tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post1552570908942846491..comments2024-03-20T10:54:01.966+01:00Comments on Katherine's Bookstore: A történelmi regény - Hosszú jegyzetGrey Katherinehttp://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-83270973431094393292014-01-17T12:02:13.747+01:002014-01-17T12:02:13.747+01:00Szia! Köszönöm szépen a gratulációt! :) Igen, Csok...Szia! Köszönöm szépen a gratulációt! :) Igen, Csokonairól szól, és ahogy a fülszövegből is kiderül, nála is megnyirbáltam egy kicsit a legendákat. Amikor elkezdtem a regényhez kutatni, megdöbbentett, hogy a köztudatban még mindig az a szocialista szemlélet él, hogy Csokonai valami rendíthetetlen osztályharcos volt, akiről egy rossz szót nem lehet mondani, bezzeg az a csúnya, konzervatív, haladásellenes környezete... :D Hát azért a történelem nem lehet ennyire fekete-fehér, és én igyekeztem az árnyalatokat is megmutatni. Remélem, sikerült.<br />Azért azt nem tudom, mennyire minősülök én "valódi" történelmiregény-írónak, hiszen (amellett, hogy rengeteg ötletem van) még csak ezt az egyet dolgoztam ki igazán. Meg amúgy is van még mit tanulnom, de pont ez benne az izgalmas :)<br />Körbenéztem még a blogodon, és látom, hogy az a Zweig-féle MA-életrajz nálad is kiverte a biztosítékot :D Fraser viszont szerintem is jó, de sajnos ő is nagyon sokat vett át Zweigtől. Meg lehet írni a királyi pár első 20 évét úgy is, hogy nem valami Cosmopolitan-szintű eszmefuttatásba torkollik az egész a szexuális életükről. Persze, fontos ez is, de szerintem Zweig miatt ez a szál aránytalanul felértékelődik ezekben az életrajzokban. Holott sok más pár (Nagy Katalin & Péter, Zsófia főhercegnő & Ferenc Károly, etc.) is küzdött a trónörökös hiányának problémájával, csak náluk ezt nem hangsúlyozzák ennyire.<br />Az aktuális kedvenceim a XIX. századi életrajzok (a teljes szövegük fenn van neten!), Charles Duke Yonge-éban például imádtam, hogy a könyv felénél már elkezdődik a forradalom, és rengeteget idéz a levelezésekből is. Maxime de Rocheterie-é is jó lehet, de annyira hosszú, hogy még csak szemelvényeket olvasgattam belőle :) Nekem ebből a témából sosem elég. Ha tudnék franciául, Simone Bertiere életrajzát is elolvasnám, de ez olyan szinten szembemegy a zweigi vonallal, hogy még angolra se fordították le.<br />Ne haragudj, hogy ennyit irkálok ide, de tényleg úgy örülök, hogy megtaláltam a blogodat! Nagyon tetszik, és már most látom, hogy rendszeres olvasód leszek. Lenyűgöző a tudásod pl. a Jane Austen-fordítások kapcsán, meg egyáltalán a könyvekről. Remélem, nem baj, ha ezt a cikkedet megosztom a Facebook-oldalamon, de ezt másoknak is látniuk kell! :)Zsófiahttps://www.blogger.com/profile/08703741447723209977noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-91499429011653792132014-01-17T01:07:02.006+01:002014-01-17T01:07:02.006+01:00Gratulálok a könyvedhez! (Jól látom, hogy Csokonai...Gratulálok a könyvedhez! (Jól látom, hogy Csokonairól szól?)<br />Köszönöm az olvasást és a kedves szavakat!<br />Nagyon érdekes olvasni egy valódi történelmiregény-író véleményét a témáról! Az, úgy gondolom, nem baj, ha a regényed nem "románcos", és nem is célod ilyet írni, mert szerintem pont a túlzott románcosítástól tud kicsúszni a szépirodalomból egy történelmi regény, és átmegy szerelmes lektűrbe...<br />Marie Antoinette számomra is neuralgikus pont és szóról szóra egyetértek veled ügyében.<br />Igazán nagyon örülök, hogy olvashattam a soraidat! Jó tudni, hogy hasonlóan gondolkodók így is összefuthatnak: te Bécsből, én a blogomról...:)Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-78172263728731985612014-01-17T00:18:17.618+01:002014-01-17T00:18:17.618+01:00Kedves Katherine! A Google most dobta ki nekem ezt...Kedves Katherine! A Google most dobta ki nekem ezt a bejegyzésedet, és annyira, de annyira örültem neki! :) Nekem nincs türelmem a blogíráshoz, de az ismerőseim sokszor hallhattak már tőlem hasonló eszmefuttatásokat. Szinte mindenben egyetértek veled, és a felsorolt könyvek nagy részét olvastam is (nem csoda, hiszen a történelmi regény "női" és "szépirodalmi" vonulata a kedvencem, vagyis leginkább azok a könyvek, amelyekben keverednek e két "alműfaj" jellemzői).<br />Emellett elsőkönyves író is vagyok, és merő véletlenségből pont egy történelmi korban játszódó regénnyel jöttem ki (nahát! :D), amelyhez azonban írás közben sokat hozzátett a mai "korhangulat" is. A listádat olvasva arra jutottam, hogy szívesen lennék a szépirodalmi kategóriában, de ezt a szintet nyilván csak a sokadik könyvemmel érhetem el, egy első regény egyszerűen nem lehet ennyire kiforrott és sokrétű. A nőibe meg azért nem sorolom, mert férfiszemszögből íródott, politika-közélet-töprengések, és szerelmi szál sincs benne, csak egy kevés testiség. A nők szívesen olvasnak románcokról, valós vagy kitalált titkos viszonyokról, megcsalásokról - engem meg ezek abszolút nem izgatnak, pedig civilben egy érzékeny-érzelgős, 22 éves lány vagyok. Szóval vagy alapítok egy új műfajt egyetlen képviselővel (én :P), vagy megpróbálom magam valamilyen irányba képezni, hogy a következő könyveim könnyebben besorolhatóak legyenek. Az utóbbi lenne a célszerűbb :D<br />(A Medici Katalin és Lucrezia Borgia nevével fémjelzett példáid nagyon tetszenek, lehet, hogy ez az én utam: hadüzenet a legendásított nők ellen. Én Marie-Antoinette kapcsán szoktam erről hosszan háborogni, aki a véres halála által lett "eladható", de amilyennek ezekben a lányregénykékben lefestik, köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan a rengeteg elolvasott forrás után az én fejemben él. Ha lehántjuk róla a legendákat, persze senkit sem érdekel többé - az ilyen életrajzait sose adták ki egynél többször. Szóval nagy szívás, hogy egy-két fanatikus netes ismerősömön kívül senkivel sem tudok róla beszélgetni. És ez tényleg csak egy példa a sok közül, bár nekem a legérzékenyebb pont.)<br />Amúgy ha már ennyit szövegeltem a könyvemről, ő lenne az - a terjedelem miatt két kötetben, de egy történet: http://www.lira.hu/hu/szerzo/palotai-h-zsofia<br />Tehát: köszönöm szépen ezt az izgalmas és szívembe-lelkembe találó posztot, élmény volt! Sajnálom, hogy személyesen nem ismerjük egymást, mert egy ilyen alapos és gondolkodó blogíró biztosan élőben is szuper beszélgetőtárs lenne (vagy beszélőtárs, akit tátott szájjal hallgatok :D)!<br />További jó írást-olvasást kívánok! :*<br />Palotai H. ZsófiaZsófiahttps://www.blogger.com/profile/08703741447723209977noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-60248477220218982162013-08-23T17:28:02.125+02:002013-08-23T17:28:02.125+02:00Kedves Heloise!
Nagyon szépen köszönöm, hogy leírt...Kedves Heloise!<br />Nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad!<br />Ritkán szánom rá ugyanis magam egy ennyire szubjektív posztra és azóta is csak hibákat találok benne.<br />Nagyon jól esett a dicséreted!Grey Katherinehttps://www.blogger.com/profile/14042217020760237335noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-1292505125818182295.post-43334487718337349972013-08-22T12:13:06.695+02:002013-08-22T12:13:06.695+02:00Muszáj leírnom, hogy mennyire zseniális poszt lett...Muszáj leírnom, hogy mennyire zseniális poszt lett, kedves Katherine!<br />Örülök, hogy olvashattam!<br />Heloisehttps://www.blogger.com/profile/12552460981635008752noreply@blogger.com