban és miért? Semmit, amire nincs szükségem (vagyis még tollat sem!). Egészen kábítóan csábítóak ugyanis az írószerboltok, én meg épp öt percre lakom egy különösen kicsi, de annál jobbtól. Úgyhogy szorgosan mondogatom magamban, amikor oda kell mennem fénymásolni: semmit nem veszek, amire nincs szükségem...
8. Milyen típusú nem könyves blogokat olvasol, melyik a kedvenced és miért? Nemigen olvasok nem könyves blogokat. Talán a Hétköznapi páholy ilyen.
9. Szereted a hangoskönyveket? Nem. Általában nincs türelmem kivárni, míg valaki felolvassa a szöveget, s túl egoista-elképzelő típus vagyok ahhoz, hogy első "olvasmányélményként" elfogadjam más szavalói-felolvasói interpretációját
10. Mivel szoktál kilábalni az olvasási válságból? Nem szokott olvasási válságom lenni, szerencsére.

A válaszra váró kérdéseim (amelyekre sokan már válaszoltak 2012-ben, őket lenn *-gal jelöltem)
1. Ha teheted, kérlek, áruld el, miért az a blogod neve, ami?
2. Mi az első két dolog (esetleg szó), ami eszedbe jut az olvasással kapcsolatban?
3. Mi volt a legfurcsább hely vagy szituáció, ahol olvastál már?
4. Általában hány könyvet olvasol egyszerre?
5. Mi a véleményed arról, ha valaki félbehagyja egy könyv olvasását?
6. Rendszerezed-e valahogy a könyveidet (polcrend, katalógus stb.)?
7. Mi a véleményed az e-könyv-olvasóról, neked van-e?
8. Mi hat rád jobban: egy könyv borítója, vagy egy könyv fülszövege?
9. Gyűjtesz-e valamit a könyveken kívül, ha igen, mit?
10. Szereted-e a magas sarkú cipőt (máson vagy magadon)?

Most következne a továbbadás, de ezt már háromszor megtettem. Így inkább csak ideírnám a tíz plusz egy kedvenc blogomat.
Jó könyvek  *
Pável olvasgat  *
Könyv, egó, entrópia  *
Tipi Topi olvas Tipi Topi is válaszolt a kérdéseimre, köszönöm szépen!
Dóri Online Olvasónaplója
PuPilla olvas  *
Profundus Librum
Könyvvizsgálók
Miamona Könyveldéje
Amadea Könyvszibilla
és persze: Olvasónapló  *

Linkek
Eddigi díjaim - boldog tulajdonosuk vagyok:
Az első díj (2011)
Liebster Award - A második díjam (2012)
A blog új díja (2013)
Negyedszer is díjat kaptam! (2013)
Egy új díj - Liebster Award harmadszor (2014)
A blogdíjakról és még sok másról írtam itt: Magamban beszélek - Blogról, könyvről, Molyról ABC-ben.

Bud Spencernek, a pörölyöklű és mackós mosolyú sztárnak világszerte sok a rajongója. Azt azonban valószínűleg még ők sem hitték volna, hogy kedvencük nagysikerű önéletrajzai után egy újabb könyvet is megjelentet, amely ráadásul még eredetibb, mint az előző kettő. Az Eszem, tehát vagyok, amely Étel- és életrecepteket tartalmaz a vízilabdázóból és úszóbajnokból filmszínésszé vált Mester tollából, külföldön tavaly jelent meg, s szerencsére már idén kiadták nálunk.

A könyv igazi különlegesség, hiszen egyszerre ismertet meg a bölcselet történetének tizenkét nagy alakjával és az olasz konyha ínyencségeivel. Fikciója ugyanis még furább, mint a két önéletrajznak. Míg a Különben dühbe jövök és a 80 év alatt a Föld körül emlékezéseinek keretét az adta, hogy egy furcsa reggelen találkozott egymással az ifjú Carlo Pedersoli és a nyolcvan felé járó Bud Spencer, az Eszem, tehát vagyok lapjain még kölönösebb dolgok történnek a hatalmas termetű, ám immár nyolcvanöt éves Mesterrel. Egyik este épp kínzó éhségével küszködik, amikor morlupói háza nappalijában feltűnik egy bizonyos René Descartes… A „gondolkodom, tehát vagyok” eszméjének megalkotója pedig azonnal beszélgetésbe kezd Buddal az élet értelméről… Ráadásul az éjszaka folyamán további tizenegy filozófus követi a példáját: az aszkéta Galilei, akiről azonban kiderül, hogy nagyon szereti a süteményt, a körmönfont Machiavelli, aki nehezen bírja a kijózanító pofonokat, a kimért Kant, akinek nehéz ellentmondani, a lepedőbe csavarodott Szókratész, aki az ablakba varázsolja a tengert, továbbá az arisztokratikus Platón, a kipúderezett Voltaire, a mogorva Schopenhauer, a lélekbúvár Freud, a halkedvelő Rousseau és az atomokról töprengő Epikurosz: s a sort Konfuciusz zárja, egyenesen Kínából.


Valamennyien úgy vélik, hogy megértették a lét lényegét és megtalálták az élet értelmét. Bud pedig valamennyiükkel élvezetes vitába száll, lelkesen védelmezve saját elképzelését, amelyet a színész népszerű dalának refrénje foglal össze a legjobban: Futteténne – vagyis fütyülök rá, teszek rá… Bud az  egyszerű, hétköznapi dolgokban lelt örömöt, az élet, az evés és a család szeretetét tartja a lét valódi céljának: s sikerül is megvédenie álláspontját. Bár le kell szögezni, elsősorban nem érveivel nyeri meg a szócsatákat, hanem káprázatos étkeivel. Az egészségügyi okokból diétára kényszerített Mester ugyanis legalább így, álmában főz, s valamennyi filozófusnak a hozzá legjobban illő olasz (lehetőleg nápolyi) ételkülönlegességet szolgálja fel. A tésztában fürdő Konfuciusz, a süteménymorzsákat maga után hagyó Galilei vagy épp a lasagne-t falatozó Voltaire végül mind meghajlik a Budból sugárzó életvidámság és a pompás ennivalók hatása alatt.


A receptek pedig valóban elkészíthetők. Ám még mielőtt valaki megrémülne attól, hogy immár kedvenc színésze is csillivilli látványszakácskönyvek írására adta a fejét, fontos tudni, hogy az Eszem, tehát vagyok nagyon személyes könyv. Fényképei és történetei nem az ételekről, hanem az emberről, Carlo Pedersoliról szólnak. A felpezsdítő, humoros szócsaták és a kiváló receptek ízig-vérig Bud Spencerhez illőek. Ahhoz pedig, hogy egy ínyencség elkészítését megérthessük, bizony el kell olvasni az egyes fejezeteket, hiszen (bár az egyes étkek hozzávalói kiemelten szerepelnek) Bud Spencer felváltva cseveg és főz a könyv lapjain (tésztát csakis al dente!). Így azután mire egy recepthez minden részlet előttünk van, meg is ismerkedtünk egy-egy filozófus legfőbb eszméivel, s azt is tudjuk már, mit mondana erről vagy arról a futteténne-filozófia…

Hogy kinek ajánlanám a könyvet? Természetesen minden rajongónak. Azok, akik szívesen esznek időről időre hagymás babot, hamburgert, virslit, zöldbabos rizst vagy akár krumplis halat csak azért, hogy így is emlékezzenek kedvenc filmjeikre (kezdőknek ajánlott a fenti ételek elkészítése előtt megtekinteni a spencerpolo.hu öt hangulatos és vicces főzőfilmjét…), most tizenkét új étel elkészítését próbálhatják ki, miközben Bud Spencerre és a filmjeire gondolnak.

De azok is örömüket lelik a könyvben, akik egy rendhagyó recepteskönyvvel szeretnének elutazni egy más mentalitású ország ismeretlenül izgalmas ízei közé. Találunk a könyvben hallevest, lasagne-t, pizzát, padlizsánfelfújtat és fűszeres tintahalat, kiderül, mi a casatiello és a diavulilli (egy húsvéti csemege sós, kolbászos, illetve édes, cukros változata). Megtudhatjuk, hogy az olaszok (sőt, nápolyiak) még a száraz kenyérből is laktató, paradicsomos-bazsalikomos finomságot tudnak készíteni, a fresellát. De olyan igazi különlegességeket is kipróbálhatunk, mint a Capello del Cardinale, amely fordításban ugyan „a bíboros kalapja”, de valójában egy rizses, sonkás, sajtos, kemencében sülő egytálétel; a Cavatelli alla Murgiana, amely cardoncelliből, vagyis laskagombából és cavatelliből, kagylótésztából főzött, sűrű, paradicsomos, édesköményes, kolbászos tésztafinomság, a pastiera Napoletana, amely ricotta alapú, naranccsal, citrommal és fahéjjal ízesített káprázatos sütemény; a spogliatella, amely kandiscukorral, fahéjjal és vaníliával bűvöli az édes tészta kedvelőit vagy épp az eredetileg Lengyelföldről érkezett, tojásban, vajban és rumban dúskáló csemege, a babà Napoletano.

Akit azonban inkább a filozófia érdekel, vagy épp szereti a humoros könyveket, szintén meg fogja szeretni ezt a könyvet. Iskolai filozófiaórákra is kiválóan alkalmas: persze csak akkor, ha a jelenlévők mind tudják, ki is az a Bud Spencer. A filmen oly keményöklű és meleg mosolyú Mester: aki remélhetőleg még sokáig írja jobbnál jobb könyveit a rajongóknak és az örökkévalóságnak...

Link
Bud Spencer: Különben dühbe jövök - Önéletrajzom első része
Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül - Önéletrajzom második része
A cikk az Ekultura.hu-n: Bud Specer: Eszem, tehát vagyok - Étel- és életreceptek
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Képek innen, innen és innen (utóbbi a német változat képtáblája). 

James Hadley Chase (1906-1985) angol detektívregény- és bűnregényíró külföldön olyasféle klasszikus, mint Raymond Chandler és Dashiell Hammett. Magyarul azonban kevesebben ismerik: a több mint nyolcvanból mindössze tizenhárom regénye jelent meg nálunk is, s azok nagy része is a Rakéta Regényújság ma már nehezen elérhető számaiban olvasható. Az aranyhal nem bújhat el üdítő kivétel: az író 1974-ben írt, viszonylag késői könyve 1986-ban, a híres, sárga Albatrosz Könyvek sorozatban látott napvilágot, sőt, Aranyhal címen, másik fordításban még a rendszerváltás után is megjelent egyszer.

Nem csoda, hiszen ez az ízig-vérig amerikai történet (egy brit születésű szerzőtől, aki Svájcban írta) filmre illik. Hőse, a tisztességes és kalandvágyó újságíró, Steve Manson önhibáján kívül egyre mélyebbre és mélyebbre süpped a posványban: s csak szurkolhatunk neki, hogy valamiképpen megmeneküljön…

Pedig a regény elején Manson még nyugodtan és boldogan szövi álmait a jövőjéről. Van egy kiváló állása, amelyben az igazságot szolgálhatja: egy oknyomozó lapot szerkeszt, A nép hangját, amely nem tér ki semmiféle korrupció, botrány és bűnügy tényekkel igazolt felfedésétől. Remek és hatalmas fizetése van, káprázatos helyen, gyönyörű házban él, s bármit megengedhet magának. Ráadásul szép és divatos felesége is van, Linda. Az idill azonban nem tart sokáig. Mansont egy furcsa kis emberke keresi fel, az áruházvezető Mr. Gordy, akinek filmje van arról, ahogyan Linda parfümöt lop náluk. Manson tudja, ha a feleségét bolti tolvajként letartóztatják, vége az ő karrierjének és az állásának is: hiszen ő az aranyhal az akváriumban, aki nem bújhat el sehová… Fizetni kell a zsarolónak, vagy egyezkedni. Ám másnap holtan találja Gordyt...

Miközben további gyilkosságok történnek, Manson egyre inkább gyanúba keveredik, piszolya eltűnik, majd újra előkerül, ő maga költözködik, besurran, más bolti tolvajok nyomába ered, ám közben lassanként mindenki elhagyja: végül már csak hűséges titkárnőjére, Jeanra számíthat. A helyzet egyre reménytelenebb. Ám végül Manson rátalál egy másik aranyhalra…

A pergő, izgalmas, fordulatos és szellemes regény pazar olvasmány lehet unalmas délutánokon vagy utazáskor. Egyik kedvenc krimim, amely csúf borítója ellenére könyvespolcom dísze: mert mindig jó elolvasni.

Link
A cikk az Ekultura.hu-n: James Hadley Chase: Az aranyhal nem bújhat el
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én