Az elmúlt év végén egy titkos fogadalmat is tettem a bloggal kapcsolatban. Szerettem volna megvalósítani egy Minden napra egy poszt-projektet januárban. Ám úgy döntöttem, inkább nem fecsegem ki a tervet, hátha a szeszélyes év elején közbejön valami és megakadályozza a terv végrehajtását
Szerencsére: sikerült! Január harmincegy napján harmincegy bejegyzést írtam: ez az utolsó.
A játék hátránya, hogy talán követhetetlenül gyorsan követték egymást az előző hónapban a hosszabb és rövidebb írások. Így ebben a bejegyzésben szeretném a figyelmedbe ajánlani az elmúlt január harminc(egy) termését, hátha valamelyik érdekel, de még nem sikerült elolvasnod.

Sokáig gondolkodtam, milyen poszttal indítsam az új évet. Szerencsére a szilveszter napján kezdett és az új év első napján befejezett 18. századi gótikus regény, A szerzetes úgy fellelkesített, hogy egész bejegyzést szentelhettem neki. Néhány szó a könyvről, kedvcsinálónak: "szerelem, kísértetjárás, tetszhalál, ördögűzés, ördögimádás, lányszöktetés, erdei rablótámadás, titkos szerelmi levelezés a templomban, görcsökkel járó betegség, különleges gyógyfőzetek, sátáni féltékenykedés és angyali, ártatlan jóság, kastély a dombtetőn, sötét apácazárda, zsiványtanya, föld alatti barlang és az inkvizíció börtöne"...
Egy igazi gótikus regény - Matthew Lewis: A szerzetes

Új sorozatot indítottam a blogon, ami rendszertelenül jelentkezik majd. A Könyvek a mérlegen valamilyen szempontból összevethető, mégis különböző köteteket igyekszik egymás mellé állítani. Az első részben szereplő két regényben közös, hogy olyan (kemény) krimik, amelyben egy néger nyomozó deríti fel a bűnügyet, a bűnesetek szálai pedig mindkettőben egy-egy kisvárosba, vidéki közösségbe vezetnek. A két mű Ed Lacy Feketén-fehérenje (korábbi címén: A szálak Bingstonba vezetnek) és John Ball Forró éjszakája.
Könyvek a mérlegen 1.: John Ball - Ed Lacy

Rámtalált egy izgalmas könyv, valódi kultúrtörténeti, irodalmi csemege. De azért más is: a Tokaji Zsolt írta-válogatta-szerkesztette könyvecske valóban A kínai Káma-Szútra: minden olyan kínai mű ízeltőjével, amely a szerelem művészetéről és tudományáról szól az ókortól a huszadik századig. A bejegyzést Ming-kori tekercsképek kísérik. És hogy mitől pirulós a poszt? Hát az idézetektől...
Pirulós poszt - A kínai Káma-Szútra

Hosszas habozás után a váratlanul nagy sikert aratott Courths-Mahler bejegyzéshez hasonlóan ismét olyan témához nyúltam, ami talán nem lesz kedvence a magas ízlésű olvasóknak. Vagy igen? A kilencvenkilenc évesen is publikáló angol írónő, Barbara Cartland rózsaszín (vagy épp pink) könyveinek részletes bemutatása is januári poszt.
Írónő pinkben - Barbara Cartland és könyvei

Ebben a hónapban is lelkesen írtam az Ekultúrára, éppen 13 könyvajánlóm jelent meg ott januárban. Így itt, a blogon is jónéhány ebben a hónapban vált olvashatóvá. Ezeket - hogy különbözzenek a kulturális honlapon kapható olvasmányélménytől - itt igyekszem érdekes illusztrációkkal kísérni.

Ekultúra - Kalandos históriák
A szerzetes gótikus hangulatából nem igazán volt kedvem kilépni. Így találtam rá erre a válogatásra, amelynek fő attrakciója az első igazi gótikus regény, Horace Wallpole Az otrantói kastélya. Ehhez számos rajzsorozat készült a különböző régi kiadásokba. Ezek közül szerepel három a bejegyzésben.
Ekultúra - Rudyard Kipling: Indiai történetek
Kedvenc novellaválogatásom a perzselően forró és egzotikusan idegen gyarmati Indiába repít el. Kipling azonban olyan történeteket sorakoztat fel benne, amelyek mégis rólunk, európai, mai emberekről is szólnak. Kiváló válogatás, kézbe illő kötet. A poszt hangulatát az író képzőművész apjának, John Lockwood Kiplingnek indiai tárgyú képei és könyvjelei biztosítják.

Ekultúra - Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Ezt az ajánlót nagy kedvvel, de nagy izgalommal is írtam. Olyan könyvről szól, amit - talán, elvileg - mindenki ismer. Kíváncsi vagyok, olyasmit látok-e benne, amit Te is. Illusztrációnak reformkori festők portréinak részleteit választottam: nekem ezek álltak közel a szereplőkhöz.
Ekultúra - Jakub Arbes: Szent Xavér
Remélem, ezt a finom külsejű, titokteljes történetű és nagyon fordulatos kisregényt, a cseh romantika nálunk meglehetősen ismeretlen alkotását sokan felfedezik majd. A kötet a régi Prágába vezet el, így pasztelles prágai képek kísérik.
Ekultúra - Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Egy cseppet sem "romantikus" nőíró az angol romantika időszakából. Legjobb regénye társadalomrajz és szerelmi történet egyben. Illusztrációi viktoriánus festők munkái.
Ekultúra - Fred Hoyle - John Elliot: Androméda
Az Androméda két tudományos-fantasztikus regény, amelynek tárgya, mi történik, ha megszűnik a Paul Davies emlegette "kísérteties csönd", és egy távoli intelligencia üzen az emberiségnek a rádiójelek segítségével? A számítógépek teremtette lány történetét őskomputerek fotói kísérik.
Ekultúra - Edgar Rice Burroughs: A Mars géniusza
Decemberben sorra látott napvilágot a blogon az amerikai szerző öt Mars-regényének ajánlója. A hatodik januárra maradt, egyúttal ajánlja figyelmedbe a korábbi írásokat is: eredeti borítóképekkel illusztrálva.
Ekultúra - Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
A krimikirálynő kevéssé ismert regénye egyszerre kedélyes és kiábrándító. Hosszas habozás után angol teáskészletek képeit illesztettem mellé. Remélem, elég ellentmondásos lett a régi szép angol világ és a teázgatás relikviáinak, no meg egy nagyon elvetemült gyilkos története ajánlószövegének a kettőse.

Ekultúra - Robert van Gulik: Az elhagyatott templom titka
Ekultúra - Robert van Gulik: A faragott paraván rejtélye
Ekultúra - Robert van Gulik: Az elátkozott tó legendája
Ekultúra - Robert van Gulik: A kísértetjárta kolostor
Januárban sikerült megvalósítanom a szilveszteri posztban ígért témák kidolgozása közül is egyet: négy könyvajánlót készítettem Robert van Gulik négy új kiadásban megjelent kínai tárgyú történelmi krimijéről, a Di bíró történetekről. Az egymás után megjelentetett posztokat kínai stílusú motívumok képei díszitik.

Van, aki leginkább a bibliográfiáiért keresi fel a blogot. Ezért januárban is igyekeztem olyan listákat készíteni, amelyek segíthetik egy-egy remek sorozat összegyűjtését (gyerekkorom egyik kedvence is szerepel itt), vagy megmutatják, mi jelent meg egyes neves szerzőktől magyarul. Bár felelőtlenül nem szeretnék ígérgetni, annyi már biztos, hogy Glauser kedélyes és okos Studer őrmesteréről és Sara Paretsky kemény krimis nyomozónőjéről, Vic Warshawskiról még lesz szó itt (és lett!). Egyébként mindmáig a hónap leglátogatottabb bibliográfiája az, amely a kínai regényekről szól.
Klasszikus kínai regények magyarul
Sara Paretsky művei
Friedrich Glauser Studer őrmester-regényei
Laura Joh Rowland japán detektívtörténetei
Ruth Rendell bűnügyi könyvei magyar nyelven
Barbara Cartland regényei magyar nyelven
A világtörténelem nagy alakjai életrajzi sorozat kötetei
A rövid XX. század sorozat kötetei

A Gyümölcskosár sorozatban az eredetileg a Molyra írt értékeléseimet rendezem el tematikusan és írom át emészthetőre, élvezhetőre. A széria még tavaly nyáron született és kapta a nevét, idén januárban azonban ismét kedvem támadt szüretelni. A posztok megítélése vegyes: van, aki csak átfutja, van, aki ezeket érzi csak igazán könyvesblogra illőknek. Mindenesetre azt hiszem, idén sikerült elég változatos témákat találnom a kosaraknak. Egyúttal a számuk is megduplázódott. Sok klasszikus, nagy mű értékelése felkerült ide. Legbüszkébb azonban az utolsó két kosárra vagyok, mivel régi és új művészeti könyvekről viszonylag kevés szubjektív értékelés kering a neten.
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen

A holland orientalista, sinológus, s játékos kedvű krimiszerző bravúrosan megírt, több szálon futó könyve egyetlen nap alatt játszódik a középkori Kínában, egy buddhista apátságban, s a végén három rejtély megoldására derül fény.

Ha kedvelünk egy krimisorozatot, szeretjük a szerzőjét is. úgy gondolunk rá, mint kedvenc könyveink megalkotójára, irodalmárra. Pedig a krimiírók között soknak nagyon is átlagos vagy akár különleges a valódi foglalkozása. Sir Arthur Conan Doyle eredetileg orvos volt, Dashiell Hammett magánnyomozó, Dorothy Sayers egyetemet végzett költőnő, Mary Roberts Rinehart ápolónő. Amikor nem ír könyveket, Kondor Vilmos gimnáziumban tanít, Janet Evanovich művészettörténész, Sara Paretsky pedig bölcsészdoktor. Kevés detektívtörténet-írónak volt azonban olyan foglalkozása, mint Robert van Guliknak. A holland orientalista (1910-67) Indonéziában nőtt fel, majd doktori címe megszerzése után diplomáciai szolgálatba lépett, Kínában és Japánban, az Egyesült Államokban, Indiában, Malajziában és Libanonban élt és dolgozott. Emellett vált elismert tudóssá, írt tanulmányt olyan témákról, mint a kínai szépírás, a Ming-dinasztia erotikus könyvművészete vagy a gibbonmajom ábrázolása a keleti kultúrákban – s emellett fordította le a 18. századi kínai regényt a híres Tang-kori bíró, Di életéről, amely meghozta a kedvet neki ahhoz, hogy kínai tárgyú krimiket írjon. A kísértetjárta kolostor tizenhat kötetes sorozatának időrendben a negyedik tagja.

Gulik alaposan feltérképezte hősének életét, mielőtt újabb és újabb nyomozásokkal ajándékozta meg. Di Dzsen-csie valóban létezett: 630-ban született, a középkori Kínában, s 700-ban halt meg. Első komoly megbízatását 663-ban kapta, amikor vidéki járásfőnök, magisztrátus vagy rövidebben bíró lett, élete végére pedig sikerült elérnie, hogy az állam életét befolyásoló politikus, egész Kína igazságügy-minisztere legyen. Tettei, bölcs döntései olyan híresek voltak, hogy még a 18. század is emlékezett rá: ekkor született a Di Gong An című történet róla, melyet Gulik lefordított.

A kísértetjárta kolostorban 667-ben találkozunk Di bíróval, aki épp a fővárosból tart haza három feleségével és szolgáival második állomáshelyére, Han-jüanba. Az úton hatalmas vihar kerekedik, s a meredek szirtek és szakadékok között vezető hegyi úton képtelenség továbbhaladni – a bíró arra kényszerül, hogy megszálljon a titokzatos Hajnali Köd-apátságban. Ahol pedig Di megfordul, azonnal titkokkal és rejtélyekkel találhatjuk szembe magunkat. Itt is kiderül, valami nincsen rendben a kolostori ünnepre érkezett színtársulat tagjaival. Fehér Rózsa, a szerzetesnőnek beöltözni készülő gazdag leány, az apát megkülönböztetett tisztelettel köszöntött vendége is furcsán viselkedik. Rebesgetnek valami apácanövendékek öngyilkosságáról is. Amikor pedig Di megismerkedik az apátság múltjával, rájön, a kolostor előző vezetője, a szent hírében álló Nefrittükör igen különös körülmények között hunyt el. Így aztán természetesen nyomozni kezd.

A kötet krimiszempontból csavaros és furfangos, magát olvastató történet. Az, hogy minden Di-regény több bűnügy felgöngyölítését mutatja be, egy Gulik állandó játékai közül: mint írja, különös volna, ha egy elfoglalt vidéki bíró heteken át csakis egyetlen ügyben nyomozna a könyveiben. A kísértetjárta kolostor esete azonban egyedi, hiszen a belefoglalt három esemény (A bebalzsamozott apát, A jámbor leányzó és A mogorva szerzetes története) szorosan összefonódik, s Di egyetlen nap alatt tesz pontot a végükre. A bíró a sorozatban állandóan szereplő szolga-barátai közül ezúttal csak Tao Gannal találkozhatunk, ám Di komoly segítséget kap Szun Mingtől, a császári udvarból visszavonult taoista bölcstől, aki épp a kolostor vendége.

A könyv azonban más erényekkel is bír. Először is nagyon jó szöveg, pompás szépirodalom, ami megidézi a régi kínai irodalmat. Logikus, pontos, gyors tempójú, ám a korabeli kultúra, szokások, tájak bemutatásával, a beszédstílus tökéletes visszaadásával egészen sajátos hangulatúvá válik. Másodszor Gulik óriási tudásanyaga finoman háttérbe vonul, de ott van a könyv minden sorában. A konfucianista bíró találkozása egy buddhista kolostorban a taoizmus egyik fő hirdetőjével olyan filozófiai csemege, amit kár lenne kihagyni. A regény azonban nem válik unalmassá ennél a jelenetnél sem, sőt, érdemes figyelni a beszélgetés minden szavára, mert Gulik itt is nyomokat rejt el az olvasó számára… Ugyanígy a történet szerves része, de kulturális kalandozás is a korabeli kínai misztériumjáték-színház bemutatása. Harmadszor érdekesség, hogy Gulik több ötletét híres, ám Európában kevéssé ismert középkori történetgyűjteményekből meríti a könyvhöz. Végül: a kötet gyönyörű, részben a kiadónak köszönhetően (remek a borító), ám azért is, mert a szerző Ming-kori kínai fametszeteket utánzó rajzai és részletes kolostortérképek egészítik ki.

A kísértetjárta kolostor a Di bíró-sorozat negyedik kötete, ám önmagában is megálló alkotás. Tökéletesen alkalmas arra, hogy megismerkedjünk a leghíresebb kínai nyomozóval. Ha pedig elolvastuk, várjuk, keressük a következő Di-regényt.

A Di bíró nyomozásairól szóló sorozat a következő kötetekből áll:
1. Az elhagyatott templom titka
2. A faragott paraván rejtélye
3. Az elátkozott tó legendája
4. A kísértetjárta kolostor (lásd fenn)
A teljes sorozat bibliográfiája: Robert van Gulik kínai detektívtörténetei Di bíróról
A cikk az Ekultúrán: Robert van Gulik: A kísértetjárta kolostor
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

A Di bíróról írt detektívregény-sorozat harmadik kötetében Gulik igazi középkori bezárt-szoba-rejtélyt állít az olvasó elé, az első gyilkosság ugyanis egy virágos hajón történik, előkelő vendégek és kurtizánok között. A megoldást talán egy társasjáték-feladvány rejti…

Robert van Gulik (1910-67) az előző század közepén, 1950-ben kezdett el kitalált detektívkalandokat írni egy, a középkori Kínában valóban élt bíró, Di Dzsen-csie (630-700) főszereplésével. Holland származású diplomataként nagyon sokat tudott az ázsiai kultúrákról, Kína történelméről, szokásairól, irodalmáról és művészetéről. Nem csoda, hogy detektívregényeit is e neki kedves országba, annak is egyik legérdekesebb történelmi időszakába helyezte.

A Tang-kor (618-907), a kínai középkor fejlett társadalmát és kultúráját viszonylag kevesen ismerik, hiszen a leghíresebb kínai regények már a Ming-korszakban íródtak, s az európai átlagolvasó is inkább erről vagy a következő, a Csing-időszakról rendelkezik ismeretekkel: ilyen a kínaiak copfviselése, az ópiumszívás, az újfajta hivatalnokrendszer, az elzárkózás az európai kereskedőkkel szemben. A Tang-kor azonban még egy egészen más világ volt. A korszak bírói, járásfőnökei komoly, szigorú és már sok szempontból modernnek ható szabályok alapján folytathattak nyomozást és bírói eljárást: összegyűjtötték a bűnjeleket, újra és újra kikérdezték a tanúkat, s bár használhattak kényszerítést, sőt kínvallatást is, ha ezzel megnyomorították vagy megölték a vádlottat, magukat sújtották hasonló büntetéssel. Így az európai középkor bíróinál jóval több alkalommal fordultak inkább a logikához és a pszichológiához az erőszak helyett, ha sikert akartak elérni nyomozásuk során. Megengedett volt, hogy az is, hogy álruhában nézzenek körül városukban, s – legalább is a kínai történetek tanulsága szerint – a harchoz is érteniük kellett a bölcselet és a jog mellett.

E különös világban él az ideális bíró, Di, aki Az elátkozott tó legendájában időrendben harmadik nyomozására indul. 666-ban járunk, a bíró épp most érkezett meg új állomáshelyére, Han-jüanba, ahol egészen új jelenségekkel kell megbarátkoznia. A várost nem érzi elég védettnek, hiszen azt nem határolja fal. A fővároshoz is közelebb esik, így sokkal befolyásosabbak az itt élő gazdagok, s sokkal vegyesebb az itt megforduló átutazók köre. Ráadásul a közelben van a hatalmas tó, amelyről mindenki azt rebesgeti, hogy titokzatos szörnyek, netán démonok lakhatják, akik a tóparton sétálók lelkét lehúzzák magukhoz a mélybe. Akárhogy is, épp a titokzatos tavon ring az a virágos hajó, amelyen az előkelőségek lakomát adnak Di tiszteletére. Jelen vannak a céhmesterek, a gazdag selyemkereskedő, a még gazdagabb földbirtokos, de több kurtizán is. Az est kellemesen folyik, azonban szörnyű véget ér, amikor a legintelligensebb lányt, Mandulavirágot holtan találják röviddel azután, hogy eltáncolta a Felhőtündér táncát. Di bírónak látszólag könnyű dolga van, hiszen a gyilkosság a vízen történt, így csak a hajón jelenlévők lehetnek gyanúsak. Képtelen azonban ennél tovább haladni a nyomozásban. Persze ez érthető, hiszen semmi sem segíthet neki, csak egy titokzatos vei-csi feladvány képe, amelyet láthatólag valami ódon könyvből téptek ki, s melyet a táncosnő ruhaujjába rejtve talált. Szerencsére a bonyolult nyomozást immár három segéddel folytathatja le, hiszen a két volt banditához, Ma Dzsunghoz és Csiao Taihoz e könyvben csatlakozik a megfontolt és mindig kételkedő Tao Gan is.

Robert van Gulik újabb Di bíró-regényében is három esemény magyarázatára derül fény A vízbe fojtott kurtizán, Az eltűnt ara és A pazarló tanácsos esetében. Most is a szerző eredeti, Ming-kori könyvillusztrációkat utánzó-felidéző rajzairól ismerhetjük meg a főszereplőket és a többieket: a bordélyba keveredett menyasszonyt, a szorgalmas titkárt, az eltűnt ácsot, a hisztérikus tanársegédet vagy épp a Fehér Lótusz titkos társaság hatalmas urait. Sok kaland, fordulat, érdekesség után végül minden rejtély magyarázatot nyer, s még azt is megtudhatjuk, mi a megfejtése a könyvben rajzon is megörökített vei-csi feladványnak. Aki a magyar olvasók közül ért a góhoz, végigélvezve a krimit, maga is leellenőrizheti Di bíró megfejtését.

A Di bíró nyomozásairól szóló sorozat a következő kötetekből áll:
1. Az elhagyatott templom titka
2. A faragott paraván rejtélye
3. Az elátkozott tó legendája (lásd fenn)
4. A kísértetjárta kolostor
A teljes sorozat bibliográfiája: Robert van Gulik kínai detektívtörténetei Di bíróról
A cikk az Ekultúrán: Robert van Gulik: Az elátkozott tó legendája
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

A zseniális kínai járásfőnökről, Di bíróról szóló sorozat folytatódik. A csavaros és fordulatos könyv Di második nyomozását örökíti meg, melyben mindössze két nap alatt derít fel három homályos bűnügyet.

Robert van Gulik (1910-1967) a krimiirodalom történetében talán az első író volt, aki detektívregényeihez a Távol-Keletet választotta helyszínül. Bár a műfaj története az ókori novellák és az Ezeregyéjszaka meséi mellett előkelő helyen tart számon két 16. századi kínai regényt is a modern krimi őseként, sokáig mégsem jutott eszébe egy huszadik századi szerzőnek sem, hogy történelmi detektívje nyomozhatna az ókori Róma vagy az angol középkor helyett akár a középkori Kínában is. Gulik, aki remekül ismerte az országot és az ázsiai kultúrákat, hiszen Indonéziában nőtt fel, holland diplomataként pedig szolgált nemcsak Kínában, de Japánban, Indiában, Malajziában is, egy általa lefordított, 18. századi kínai könyvből vette az ötletet, hogy kínai bíró nyomozásairól írjon. A Ming-kori Di Gong An egy valóban élt személy tetteinek állított emléket: Di bírónak. Ő lett Gulik hőse.

Di Dzsen-csie (630-700) vidéki járásfőnökként egész Kínában legendás hírnévre tett szert a Tang-korban. Élete végén Kína igazságügy-miniszteri székéig jutott. Nem csoda, hogy tetteire még évszázadok múlva is regényben emlékeztek. Gulik pontosan követve a történelmi életutat, 16 nyomozással ajándékozta meg a bírót. Az első könyvet (The Chinese Maze Murders) 1950-ben írta meg róla, s érdekes módon japán nyelven előbb jelentette meg, mint angolul. 1953 és 1956 között főképpen magának írt, elfoglalt diplomataként minden szabad idejét arra fordítva, hogy kedvenc bírója kalandjait fogalmazza. Már három regénnyel elkészült, amikor az első végre napvilágot látott angolul, s szerzője sikeres krimiszerzővé vált. Az is különös írói módszeréhez tartozott, hogy a bíró életének hol egyik, hol másik időszakával foglalkozott a könyveiben, melyek így először nem kronológiai sorrendben idézték fel Di nyomozásait, utólag azonban remekül összeilleszthetővé váltak egy kronologikus regényfolyammá.

A faragott paraván rejtélye Gulik nyolcadik Di bíró-könyve volt, amely 1962-ben jelent meg. Története szerint azonban ez Di bíró második nyomozása, melyet Peng-lai járásfőnökeként folytatott le, de már Az elhagyatott templom titka esetének felderítése után. Mint minden Di bíró-regényben, ebben is három rejtélyes bűneset szálai fonódnak össze: A faragott paraván, A hiszékeny selyemkereskedő és A hamisított számlák esete méltán tarthat számot az olvasó érdeklődésére.

Amint kinyitjuk a könyvet, négy gyönyörű rajz tárul elénk (bár kettő felett sajnos elcserélődött a felirat): a négy évszakot ábrázoló titokzatos képek, melyek a nevezetes faragott paravánt díszítik, máris bevezetnek a fő bűneset kísértetjárással, őrülettel, gyilkossággal fenyegető mélyébe. Lehetséges-e, hogy valakinek előre megfessék a sorsát egy csodaszép lakkparavánon? Mit tegyen a paraván gazdája, ha látja, amint a paraván festett képei szeme láttára megváltoznak? S mi a teendő akkor, ha a fenti hallucinációk nem valamilyen ifjú fantaszta képzelődései, hanem Vei-ping járás tiszteletreméltó járásfőnöke, Teng meséli el a történteket az őt meglátogató Dinek, kollégájának? Di együttérzéssel fogadja hivatali társa panaszait, s nyomozni kezd. Nemsokára azonban már jóval racionálisabb eseményeket kell felderítenie: kié az ismeretlen női holttest, melyet a mocsárban talál, miért követ el egy jónevű polgár öngyilkosságot, mit tervez a városi rablóbanda… Segítője, a hőslelkű Csiao Tai sokat kockáztat gazdájáért, de akinek meg kell birkóznia a sok különös esemény terhével, egyedül Di lehet.

A könyvet nagyon lehet szeretni: egyrészt érdekes, csavaros történetéért, másrészt izgalmas, megbízható leírásaiért, amiből megismerhetjük a korabeli építészetet, öltözködést, szokásokat, sőt, még a konyhaművészetet is. Harmadrészt igazán gyönyörű a kiadás: A kínai detektív sorozat könyvborítói kedvcsinálóak, belül pedig a szerző Ming-kori fametszeteket utánzó, remek stílusú illusztrációi díszítik a regény lapjait. A mindössze két nap alatt lejátszódó izgalmas nyomozás története önmagában is tökéletesen érthető: akár Di bíró kalandjait megkedvelve, sorozatban olvassuk el, akár véletlenül vesszük a kezünkbe, mindenképpen megállja a helyét. Jó detektívregény, amit jó megismerni.

A Di bíró nyomozásairól szóló sorozat a következő kötetekből áll:
1. Az elhagyatott templom titka
2. A faragott paraván rejtélye (lásd fenn)
3. Az elátkozott tó legendája
4. A kísértetjárta kolostor
A teljes sorozat bibliográfiája: Robert van Gulik kínai detektívtörténetei Di bíróról
A cikk az Ekultúrán: Robert van Gulik: A faragott paraván rejtélye
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

A sok-sok történelmi krimisorozat közül kiemelkednek Di bírónak, a valóban élt középkori kínai nyomozónak a kalandjai, melyek közül ez az első. Aki szeretne kísértetjárásról, koreai-kínai ellentétről, buddhista kolostorokról és konfucianista törvénykezésről olvasni, annak érdemes kézbe vennie a holland szerző regényét.

Robert van Guliknak (1910-67), a ma igencsak divatos történelmi detektívregény egyik ősapjának az élete legalább olyan érdekes, mint a regényei: a holland író Indonéziában nőtt fel, diplomataként megfordult Kínában, Japánban, az Egyesült Államokban, Indiában, Malajziában és Libanonban. Egy császári mandarin lányát vette feleségül, s Kínában úgy tisztelték, hogy még nevet is adtak neki (Gao-Lo-pej). Indológiát végzett az egyetemen, később mégis jobban érdekelte Kína és Japán. Több mint húsz tanulmányt írt a kínai és japán képzőművészetről, vallásról, jogtörténetről és írástörténetről, az erotikus japán fametszetekről, a szanszkrit ábécéről, a kalligrafikus íráshoz használatos tuskövekről. A nagy nyugati nyelvek, mint az angol mellett tudott szanszkrit, kantoni, mandarin, maláj, jávai, tibeti, ógörög, latin, orosz, arab, és egy indián nyelven is. Nem csoda, hogy fordított is: óind drámát, kínai regényt – ez utóbbi, a Di bíró nyomozásairól szóló, 18. századi Di Gong An adta az ötletet, hogy a Tang-kori Kínában játszódó detektívregényeket írjon. Az elhagyatott templom titka időrendben az első ezek közül.

Di (az angolban Dee) bíró valóban létezett. Di Dzsen-csie 630-700-ig élt, vidéki járásfőnökségek vezetőjeként kezdte, élete végén azonban már egész Kína igazságügy-minisztere volt, aki nagy befolyással bírt a politikában is, s sikerrel óvta meg a birodalmat egy anarchiát ígérő, udvari hatalmi harctól. Igazságosságának, bölcsességének és sikeres nyomozásainak emlékét megőrizte a kínai hagyomány, így születhetett halála után ezer évvel regény róla. Ezerháromszázhúsz évvel világrajötte után pedig Gulik ajándékozta meg egy újabb detektívkalanddal, hogy aztán összesen tizenhat kötetet szenteljen a kínai magisztrátus emlékének. A róla szóló sorozatot kétszer próbálták már elindítani magyarul: A kínai haranggyilkosság esetében nevét még Tinek fordították, majd a sorozat időrendben utolsó könyve, a Gyilkosság Kantonban Dee-ként emlegette. A 2011-ben megkezdett új sorozat azonban, mely Di életének időrendje szerinti egymásutánban tartalmazza a könyveket, s Az elhagyatott templom titkával indul, méltó csak igazán Gulik könyveihez. Mind a fordítás igényessége, a névhasználat következetessége, a szerző megjegyzéseinek és utószavának közlése, mind a könyvek szép külseje, a Gulik által a Ming-kori fametszetek stílusában megrajzolt illusztrációk és várostérképek reprodukciójának remek minősége arra hív, hogy váljunk Di nyomozásainak állandó olvasójává, s a sorozat gyűjtőjévé.

A bíró ebben az első könyvben még meglepően fiatal: épp harminchárom évesen foglalja el első járásfőnöki állását Peng-lai képzelt kikötővárosában. El kell fogadtatnia magát új szerepében, s azonnal számos ügyben kell igazságot tennie. Az előző járásfőnököt, akinek a helyébe lép, meggyilkolták, így elsőként ezzel az esettel kell foglalkoznia. Hamarosan újabb gyilkosságokkal, eltűnésekkel is szembesül. Végül – mint minden Di bíró-regényben – összesen három bűntényt kell kinyomoznia, A meggyilkolt járásfőnök, Az eltűnt fiatalasszony és A meggyilkolt korrupt hivatalnok esete azonban igencsak összefonódik, a látszat folyton csal, s a bírónak talán azt a legnehezebb kiderítenie, hogyan is függnek össze az események. Szerencsére segítségére van a két volt bandita, a hősies és bátor Csiao Tai és a mackós, kedélyes Ma Dzsung, akik félelmetes verekedők és furfangos nyomozósegédek. Az igazi detektív azonban a bölcs, jószívű és ötletes Di, aki egyformán ügyesen forog a prostituáltak, bölcsészdoktorok, szolgák, buddhista szerzetesek és üzletemberek körében is, s sikerrel nyomozza ki a bonyolult bűnügyek megoldását.

A lebilincselő, fordulatos regény azonban több, mint egy történelmi krimi. Megismerhetjük belőle a középkori kínai kultúrát, a mindennapi élet apró részleteit, a kor jogi szabályozásait, a kínai igazságszolgáltatás működését, a kereskedők szokásait vagy a női divatot is. Megtudhatjuk, hogyan hamvasztották el a halottakat, milyen volt egy hölgyekkel megrakott vízi találkahely, azaz virágos hajó, ehetünk Divel az elegáns ínyenceknek való Rákvendéglőben és a segédekkel a csavargótanyán. A hagyományos kínai konfucianizmus és a császári udvarban egyre nagyobb befolyást szerző buddhizmus vetélkedésnek idejében játszódó történet filozófiai, politikai érdekességeket is kínál, eközben azonban Gulik egy percre sem téveszti szem elől a nyomozást, a kalandos bűnügybonyolítást. Így aztán a könyv csemege lehet a kínai kultúra és történelem kedvelőinek, krimifalóknak, s azoknak is, akik egyszerűen jó olvasmányt, érdekes regényt keresnek.

Akit érdekel Kína az ópium és a copfviselés (vagyis a Ming-kori hatások) előtt, aki szeretne hiteles történelmi háttér előtt játszódó, kellemes, könnyed, néhol kicsit erotikus kalandokat olvasni, aki vágyik egy olyan történelmi krimire, amiben apró térképen követheti az eseményeket, – vegye kezébe Di bíró első történetét. Érdemes!

A Di bíró nyomozásairól szóló sorozat a következő kötetekkel folytatódik:
2. A faragott paraván rejtélye
3. Az elátkozott tó legendája
4. A kísértetjárta kolostor
A teljes sorozat bibliográfiája: Robert van Gulik kínai detektívtörténetei Di bíróról
A cikk az Ekultúrán: Robert van Gulik: Az elhagyatott templom titka
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

Szuggesztív hangulatú, bonyolult cselekményű regény a Brontë-nővérek kortársa, a realista Mrs. Gaskell tollából: hatalmas társadalmi tabló előtt lejátszott, a városi és vidéki Angliát szimbolikusan eljegyző Büszkeség és balítélet.

Megkapó hangulatú, hol vidám, hol szomorkás, hol költői hangulatú novellák az irodalmi Nobel-díjas elbeszélő tollából, akit a legtöbben csak „a gyermekkor írójaként” ismernek. Szembenézés azzal, milyen volt a britek által gyarmatosított India, egyúttal ma is érvényes és érdekes tanúságtétel emberi érzelmekről és kapcsolatokról.

Tizenkettedik részével folytatódik a Gyümölcskosár sorozat, amelyben a Molyos értékeléseim közül gyűjtöm össze azokat, amelyek másokat is érdekelhetnek.

12. Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen
Szerepelt már a gyümölcskosarak között olyan, amely a művészetről szólt, s olyan is, ami a festészetről. Most viszont olyan újabb fejezettel bővül a sorozat, amely építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról megjelent könyveket gyűjt egybe: azokat, amelyek az elmúlt néhány hónapban épp a kedvenceim voltak.
Jó olvasást hozzájuk!

Csorba Csaba – László János: Kolostorok Magyarországon
Ha lett volna a szövegnek egy lektora, aki kiirt egy-két-nyolc melléütést, akkor ez az olcsó, de gyönyörű könyv bármely igényes könyvgyűjtő méltó ajándéka lehetne… Bár – én még így is megvettem.
Csodás részletfotók, okos szöveg az ország legszebb, többnyire középkori kolostorairól, amelyek a légifotókon minden alaprajznál szebben és áttekinthetőbben rajzolódnak ki.
Remek könyv.

Csorba Csaba – László János: Falusi templomok
A Kolostorok Magyarországon kötet testvére.
Kiváló válogatás, remek album és okos szöveg. (Bárcsak ne lennének benne elgépelések itt és ott.) Minden kedvenc falusi templomomat megtaláltam benne, többnyire apró, az Árpád-kor óta álló, fehér falú egyházakat, ahol jó volt lenni, vagy ahová jó lenne elmenni. Nagyon szép és szeretni való könyv.

Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei
Olvasmányos és képes bemutatása a középkori palota építéstörténetének. Eloszlat sok legendát az építés históriájával, a csak hagyományok alátámasztotta apróságokkal, de a régészeti helyreállítás helyesnek tartott módozataival kapcsolatban is. Rengeteg saját rekonstrukciót, rekonstrukciós rajzot és kutatási eredményt tartalmaz a Vitéz(?)-studiolótól a királyok csarnokán át a konyha tűzhelyének kürtőjééig. Megvételre, tanulmányozásra érdemes mindenkinek, aki rajong a magyar középkorért.
Branczeiz Zsuzsa: A székesfehérvári királyi bazilika – A Szűz Mária prépostság és temploma – Középkori romkert
Gyönyörű, jól áttekinthető, csodás rajzokkal teli képes album, metszetrajzokkal, látványképekkel, kinagyított részletekkel, okos magyarázó szöveggel, fotókkal. Így igazán el lehet képzelni a bazilika különböző építési fázisait, átalakításait, de a magyar középkor egyházi, udvari világát is.
Élmény magaddal vinni a kiábrándító kőrengetegben és felfedezni - hogy az emlék-múzeumcsarnokot rossz helyre építették... Felnézhetsz az égre kezedben a könyvvel és elképzelheted, hány és milyen boltív borulna föléd Szent István vagy az Anjouk korában... Nagyon jó játék, a rajzok pedig teljesen megbízhatóak, hiszen a pontos régészeti felmérésen alapulnak.
Tudtommal a könyv Székesfehérváron, a turisztikai boltokban, múzeumokban biztosan kapható, nevetségesen olcsón. Érdemes utánajárni!

Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái
Nagyon sokáig kerestem ezt a könyvet. Az Árpád-kori körtemplomok témája az egyik kedvencem: gyűjtöm a fotóikat, buzgón bámulom az alaprajzukat, s nem egyben jártam már. Bár ez a mű már „régi”, keveset avult. Bár azóta több új adat került elő, ez a rendszerező, ötletelő, óriási szakmai bázison nyugvó kötet alapmű.

G. Aggházy Mária: Leonardo lovasszobra
Kiváló összefoglalása egy művészettörténeti „nyomozásnak” – kissé avult történelmi bevezetővel és rengeteg képpel. Bár a titok azóta sem változott bizonyossággá, talán, esetleg, tényleg igaza van a kötet szerzőjének és van egy pici Leonardo-szobrunk... De ha nem, a művészettörténeti séta akkor is megérte.

Ybl Ervin: Verrocchio
Nagyon értékes és élvezetes kis könyv. Átfogó, el nem avuló bemutatása Verrocchiónak, s nem hagyja, hogy a nagy tanítvány, Leonardo elhomályosítsa a kötet főszereplőjét. Sok képet más kiadványokban sem láttam még.
Érdemes elolvasni a kiskönyvet.

Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek
Kedves könyvecske középkori, reneszánsz és barokk ékszerekről, sok korabeli irodalmi idézettel. Ma persze már színes képekkel lenne csak érdemes kiadni.
Ez és az alábbi négy könyv az Iparművészet sorozat tagja.

Kovács Éva: Limoges-i zománcok Magyarországon
A szerző művészettörténész. Az Árpád-kori ötvösség című könyvéhez (lásd lejjebb) hasonlóan ismét a legkorábbi magyar művészet nyomába ered. A limoges-i mintára készült, illetve az onnan behozott zománcozott tárgyak, díszek, ékszerek még fekete-fehér képeken is csodálatosak, a kísérő tanulmány pedig igazán érdekes.

Kovács Éva: Árpád-kori ötvösség
Könnyen olvasható, izgalmas kalandozás a magyar művészet kezdeteiről. A középkori bronzművesség… és a Limoges-i zománcok… című kötetekkel együtt szinte teljes képet ad a korszak – egyáltalán nem érdektelen – művészeti felvirágzásáról. Látjuk, hogyan hatott a külföldi import a magyar művészetre, láthatunk professzionális és szerény minőségű „utángyártott” kereszteket, körmeneti corpusokat, pecséteket, ékszereket, ereklyetartókat – szemünk előtt születik meg a magyar ötvösség legkorábbi képe azokból a szerény mozaikdarabkákból, amelyek az idők során megőrződtek.

Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség emlékei Magyarországon
A bronzművesség által létrehozott legkorábbi magyar alkotásokra kevésbé szokás odafigyelni, mint a látványos, aranyból, ezüstből készült ötvöstárgyakra. Aki azonban végigolvassa ezt a kötetet tele keresztelőkutakkal, gyertyatartókkal, templomi és állat- vagy emberalakos kézmosó kancsókkal, keresztekkel és műves füstölőkkel, becsülni fogja ezeket az alkotásokat is és nagyon izgalmas, hatásokkal magyarázott képet kap a legkorábbi magyar művészetről.

Rostás Péter: Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon
Elképesztően gyönyörű, modern, képes kalandozás a biedermeier bútorművészetben: zenélő és intarziás írószekrények, kecses hátú székek, bájos kis vitrinek, szépséges állóórák, kényelmes kanapék és csodás bútorszövetek között.
Kiderül, mit tudunk és mit tudunk rosszul a korszak lakberendezéséről, ízléséről, formatervezéséről, kik voltak a magyarországi mesterek, s arra a kérdésre is választ kapunk, van-e sajátságosan magyar biedermeier. (Van!)

Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs – A fagylalt, a jégkrém és a parfé története
Nagyon élvezetes kultúrtörténeti kalandozás. Kicsit nagyobb képekkel, dupla ennyit legközelebb, kérem!
Eddig még sehol sem láttam, csak a Vendéglátóipari Múzeumban. De érdemes elmenni érte odáig!

Rudolf Broby-Johansen: Az öltözködés története
Alkalmam volt most gyakorlatilag párhuzamosan olvasni ezt a könyvet a cseh Képes divattörténet az ókortól napjainkig cíművel.
Az ember azt hinné, hogy ha egy könyvnek több szerzője van, mint annak, vagyis összeállítása szerkesztés eredménye, akkor a szerkezet kevésbé lesz arányos, követhető, míg ha a könyv egyszerzős, mint ez, akkor egy sajátos, logikus, szubjektív látásmód kerekedik ki belőle. Sajnos azonban Az öltözködés története esetében épp fordított a helyzet. Bár látszólag ez a kötet is végiggyalogol a nálunk nyolc évvel később megjelenőhöz hasonlóan az öltözködés történetének, az emberi történelemnek a korszakain, de sokkal felületesebb, kapkodóbb. Nagyon sokszor kevés tény alapján von párhuzamokat olyan dolgok közt, amik – egy kicsit részletesebben ismerve a kort – már nem is tűnnek olyan szín egyformának. A 19. század divatját különösen kurtán-furcsán intézi el, a jövő divatjával kapcsolatban pedig ma (negyven év múlva) már nevetségesnek ható tippeket ad és kétes várható eredményeket konstruál. A rekonstrukciós rajzok leegyszerűsítettek. A képanyag jó, de a másik könyv ebből a szempontból is jobb.
Ettől függetlenül a kor hangulatáért ma is érdemes kinyitni ezt a könyvet is.
Mellé ajánlom Milena Lamarová – Olga Herbenová – Ludmila Kybalová Képes divattörténet az ókortól napjainkig című emlegetett albumát, amiről a 6. Gyümölcskosárban írtam.

Dr. Flórián Mária – Urai Erika: Magyar népviseletek
Sok Búvár zsebkönyv, illetve korábbi állapotában Kolibri zsebkönyv bukik meg ma azon, hogy képei nem voltak igazán szépen, gondosan kidolgozottak, s az új, látványközpontú könyvvilágban kicsit szánalmasnak tűnnek. A Magyar népviseletek – szerencsére – nem ilyen. Gondosan, szépen, életszerűen megmintázott szereplők viselik a színpompás, különleges ruhákat, s a válogatás a lehető legtöbb magyar tájra és népviseleti vidékre elvezeti az érdeklődő olvasót. Nekem legjobban a debreceni, a szegedi és az ajaki viselet tetszik, bár ez természetesen teljesen szubjektív döntés. Egyetlen kritikai megjegyzésem, hogy nemigen értem, mi döntött a népviseletek sorrendjéről a könyvben: mivel számomra összevisszák, jó lett volna egy térkép, amelyen bejelölik őket – de ez persze szétfeszítette volna a sorozat kereteit.

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem