Ez a bejegyzés Nemere Istvánról szól. A szerzőről, akinek jelenleg 605 megjelent könyve létezik, de sokkal inkább egy igazán különös magyar jelenségről. Nemere 605 műve 1974 és 2012 között született, azaz 39 év alatt. Éppen ma tehát egy évre legalább 15 kötet jut, ám az átlagolás csalóka lehet, hiszen az író termelékenysége az utóbbi években felgyorsult: csak tavaly huszonkilenc különböző műve jelent meg. A 2012-es évben már tizennégy címet jegyez, s még csak szeptember van. Sci-fi-szerzőként szokás számon tartani, hiszen 1982-ben elnyerte a legjobb európai science-fiction író címet, s azóta is elsőrangú műveket publikál a műfajban. Manapság azonban inkább fikciós dokumentumregények, történelmi képeskönyvek, (ál)történelmi esszék, szerelmes regények, kalandregények, paranormális kötetek, és több Titkok Könyve írójaként lehet ismerni. Az "igazi", kiváló író Nemere évente jó, ha egy kötetet megjelentet.
Az író több interjúban is leszögezte, sokszínű, tudományos írásaival segíteni akar: szórakoztatni és tanítani, egészséges közgondolkodásra nevelni. "
(A) Nemere-könyv nem unalmas! Mindegyikben van “sztori”, van történet, van igazság, van mit tanulni, megismerni belőle, és végső soron szórakoztató is." - mondta egy friss beszélgetés során. (1) Csakhogy... Nagyon szépen deklarálja történelmi művei megírásának célját egy korábbi interjúban: "
(A)z én célom inkább az, hogy népszerűsítsem a történelmet, olyanná szeretném tenni, hogy az emberek, és leginkább a fiatalok, olvashassák. Az iskolák sokakkal megutáltatják a történelmet. Évszámokat követelnek a diákoktól, azok mögött pedig nincs ott az ember." (2) Bár remélhetőleg a sok szidalom ellenére léteznek még jó iskolák a világegyetemben, mégis, van, amiben igaza van Nemerének. Lehet, hogy tetszik bátor szemlélete
Az út Trianonigban. Lehet, hogy szemléletében izgalmasnak találom
A magyarok eredete című tankönyvét. De vajon a lelkes fiatalok kezébe lehet-e adni a
Történelmi bűnügyeket Mátyás meggyilkolásának abszolút bulváros és ezerszer cáfolt elméletével,
Az ókori Egyiptom szép, díszkötéses történetét, amely a bármely (szebb, jobb) kézikönyvből megszerezhető tudás mellett természetesen az idegenek építette Szfinx és az idegen civilizációk hatásaival kezdi a mesketét, vagy épp a
Hitler rejtélyes eltűnését, amely szerint Hitler nem halt meg a bunkerben, hanem külföldre távozott? Véleményem szerint nem. Illetve, persze, igen, hiszen ellenzek mindenfajta cenzúrát. De csak akkor adnám oda Nemerét, ha az illető fiatalnak már van egyéb megszerzett tudása az adott témáról, van rálátása a feldolgozott problémákra. És e háttértudással szembesítve sajnos azonnal kitetszik a Nemere-féle változatok összeollózott, nem helytálló volta...
Leginkább ez, a divatkövető összeollózottság riaszt el mindig Nemerétől, valahányszor elcsábulok egy-egy szép kötésű könyve kapcsán. Maga árulta el, hogy egyes könyveit egy hét alatt írta. Ez nem lenne baj. A munkamódszere az: a hihetetlen termelékenység saját "kutatással" kiegészülve. Így vall erről: "
Ahhoz, hogy történelmi könyveket írjak, nekem az utóbbi húsz évben fel kellett építenem otthon egy műhelyt. Több ezer könyvem van, ennek nyolcvan százaléka a magyar történelemről. Ha tőlem valaki azt kéri, hogy írjak neki másnapra egy esszét a magyar történelem valamelyik koráról, eseményéről, akkor én azt meg tudom számára oldani másnapra." (2) Ez egyszerűen lehetetlen. Természetesen nem technikailag, inkább szellemileg. Az embernek lehet
véleménye a világon mindenről, a történelem valamennyi személyiségéről, szituációjáról is. De olyan
rálátása, amivel a történelem
összes tetszőleges pillanatában, korszakában megbízhatóan, a legfrissebb tényekre, széles forrásismeretre és a történettudomány adataira támaszkodva tudná vezetni olvasóját népszerű történelemkönyve lapjain, egyszerűen nem létezhet. Még a reneszánsz polihisztorai sem értettek
mindenhez, holott a kor tudásbázisa jóval kisebbnek tűnhet visszatekintve. Nemere István pedig nem véleményt ír: esszéiben sem. Tényekről, forrásokról, adatokról, a történészek által álnok módon elhallgatott igazságokról esik szó - ez népszerű történelemkönyv-írás. Más kérdés, hogy egy történész vállalná, hogy a történettudomány jelen állása mellett képtelenség kétszáz oldalas könyvet írni
Attila hun király magánéletéről, mert egyszerűen nem lehet róla ennyit tudni a források és a (valódi) kutatás alapján... Nemere viszont megírja. (A könyv fele természetesen nem a szorosan vett címről szól, de a lelkes olvasó úgyis a
magánélet és/vagy a
hun szó miatt fogja megvenni...)
Előfordulhat persze, hogy a népszerű történelemkönyv úgy születik, hogy a témához semmi közünk nincsen, inkább mondjuk öt könyvből írunk egy újabbat. Ám itt is nagy a felelősség, melyik lesz az a kiválasztott öt (vagy akármennyi). Nemere honlapja a fentebb említett
Hitler rejtélyes eltűnése kötetnél például a következő ajánlót tartalmazza: "
A szerző ezúttal azt feszegeti, Hitler valóban meghalt-e a berlini bunkerben? Mert kutatásai
szerint nyugtalanító jelek utalnak arra, hogy sikerült elmenekülnie..." (Kiemelés tőlem.) Ám a fenti idézetben Nemere nem is titkolja, hol kutat: a könyvtárában. Elég jól beazonosítható, hogy leginkább Hugh Thomas híres-hírhedt
Adolf Hitler halálának rejtélye című könyve elméletét dolgozza fel, amelyet azóta annyian cáfoltak, hogy se szeri, se száma (magyarul is olvasható egyébként a mű a cáfolatkötetekkel együtt: Petrova, Mario Frank, Kershaw stb.). Nemere műve 2003-ban mégis új kiadásban is napvilágot látott... Igaz, azóta írója leszögezte, a könyvben egy ponttól sejtette, innentől ez már fikció. Kár, hogy sem előttem, a könyv olvasója előtt, sem pedig a lelkes vásárlók előtt nem lesz világos ez pusztán a kötet szövege alapján... Számít-e az ismeretátadás nemes szándéka, ha a könyv egyértelmű piacra termettsége miatt kel el? Más példát hozva: tulajdonítható-e tanító célzat az
Evolúció vagy teremtés? című kötetnek, ha ezzel az alcímmel látott napvilágot:
Tudományos elmélet, óriási csalás vagy tévedés? Az
óriási csalás szóra a tudásra vágyók vagy az összeesküvés-elméletek hívei fognak "ugrani"?
Nem az a gondom, hogy több mint háromszázezer Nemere kel el egy évben. Örülök, hogy az emberek olvasnak. Olvassák a
Vismár és Társát, olvassák
A fantasztikus nagynénit, olvassák
A Triton-gyilkosságokat, bármit, ami valóban Nemere! De vajon mi lenne, ha a tudományos Nemere-kötetek egy picit is drágábbak lennének? Tartok tőle, hogy ami az író áltudományos műveit az eladási listák élére repíti, legfeljebb ötven százalékban a rajongás és a szeretet. A maradék indokok közül az egyik a kedvező ár. Unokám/barátom/rokonom szereti az ókori Egyiptomot: melyik olvasmányos kötetet válasszam az Óbirodalomról?
A fáraók hegyeit Zahi Hawasstól, aki egész véletlenül Gizában ásat, de 3000 Ft-ért, vagy
Az első fáraókat Nemerétől, mindössze 300 Ft-ért?... Mondtam, hogy Nemerének a fenti idézetben részben igaza van: kellenének kedvező árú, olvasmányos, de szakszerű magyar népszerűsítő történelemkönyvek! De talán nem mindet neki kellene megírnia. A másik jellemző indok könyvei vételére: valamiért létezik nálunk egy történelmi szemlélet, amely szerint a szándékosan érthetetlenül író történészek minden igazságot elhallgatnak az egyszerű halandók elől, s ezen igazságokat csak civil, a szakma által meg nem fertőzött szerzők tudják közölni. Kéretik beleolvasni a
Rubiconba vagy a
BBC Historyba: az ember azonnal rájön, hogy ez nem helytálló. Nemere egyes könyvei azonban igenis, legalább bevezetőjükben, kedvcsinálójukban dédelgetik ezt a tévhitet (ezért lóg ki közülük például
Az út Trianonig, amely nem), természetesen ezzel is vásárlóközönséget szerezve. De vajon jó-e, ha - sejtetve a fenti szemlélet elfogadását - a történelem iránt érdeklődőket lebeszéljük a tényleges történelmi kutatások figyelemmel kíséréséről?
S ott van még az álnevek kérdése. Ha jól számoltam, Nemerének jelenleg 45 különböző álnéven jelentek meg már könyvei. Némelyik egy-egy profilt jelez: Stefan Niemayer a második világháborúról ír, Melissa Moretti szerelmes regényeket stb. Anton de Saint Etienne azonban először folytatta
A kis herceget, majd egy évvel később, amikor az ál-Antoine-de-Saint-Exupéry névnek nem volt már jelentősége,
Yesa, Jézus női változatának történetét is megörökítette... Ugyanígy Steve Nording feldolgozta
Petőfi magánéletét (nyilván a ködös Albionból), S. Nording pedig folytatta a
Micimackót, hatszor.
Félreértés ne essék: Nemere István abszolút tisztességes és nagyon precíz. Remekül frissülő honlapján kétkedő és rajongó egyformán megtalálhatja gondosan felsorolt, bemutatott köteteit, rákereshet az álneveire és részleteket is megtudhat az alkotói munkáról. Nincs tehát semmi titok. Az álnévzuhatagot a kiadói elvárás kényszeríti a szerzőre. Ám itt ismét visszajutottunk a piszkos anyagiakhoz (a kiadókéhoz): nyilvánvaló, hogy a piac nem bír el egyszerre túl sok Nemerét (Nemere néven), kell az új, külföldi név az olvasói bizalomhoz, a hitelességhez... "
A kiadó aztán már a második kötetnél felvetette, hogy ez hitelesebb lenne, ha ezek német név alatt jelennének meg. A hiteleset itt nyugodtan lehet idézőjelbe rakni. Aztán (...) újabb nevek születtek, például Stuart Harrington. Aztán orosz, olasz, francia neveim is lettek. Eleinte szívesen belementem, ma már visszakozok." - mondja a szerző. (2) Ám ha az utolsó mondat helytálló, miért ismétlődik folyamatosan a szituáció?
Amikor a Duna International folyamatosan vásárolható, gyűjthető könyvei, a
Magyar királyok és uralkodók sorozat darabjai megjelentek az árusoknál, azonnal gyanakodtam. Olyan ismerős volt a stílus. Az OSZK nem segített, ott mereven Kiss-Béry Miklós, Kovács Gergely István, Vitéz Miklós szerepelt szerzőként, senki más. Aztán egy vidéki író-olvasó találkozón Nemere (már írtam, hogy ő maga semmit sem rejteget) elárulta, hogy épp most fut egy 27 kötetes sorozata az egyik kiadónál, de nem beszélhet róla. Így már biztos voltam felfedezésemben, amely ma már persze nem újdonság, hisz e kötetek Nemere honlapján is szerepelnek (bár az OSZK még mindig nem tud a valódi névről...). De vajon aki díszdobozban vásárolja a fenti három szerző albumjait, tudja, hogy Nemerét vesz? És ha igen, és gyűjti a
Magyar királynék és nagyasszonyok című sorozatot is, tisztában van vele, hogy Falvai Róbert is Nemere István? Erre jelenleg még csak
A kiadó kérésére egy ideig nem hozzuk nyilvánosságra a könyv adatait szöveg utalhat...
Ezt a bejegyzést vitacikknek szánom. Pusztán vélemény. Nem szeretném megsérteni vele sem az írót (akinek munkamorálját, műveltségét, olvasóival való kapcsolattartását példaértékűnek tartom), sem rajongótáborát. Megértem, ha valaki életének része egy pár (sok) Nemere-kötet. Bármennyire nem kedvelem írásait, én is szívesen fellátogatok a honlapra, és kezembe veszem a Nemere-könyveket, mert világunk, a jelenlegi olvasásvilág részei. Úgy érzem azonban, hogy a jelenség megért néhány szót.
Ui.:
Nemere István professzionális honlapja itt található.
A kép
forrása.
Az idézetek forrása:
(1)
Farkas-Ráduly Melánia: "Nem tudok nem írni" - Interjú Nemere Istvánnal, Irodalmi Jelen Online, 2012. 08. 10.
(2)
Puskár Krisztián: Nemere István: A cenzúra a fejekben van, Origo, 2010. 11. 25.
