Miközben a valóságban még mindig nem döntöttem el, milyen is lesz az idei karácsonyfám - csak abban vagyok biztos, hogy lesz -, kedvem támadt megmutatni, a blog elmúlt pár évében milyen virtuális karácsonyfákat állítottam a posztjaimban. A 2022. évi a Könyvesház 13. karácsonya - azt viszont csak a blog harmadik évében határoztam el, hogy a karácsonyi köszöntés minden évben egy feldíszített karácsonyfa fényképe lesz, olyané, ami tetszik nekem, sőt, esetleg megtestesíti titkos, őrült, soha be nem teljesülő karácsonyfa-díszítési vágyaimat is.

És azonnal el is kezdtem egy bohókás-boldog-lila fával: a képnek azóta is nagy karrierje van a neten, hogy egy évtizede kiválasztottam, vagyis, azt hiszem, másoknak is tetszik... A fákról készült lakberendezési fotók persze kifejeztek valamit belőlem is: vonzódásomat a kékhez és a rózsaszínhez (tavaly még egy egészen pink fát is megkockáztattam), állandó vágyakozásomat egy nagy, tiszta, világos terekkel teli lakás iránt, a hagyománytiszteletemet (bár alapvető karácsonyi díszekkel teli fára csak egyszer szántam rá magam, mert érthetetlen módon viszolygok az obligát karácsonyi színtől, a pirostól), megmagyarázhatatlan rokonszenvemet a polgárpukkasztó műbarokk bútorok és a jórészt szőnyegtelen, modern fapadló iránt... Az egyiken még a költözésem is ott van rejtve: rengeteget kerestem egy olyan fás fotót, amin az én új fotelem is rajta van...

Ez az utolsó jelképes posztom a Nagy Hallgatás után: karácsony után már valós idejű, friss bejegyzések várhatók. Remélem.