tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post3194704799823580258..comments2024-03-20T10:54:01.966+01:00Comments on Katherine's Bookstore: Az Istár hajója ürügyénGrey Katherinehttp://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-45840473866294256642017-06-21T08:43:29.912+02:002017-06-21T08:43:29.912+02:00A legelső benyomásom a kötet kapcsán az volt, hogy...A legelső benyomásom a kötet kapcsán az volt, hogy a Delta Vision régebbi kötetek mintha masszívabbak, strapabíróbban lettek volna – erről ugyanis egyszeri táskába tétel után máris kezdett felpöndörödni a borítóra erősített fólia. És ha már a borítót említem: Istár alakja engem sajna egy túlméretezett Barbie-babára emlékeztet, nem egy istennőre. A háta mögött látható rózsaszín csak erősíti bennem ezt a benyomást (még azzal együtt is, hogy tudom: ezt a színt az író határozta meg, ez szerepel a szövegben).<br /><br />És akkor most néhány szót a történetről és a nyelvi megformáltságról!<br /><br />Miközben olvastam, nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy az alapkonfliktus valahogy nem eléggé erős: ha két isten összezördüléséről van szó, akár egymás között is elrendezhették volna a dolgot, a maguk világában, nem volt feltétlenül szükséges kiterjeszteni azt az emberek világára, s a hajóra – arról nem is beszélve, hogy ha tényleg olyan nagyhatalmúak voltak, akkor talán azt is megtehették volna, hogy túllépnek a sérelmükön, vagy megbocsátanak a másiknak, nem? (De persze, akkor miről szólt volna a következő háromszáz oldal? :D)<br /><br />Ami a főszereplőket illeti, nekem végig képregényfiguráknak tűntek, semmint hús-vér embereknek, akiknek szurkolni lehet: Kenton „jó pasiságát” (nem csak gazdag, de okos, erős és jóképű is – sok lesz már a jóból, Abe! :) ) eltúlzottnak éreztem, Sarane ugyanakkor – bármennyire is vonzó és nőies, bármennyire is kapcsolatban áll Istárral, satöbbi – csak egy szexi cicababa maradt, az alfahím vágyának tárgya, nem több. És ha már itt tartunk: a szöveget át- meg átlengő szupermacsó atmoszféra a szememben nem emelte, de csökkentette a regény élvezeti értékét. Az olyan mondatok, mint „Nem adsz nekem semmit, magam veszem el”, szerintem lekezelőek, mi több, sértőek egy nőre nézvést. (Értem én, hogy ez egy 1924-es pulp történet, amikor még más volt a szerkesztői gyakorlat, s mások az olvasói elvárások – de ami feltűnt, az feltűnt.)<br /><br />A cselekményt olykor kissé lassú menetűnek, és feleslegesen túlbonyolítottnak találtam, főleg az Émaktílán játszódó eseménysor egyes részeit. De mindezért kárpótoltak az igazán jól sikerült részek: Sigurd karaktere, a Két Halál Urának és udvarának ábrázolása, „Az istenek és a férfivágy” c. fejezet (ami ugyan szintén nem sokkal viszi előre a cselekményt, viszont a kötet legihletettebb sorai szerintem itt találhatóak), Zubrán búcsúja, a párban érkező végső összecsapás, na meg a lezárás…<br /><br />A magyar változat szövege könnyed és gördülékeny, jól olvasható. A pontos vesszők túlzott és – szerintem – következetlen használata azért feltűnt, ahogy az is, hogy néhány elütés és kevéssé sikerült nyelvi megoldás is maradt benne. De aki követi a Delta Vision fórumát, az jól tudja, milyen hosszas vajúdás előzte meg e kötet világra jöttét, és e háttérinformációk ismeretében azt kell mondanom: a végeredményen nem igazán érződik, mennyire problémás volt a nyersanyag.<br /><br />Összegezve: az Istár hajója inkább egyes részletei miatt marad emlékezetes számomra, és nem az egésze miatt – ugyanakkor örülök, hogy végre megjelent, és remélem, ezzel elhárult az akadály az engem valóban érdeklő kötetek készítése és megjelenése elől! Úgyhogy HAJRÁ, Delta Vision! :)frank leone 510https://www.blogger.com/profile/05493149636152235826noreply@blogger.com