tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post4117327948946875597..comments2024-03-20T10:54:01.966+01:00Comments on Katherine's Bookstore: Könyvről könyvre Winnetou nyomábanGrey Katherinehttp://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comBlogger8125tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-78266240194677542402015-02-07T22:41:43.424+01:002015-02-07T22:41:43.424+01:00Kedves szgabor!
Tényleg sokkal közelebb vannak a n...Kedves szgabor!<br />Tényleg sokkal közelebb vannak a nézeteink egymáshoz, mint gondoltam. Még közelebb.<br />A Satan und Ischariot-trilógiát nagyon várom, mert valahogyan mindeddig elkerült, illetve tudom, hogy A sziklavár egy gyerekrövidítését egyszer régen olvastam könyvtárból, de nem maradt meg bennem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a benne szereplő lelki és földrajzi "körút".<br />"Mayt a magyar könyvkiadás még mindig CSAK kalandregény-íróként tartja számon" - ez teljesen igaz, de legalább számon tartja. Magának a Dunánk is ellentmondásos a kommunikációja, hisz a promóciós szövegében így ír: "Karl May régen: az ifjúság számára átdolgozva… Karl May ma: eredetiben, felnőtteknek is." Ez azután így változott meg: "Karl May ma: eredetiben, felnőtteknek és ifjaknak!!!" Mondjuk, nekem tetszik a régies ifjaknak szóhasználat, de azért ez mégis kompromisszum. Ahogy az is, hogy oldalukon a sorozat a Gyermek- és ifjúsági könyvekhez van besorolva...<br />De: ahogy a legutóbbi, és jó időre utolsó May-bejegyzésemben írtam Cooper irodalomtörténeti szempontból szerintem minálunk Maynél többre becsült köteteiről: "Cooper jelenleg rosszabbul jár Maynál, neki ugyanis nincs életműsorozata, így híres indiánpentalógiája mindig tetemesen rövidítve és átdolgozva jelenik csak meg..."<br />Hogy máshonnan hozzak példát, Jules Verne művei változatlanul népszerűek nálunk: sok kamaszt ismerek, akikre rátalált egy-két-több Verne-regény. De teljesen eldöntetlen, hogy akkor ő most trendi regényszerző, aki már a kamaszoknak is mondhat valamit, vagy kínosan ifjúsági író, akinek legjobb, ha a könyvei már a borítójukkal gügyögnek.<br />Előbbire példa Lévay Tamara három könyvillusztráció-sorozata, ez A jégszfinx:<br />http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Verne_Gyula_A_jegszfinx&id=119685&type=22<br />A gügyögésre pedig a Könyvmolyképzős 80 nap és a Helikonos Nemo kapitány: utóbbi egyszerűen szégyenletes minőségű, komolyságú Sajdik-rajz:<br />http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Verne_Gyula_80_nap_alatt_a_fold_korul&id=84508&type=22<br />http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Verne_Gyula_Nemo_kapitany&id=10402&type=22Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-70902725670036279002015-02-07T13:26:02.252+01:002015-02-07T13:26:02.252+01:00Kedves Katherine!
Semmi ok a bocsánatkérésre, lén...Kedves Katherine!<br /><br />Semmi ok a bocsánatkérésre, lényeg, hogy megvan a szöveg.<br /><br />Ami a tartalmi kérdéseket illeti, szerintem sokkal közelebb vannak a nézeteink egymáshoz, mint gondolod.<br /><br />Az Old Surehand szerintem is izgalmas regény, a szerző egyik nagy vállalkozása. Amit én hangsúlyoztam volna, az az, hogy nem mentes bizonyos hibáktól - persze ezek olyanok, hogy csak kb. harmincadszori olvasásra jönnek elő, amikor már nem annyira a sodró lendületű cselekményre figyelsz. Hiba lenne azonban annak elhallgatása, hogy ez is May: a szertelen, kompozíciók megalkotására, betartására képtelen író, aki mindig azt írta le, ami éppen a fantáziájában megjelent. Vannak nagyregényei, amelyek mindmáig vitákat váltanak <br />ki, mert alapvető kérdések megoldását csak kilátásba helyezte, de végül nem hajtotta végre.<br /><br />Amit a W. öröksége/Old Shatterhand-legenda kiteljesítése témában írsz: persze, hogy ez sokkal direktebb - de Satan und Ischariot-trilógia sokkal korábbi, ezért vettem példának.<br /><br />Nem tudom végül megállni, hogy a fordításokról ne írjak valamit. Hogy kinek mi tetszik, persze ízlés dolga. Nem arról van szó, hogy szándékos torzításokkal vádolnám a magyar kiadókat. Bizonyos szempontból rosszabb a véleményem - szerintem tudatlanság volt/van az egész mögött. Mayt a magyar könyvkiadás még mindig CSAK kalandregény-íróként tartja számon, így is promotálják. Az, hogy öregkori művei más megközelítést, más olvasói magatartást igényelnek, elsikkad. Már korábbi kommentjeim egyikében idéztem Ossik Jánost, aki bevallotta, hogy ugyan ő fordította le Az ezüst oroszlán birodalmában-t, de nem tetszett neki, mert hát Mayt "nem ezért szeretjük". Ezt lehet gondolni, mondani is, de akkor tessék a magyar könyvkiadásnak úgy prezentálnia a szerzőt, hogy azok, akik "ezért is szeretik", ne fosztassanak meg a műélvezettől.szgaborhttps://www.blogger.com/profile/15952540408519898040noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-58173119088299322482015-02-04T22:28:28.734+01:002015-02-04T22:28:28.734+01:00Kedves szgabor!
Először is elnézést kérek, de érté...Kedves szgabor!<br />Először is elnézést kérek, de értékes hozzászólásod két részét véletlenül eltüntettem, és úgy írtam vissza. Bocsánat.<br />Az Old Surehanddel kapcsolatban fenntartom a véleményem, hogy nagyon izgalmas regény: be kell valljam, hogy a pénz sokkal kevésbé érdekelt benne, mint Surehand és Apanacska családja... Viszont úgy tudom, nem ez az egyetlen ilyen "baki" a May-kötetekben - a sok a szerző általi átdolgozás miatt.<br />Amit a Kajmán kapitányról és A sziklavárról írtál keletkezés szempontjából, azt többnyire leírtam az előző May-poszomban: http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2015/01/annak-aki-winnetourol-szeretne-olvasni.html.<br />A fordítások kérdésénél nem fogunk egyet érteni, ezt már korábban megbeszéltük: engem magával ragadott a W. öröksége szellemisége az általad leegyszerűsítettnek ítélt fordítás ellenére. Nem hinném, hogy Eicke és társai szellemisége miatt direkt rossz fordítások készültek volna magyarul... Inkább úgy vélem (de megnézni most nem tudom), hogy egyszerűen sok keleti, késői kötet az Unikornisnál igen régi, hiányos fordításban jelent meg.<br />Ugyanakkor úgy vélem, hogy az Old Surehand eszmeisége azért némiképp megkérdőjelezhető: véleményem szerint ugyanis a makacs (szenilis?) Old Wabble-t nemcsak az öröklött hajlamok, de némiképp a vallásról folytatott didaktikus megbeszélések is belehajszolják a vallásssal való nyílt, csakazértis szakításba. (Nem arra gondolok, hogy már korábban is vallástalan volt, hanem arra, hogy mekkora gyűlölet támad fel benne Shatterhand ellen. Vagy talán az abszolút gonoszt hordozza magában az abszolút jóval szemben? Ezt azért nem hinném, hisz emberek mindketten.) Old Wabble megtérése jelenete persze abszolút gyönyörű.<br />De én a Karácsonyt és a Winnetou örökségét (eddig ezeket az elmélkedő típusú műveket olvastam még) sokkal kidolgozottabb teológiájúnak-filozófiájúnak gondolom. Hiller lelki fejlődése sokban párhuzamos Wabble-ével, de számomra sokkal-sokkal logikusabb és kidolgozottabb. Bár történetében kevesebb a szenvedély. A drámaiság viszont ugyanakkora: zseniális, hogy a szellemi fejlődés "csúcspontjára" May kalandjelenetet is helyez (Wabble a fában, Hiller a hóba temetve, szemben a grizzly-halállal), megerősítve azt, amit a lelkiek terén már kidolgozott.<br />Persze nem kell velem egyet érteni.<br />Hozzátenném, hogy a Satan und Ischariotnál jóval-jóval direktebben adja a May-Shatterhand azonosítást az utolsó regény, a Winnetou öröksége, amelyben Shatterhandtól meg akarják venni a Winnetou könyvjogait, illetve Sascha Schneider borítója kerül a Winnetou-kápolna falára... (Ezt direkt betettem az előző bejegyzésbe: gyönyörű.)<br />Még valami: a Karl May Wiki szerint az In der Heimat(h) a mai kiadásokban is része a SuI-nak... Sajnos nem tudom, ez tényleg így van-e, vagyis hogy találkozuk-e majd vele. Én mindenesetre erre alapoztam a bibliográfiámat.Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-28480397721916229882015-02-04T22:16:47.381+01:002015-02-04T22:16:47.381+01:00szgabor megjegyzése, amelyet véletlenül kitöröltem...szgabor megjegyzése, amelyet véletlenül kitöröltem az eredeti, szerzői beküldésben:<br /><br />3) Ami A sziklavár folytatásait illeti: nem biztos, hogy May legsikerültebb regénye, de az életmű egésze szempontjából van egy nagyon-nagyon fontos jellemzője: ebben a (Satan und Ischariot összefoglaló címen megjelent) trilógiában fejleszti Karl May tökélyre az Old Shatterhand-legendát! Ez két dimenzióban is megmutatkozik: a) Winnetou az arab Keleten! Így az "Old Shatterhand-" és a "Kara ben Nemszi-univerzum" pontosan egyesül, ami eddig csak sejthető, az most virtuálisan valósággá válik - ugyanaz, aki a Vadnyugaton Shatterhand, az az arab világban Kara ben Nemszi; b) a szászországi epizódokból az is kiderül, hogy Shatterhand-Kara ben Nemszi a "civil" életben Drezdában él, és "May" névre hallgat! Ennél direktebben talán sehol sem fejezi ki a szerző, hogy saját magában egyesíti az összes remek világutazót. (Ami a szászországi jeleneteket illeti - az eredeti, folyóiratokban leközölt verzió tartalmazott egy "In der Heimat", vagyis "A szülőhazában" című, igen terjedelmes fejezetet. Ezt a könyv-változatból aztán kivették, azóta is külön elbeszélésként fut. Magyarul mint "Két szív, ha elszakad" jelent meg "A szerencsét hozó almásderes" c. kötetben. Nem tudom, az új kiadás tartalmazni fogja-e, mindenesetre a Shatterhand-legenda kiteljesítéséhez ez is hozzátartozik.) Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-17986572393108892352015-02-04T22:16:27.886+01:002015-02-04T22:16:27.886+01:00szgabor megjegyzése, amelyet véletlenül kitöröltem...szgabor megjegyzése, amelyet véletlenül kitöröltem az eredeti, szerzői beküldésben:<br /><br />2) Ami a regényfolyamot többször megakasztó meditációkat illeti - ez nagyon-nagyon fontos meglátás volt. Szögezzük először is le: efféle meditációk csak az eredeti trilógia III. kötetében vannak, amely 1896-ban, két évvel az előzmények után jelent meg. Második megjegyzés: ugyanilyen fontos észrevétel a bejegyzésben, hogy a Winnetou öröksége (1910-ben jelent meg) elsősorban az eszmékre helyezi a hangsúlyt.<br />Tudni kell, hogy ilyen, "meditatív" regények elsősorban 1900 után, az öreg May alkotói korszakában jellemzőek. Már megjelenésük idején sok May-rajongó nem tudott velük mit kezdeni, mert a kalandregények sodró lendületű cselekményét kérte rajtuk számon. May azzal védekezett, hogy a kalandregényeket életműve kevésbé fontos részének tekinti, csak most jön az "igazi"! Ezekben az években azonban egyre több energiáját felemésztette a folytonos pereskedés, az ellene folyó lejárató kampányok és a végre megtett nagy utazások okozta csalódás (sehol sem talált "nemes vadembereket", az egzotikus tájakon nem azt látta, amit korábban megálmodott), így nem tudni, miket írt volna meg még. Tény viszont, hogy ma irodalomtörténészek az öreg May regényeit Hermann Hessééivel szokták összehasonlítani (!!!) Ami valószínűleg annyit jelent, hogy más szemmel kell őket olvasni, mint a korábbiakat.<br />NOS: visszautalnék arra, hogy May rajongótábora sem fogadta szívesen az öregkori regényeket. A szerző halála után egy neves May-kutató, Otto Eicke terjesztette azt a koncepciót, hogy a századforduló környékén átélt csalódások miatt (lásd fentebb) May kompozíciójában megtört valami ("Bruch im Bau" - "törés az építményben", így terjedt el Eicke tézise) - azaz ha békén hagyták volna ellenségei, valószínűleg továbbra is a naiv-romantikus kalandregények írásával töltötte volna idejét, nem "zavaros" és "átgondolatlan" misztikum papírra vetésével.<br />Ma ez az álláspont meghaladottnak tekinthető, és éppen azért, amit a bejegyzés is tartalmaz. Kimutatható, hogy 1895-től May kalandregényeiben is felerősödik a meditatív tartalom (1895: A máhdi országában III. kötete, amelyhez több fejezetet hozzátoldott, amelyek a folyóiratbeli közlésben nem szerepeltek; 1896: Old Surehand III, 1897: Karácsony - igen, ebben is!; 1899: Túlvilágon). Szóval egyre több jel mutat arra, hogy May valóban tudatosan tervezett: mint kalandregény-író akart révbe érni ("beetetni" a rajongótáborát), hogy az "megérjen" a komoly, fennkölt gondolatok, a szerző misztikus szeretetvallásának értő befogadására. Sajnos, a magyar fordítások (hiszen az öregkori regények az Unikornisnál megjelentek) az Eickééhez hasonló, elutasító szellemiségről tanúskodnak - szemmel láthatóan a fordítók sem értették azt a nyelvezetet, amelyet May ekkor használt. Nem tudom, hogy a Winnetou öröksége mennyiben követi ezt a rossz gyakorlatot... (folyt. köv.) Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-67547492634545819252015-02-03T23:16:29.505+01:002015-02-03T23:16:29.505+01:00"Nagyon-nagyon jó regény az Old Surehand, kal..."Nagyon-nagyon jó regény az Old Surehand, kalandok egész káoszával, amelyből végül kifogástalan, minden kérdésre választ adó rend jön létre. Egyetlen furcsasága, hogy főképp a történet közepén igen sok a moralizáló, keresztény tartalmú (bosszúval, bűnhődéssel, irgalommal összefüggő) rész, amely egyes olvasók számára megállíthatja a cselekményt. Ezért kezdő olvasóknak akkor ajánlanám, ha már sok mást is olvastak Winnetouról."<br /><br />Ez a pár mondat a regény, illetve az egész May-kutatás legalapvetőbb problémáira hívja fel a figyelmet. Csak néhány magyarázó megjegyzést szeretnék hozzáfűzni:<br /><br />1) Az Old Surehand-trilógia (mert annak íródott ez eredetileg - a Kajmán kapitány c. regény adta az eredeti II. kötet gerincét) egyáltalán nem ad minden kérdésre választ, sőt. Walther Illmer 1976-os, akkor vitákat kiváltott rövid tanulmányában 15 oldalon keresztül sorolja és elemzi a regénybeli inkonzisztenciákat (maga a cím is jellemző: "Sichere hand auf wackligen Füssen" - "Biztos Kéz [Surehand!] ingó lábakon", online: http://www.karl-may-gesellschaft.de/kmg/seklit/m-kmg/029/index.htm) - kimutatva, hogy igen gyenge kompozícióról van szó alapvetően. A legfőbb probléma pedig a regénnyel: éppen fontos kérdésekre nem ad választ. Mégpedig: Old Shatterhand és Old Surehand a sivatagi kalandok végeztével elváltak egymástól, mert Surehand a "tábornok" után eredt, th'is clear :-). Amikor Old Shatterhand Jefferson Citybe érkezik, ő maga is rábukkan a "tábornok" nyomára, mert ez a gazember lopta el Dick Hammerdull és Pitt Holbers pénzét. Ezért kezd Shatterhand a "tábornok" üldözésébe. A regény végén a "tábornok" persze meglakol - azt viszont soha nem tudjuk meg, hová lett a két "westman" pénze, még ők maguk sem kérdezősködnek utána!!! Ekkora szerkesztési baklövést azért nem kellene elkövetni... (folyt. köv.)szgaborhttps://www.blogger.com/profile/15952540408519898040noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-17919692743273522882015-02-03T23:11:44.722+01:002015-02-03T23:11:44.722+01:00Nagyon hasonlóak az élményeink!Nagyon hasonlóak az élményeink!Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-26433035667457156572015-02-02T18:51:56.571+01:002015-02-02T18:51:56.571+01:00A terjedelmes Karl May életműnek én csak a töredék...A terjedelmes Karl May életműnek én csak a töredékét olvastam - Az Ezüst-tó kincse, Medveölő fia, A Sivatag Szelleme, és persze a Winnetou - de egytől egyig gyermekkorom kedvenc olvasmányai voltak, imádtam őket. A Winnetout szinte évente elolvastam, és minden egyes alkalommal megsirattam a halálát, de sokszor előfordult, hogy ama bizonyos fejezet előtt becsuktam a könyvet, mert nem akartam ismét átélni a szomorú befejezést. Azt hiszem, hogyha ismét kézbe venném őket, ugyanolyan élményt jelentenének, mint annak idején. TipiTopihttps://www.blogger.com/profile/02764209562765733216noreply@blogger.com